„Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{|{{Vasút fejléc}}
{{BS-header|'''Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal'''}}
{{BS-daten
|DE-KBS=81
|LÄNGE=66.1
|SPURVEITE=1435
|STROMW=nincs
|RADIUS=
|V-MAX= 100 / 60 / 40
|BILDPFAD_FOTO= Somoskőújfalu station 3.jpg
|PIXEL_FOTO= 315px
16 ⟶ 15 sor:
}}
{{BS-table}}
{{
{{BS|KRWgl+l||{{vvr|80a|80a}} <small>[[Keleti pályaudvar|BP-Keleti]] felé</small>}}
{{BS|BHF|0.0|'''[[Hatvan]]'''}}
{{BS|SBRÜCKE||[[3-as főút (Magyarország)|3-as főút]]}}
{{
{{
{{BS|SKRZ-G4u||[[M3-as autópálya (Magyarország)|M3 autópálya]]}}
{{BS|BHF|6.3|[[Mátravidéki Erőmű vasútállomás|Mátravidéki Erőmű]]}}
{{BS|KRWg+r||Erőmű [[Iparvágány|ipvk.]]}}
{{BS|WBRÜCKE1||}}
{{BS|HST|8.3|[[Lőrinci megállóhely|Lőrinci]] mh.}}
{{
{{BS|KRWgr||Selypi cukorgyár ipvk. / Petőfibányai ipvk.}}
{{BS|BHF|14.3|[[Apc-Zagyvaszántó vasútállomás|Apc-Zagyvaszántó]]}}
{{BS|WBRÜCKE1||[[Szuha-patak (Cserhát)|Szuha-patak]]}}
{{BS|eGRENZE||[[Nógrád megye|Nógrád]] és [[Heves megye]] határa}}
{{BS|WBRÜCKE||[[Zagyva]]}}
{{BS|HST|19|[[Jobbágyi megállóhely|Jobbágyi]] mh.}}
{{
{{
{{
{{
{{
{{
{{
{{
{{BS|KRWg+r||{{vvr|84|84}} <small>[[Kál-Kápolna vasútállomás|Kál-Kápolna]] felé</small>}}
{{
{{
{{
{{BS|HST|47.4|[[Kisterenye-Bányatelep megállóhely|Kisterenye-Bányatelep]] mh.}} {{
{{
{{
{{BS|eKRWgl||Zagyvapálfalva-Bányagépgyár ipvk.}}
{{BS|SBRÜCKE||2307-es közút}}
{{BS|BHF|56.1|[[Salgótarján külső vasútállomás|Salgótarján külső]]}}
{{BS|eKRWgr||Öblösüveggyár ipvk. / Tűzhelgyár ipvk.}}
{{BS|vSTRa|||}}
{{BS|vHST|58.2|'''[[Salgótarján megállóhely|Salgótarján]]'''}}
{{BS|vSTRgr||Salgótarjáni Acélgyár [[Iparvágány|ipv.]]}}
{{BS|SBRÜCKE||Salgó úti felüljáró}}
{{BS|WBRÜCKE1||[[Salgó-patak]]}}
{{BS|WBRÜCKE1||[[Tarján-patak]]}}
{{BS|eDST||József-rakodó}}
{{BS|BRÜCKE1||[[21-es főút (Magyarország)|21-es főút]]}}
{{BS|BHF|64.6|'''[[Somoskőújfalu vasútállomás|Somoskőújfalu]]'''}}
{{BS|GRENZE|66.1|[[Magyarország|Magyar]]–[[Szlovákia|szlovák]] [[országhatár|államhatár]]}}
{{
|}
|}
A '''Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal''' egy [[Villamosvontatás Magyarországon|nem villamosított]] [[vasút|vasúti fővonal]]. 65 kilométer hosszú amelyből közel 11 kilométer kétvágányú ([[Hatvan]]–[[Lőrinci (Magyarország)|Selyp]]), az ország egyetlen nem villamosított kétvágányú pályaszakasza. A vonalon helyi jellegű [[személyvonat|személy]]- és teherforgalom zajlik, annak ellenére, hogy a vonalon korábban nemzetközi vonatok is közlekedtek. [[
Az ország második legmeredekebb vasútvonala, Salgótarján és Somoskőújfalu között 17 ezrelékes emelkedő található.<ref>[http://iho.hu/hir/szeeegeny-csorgo-141218 Szeeegény Csörgő!], IHO.hu, 2014. december 18.</ref>
77 ⟶ 75 sor:
== A vonal története ==
{{bővebben|Magyar Északi Vasút}}
[[kép:Magyar Északi Vasút vonala.jpg|left|thumb|280px|A Magyar Északi Vasút vonala]]
Salgótarjánban Brellich János államvasúti mérnök a korábbi bányanyitások folytatását célozta meg [[1859]]-ben társával, Winsteig Georg [[bécs]]i kőbánya-tulajdonossal. Társulatuk a Salgótarján környéki bányák nagyobb szabású kitermelését tervezve. Brellich javaslatára [[1861]]-ben Salgótarján-[[Balassagyarmat]] közötti [[lóvasút]] kiépítését fontolgatták. Brellich már ekkor gondolt a [[gőzmozdony]]os változatra is, mert bányáinak szenét [[1859]]-ben kipróbálta a „dél-keleti vasutak” ([[cs. kir. Délkeleti Államvasút]]) járatain.
[[1861]]. [[május 14.|május 14]]-én több nagybirtokos és pesti gyáros közreműködésével megalakították a Szent István Társulatot Brellich János – Koheh Jakab – Havas József vezetésével. [[1862]]-ben csatlakozott a társulathoz gr. Forgách Antal kancellár, aki [[1868]] után az első igazgatósági elnöke lett a megalakuló részvénytársulatnak. Ez a társaság lett a későbbi [[Magyar Északi Vasút]]társaság
Az [[1863]]. [[január 19.|január 19]]-én keletezett vasútépítési engedély „Pest-Beszrecebányai Vasút” névre szólt. A terv alapján a vonalon 14 [[vasútállomás|állomás]] és 65 őrház került elhelyezésre. A tervben szerepelt egy 700 m hosszú alagút megépítése a [[Salgótarján]]–[[Somoskőújfalu]] szakaszon, amelynek ötletét később elvetették.
Az első szakasz megépítése két ütemben zajlott. A [[Budapest|Pest]]–[[Hatvan]] szakaszt [[1867]].[[április 2.|április 2-án]] nyitották meg az ún. "Királyvágánnyal" együtt. A második, [[Hatvan]]–[[Salgótarján]] és a hozzá tartozó [[Salgótarján]]–József rakodó szárnyvonal [[1867]].[[május 9.|május 9-én]] került átadásra.<ref name=Tominac>Tominac József: Magyar Szent Korona országának vasutai 1845–1904. Budapest, 1905. 6. oldal</ref> A megépített 126 km hosszú, kétvágányú vasútvonalon [[1867]]. [[május 19.|május 19]]-én indult meg a forgalom a pesti – akkoriban losoncinak nevezett – indóháztól (ma [[Józsefvárosi pályaudvar]]) a salgótarjáni József-rakodóig.
A társaság alapításától fogva tőkehiánnyal küszködött. Miután a magyar állam a panamájáról elhíresült vasút kötvényeit átvette, a vasút [[1868]]. [[július 1.|július 1]]-től állami kézbe került, a vonalat a [[MÁV Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] vette irányítása alá.
A
A [[második világháború]] során a vonal erősen megrongálódott, az újjáépítés során a második vágányt [[Hatvan]] és [[Salgótarján]] között nem építették újjá.
A vonal villamosítása a szocializmus alatt többször felmerült, a jelentős személy- és teherforgalom miatt. Legutoljára a villamosítás terve a rendszerváltás után nem sokkal, [[1991]]-ben merült fel. Ez év májusában az Országgyűlés elfogadta a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt. A törvény adta új lehetőséget számba véve a MÁV [[1992]] nyarán a Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetőjétől levélben kérte a vasút villamosítási feladatok koncesszió keretében történő megvalósítását. [[1992]]. [[december 18.|december 18]]-án tenderfelhívás jelent meg a Balatonszentgyörgy–Murakeresztúr, a Székesfehérvár– Szombathely, a Rákospalota-Újpest–Vácrátót a Hatvan–Somoskőújfalu oh., a Szabadbattyán–Tapolca–Keszthely vonalak koncesszióban való villamosítására.
A pályázatra 6 cég jelentkezett, a győztes az olasz Co.Ge.Co., S.p.A. lett. Időközben további pénzügyi és gazdaságossági vizsgálatok után csak a Balatonszentgyörgy–Murakeresztúr, Székesfehérvár–Szombathely és a Rákospalota-Újpest–Vácrátót vonalakat kívánta – egyelőre – a MÁV villamosítani. A Hatvan–Somoskőújfalu vonal villamosítása a mai napig nem történt meg, jelen állapotba a vonal forgalma nem igazolja a kivitelezés gazdaságosságát.
== Forgalom ==
[[Fájl:15.09.96 Tar 750.110 (14006462344).jpg|left|thumb|300px|A 110-es pályaszámú "Búvár" az Urpín Nemzetközi gyorsvonattal [[Tar vasútállomás|a tari vasútállomáson]] [[1996]]-ban]]
[[Fájl:2016 12 22 Salgótarján személyvonat.jpg|left|thumb|200px|A 020-as pályaszámú [[MÁV 6341 sorozat|"Uzsgyi"]] becenevű motorvonat [[Salgótarján]]ban a Móricz Zsigmond úti vasúti átjáró előtt]]
Az [[1867]]-es átadás évében már 57 ezer embert és ezer tonna szenet szállítottak a vonalon. A legnagyobb forgalmat mégis az [[1980-as évek]]ben produkálta a vonal. A teherforgalom jelentős részét a Somoskőújfalunál belépő tranzit tehervonatok, valamint a [[salgótarján]]i üzemekből (Acélgyár, Öblösüveggyár, Bányagépgyár) induló menetek mellett a selypi cukorgyár vonatai alkották. A [[Szénbányászat Nógrád megyében|Kelet-Nógrádi]] és [[Heves megye|Hevesi]] szénbányák nagy része is kapcsolódott valamilyen formában a vonalhoz, vagy közvetlen iparvágánnyal, vagy kisvasútról történő átrakodás folyamán került a kitermelt szén a normál nyomtávú vasúton közlekedő tehervonatokba. A legjelentősebb ilyen bányakapcsolatai a vonalnak az alábbiak voltak: Zagyva-rakodó, József-rakodó, [[Kisterenye]], [[Petőfibánya]]. Ezek mellett gyakran adott fel fát az erdészet bizonyos állomásokon.
A tranzit tehervonatok nagy részét végül az idő elteltével elterelték [[Kassa]]-[[Hidasnémeti]] irányába, az üzemi kiszolgálások nagy része a gyárak bezárásával megszűnt, így a teherforgalom a vonalon jelentősen megcsappant. Manapság már csak a salgótarjáni ócskavastelep kiszolgálása zajlik heti két alkalommal (kedden és csütörtökön) illetve időszakosan fát adnak fel [[Salgótarján külső vasútállomás|Salgótarján-külső pályaudvaron]], valamint [[Mátraszentimre]] felé is zajlik a [[Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal|kál-kápolnai vonalon]] favonatok közlekedése.
A személyforgalom jelentős részét a [[2000-es évek]]ig a nemzetközi vonatok képezték, amelyek [[Budapest]]et kapcsolták össze ([[Csehszlovákia|Cseh]])[[Szlovákia|Szlovákiával]] nagyobb városaival ([[Zólyom]], [[Besztercebánya]], [[Zsolna]]), és [[Lengyelország]] nagyobb városaival, a fővárossal [[Varsó]]val és [[Wrocław]]val. A legismertebb ilyen vonat a Polonia nemzetközi gyorsvonat volt amely a [[Belgrád]]–[[Budapest]]–[[Varsó]] útvonalon közlekedett. Az [[1987]]-es menetrend szerint<ref>A MÁV 1987-es menetrendje, részlet: [http://users.atw.hu/diesirae/menetrend/1987/80a_06.jpg];[http://users.atw.hu/diesirae/menetrend/1987/81_01.jpg]; [http://users.atw.hu/diesirae/menetrend/1987/81_03.jpg]</ref>, [[Budapest]] és az országhatár között a Budapest–Hatvan, Hatvan–Somoskőújfalu vonalon járt egészen a [[1990-es évek]] elejéig<ref> Az 1993-as menetrend szerint Varsó felé a vonat már a Budapest–Komárom útvonalon hagyta el az országot: [http://users.atw.hu/diesirae/menetrend/1993/1_07.jpg]</ref>. Ismertebb szolvák és lengyel nemzetközi gyorsok voltak, az [[1990-es évek|'90-es években]], a Bem, a Salgó illetve az Urpín. A Bem Wrocławig, nyáron [[Szczecin]]ig, az Urpín Besztercebányán át Zsolnáig, később [[Csaca|Csacáig]], a Salgó pedig [[Losonc]]ig közlekedett. A legtovább az Urpín gyorsvonatból "lecsonkított" belföldi gyorsvonat közlekedett, egészen [[2008]]-ig.
A nemzetközi vonatok mellett közlekedtek közvetlen sebes és gyorsvonatok is [[Salgótarján]]ig, illetve egy időben közvetlen nemzetközi személyvonat [[Hatvan]] és [[Losonc]]<ref>[http://users.atw.hu/diesirae2/2001/81_04.jpg A vonal menetrendjének részlete 2001-ből]</ref>, illetve [[2005]] és [[2006]] között közlekedett egy [[Tiszai pályaudvar|Miskolc-Tiszai]]–[[Bánréve]]–[[Fülek]]–[[Hatvan]] nemzetközi személyvonat közlekedett.<ref>[http://www.regionalbahn.hu/2011/07/bhv-val-felvideken.html Bhv-val a Felvidéken - RegionalBahn]</ref>
A vonalon az ütemes menetrend bevezetése óta hétköznap reggel és délután egy, hétvégén illetve hétköznap napközben és este kétóránként járnak a személyvonatok [[Somoskőújfalu]] és [[Hatvan]] között. Ezek mellett munkanapokon közlekedik egy közvetlen [[Pásztó]]–[[Hatvan]] személyvonat, illetve tanév ideje alatt vasárnaponként egy közvetlen sebesvonatpár [[Somoskőújfalu]] és [[Budapest]] között.
== Járművek ==
A legelső, még [[Magyar Északi Vasút|MÉV]]-es járműveket a [[Bécsújhelyi Mozdonygyár]] gyártotta le (MÉV 3–8; MÉV 1–2, 9–16).
A gőzösök hőskorában már a [[MÁV 424 sorozat|424-es sorozatú]] gőzmozdonyok is közlekedtek a vonalon, a tolatási feladatok ellátására a [[MÁV 377 sorozat|377-es sorozat]] szolgált. A háború után a [[USATC S160|411-es sorozatú]] és az [[DRB 52 sorozat|520-as sorozatú]] gőzösök közlekedtek kivonásukig. A Kál-Kápolnáról illetve Mátranovákról Salgótarjánig feljáró vonatokat a [[MÁV 375 sorozat|375-ös sorozatú]] gőzmozdonyok húzták. Nagy részük a hatvani fűtőház tagja volt, a kisebb gőzösök (377, 375) otthona Kisterenye volt.
Az [[1970-es évek]] végétől, [[1980-as évek]] elejétől, a személyvonatok jellemző vontatójárművei a MÁV [[MÁV M40 sorozat|M40]]-es, illetve az [[MÁV M62 sorozat|M62]]-es mozdonyai húzták.
Az [[1990-es évek]]től kezdve a nemzetközi gyorsvonatokat a MÁV [[MÁV M41 sorozat|M41]]-es sorozatú mozdonyai, majd később a [[magyarország]]i személyzet a típusvizsgák megszerzése után már a [[ČSD T 478.3 sorozat|ŽSR 750]]-es sorozatú, "Búvár" becenevű mozdonyaival jártak, vegyesen, szlovák illetve magyar kocsikkal.
A helyi forgalomban az [[MÁV M41 sorozat|M41]]-es sorozatú mozdonyok vettek részt [[Bhv]] kocsikkal, és a hozzájuk tartozó, M41-el vezérelhető, 100-as sorozatú BDt vezérlőkocsikkal.
A korábbi, [[1980-as évek|1980-as]] és [[1990-es évek]]ben, közvetlen [[Salgótarján]]ból [[Kál-Kápolna vasútállomás|Kál-Kápolnára]] illetve [[Mátranovák]]ra közlekedő vonatokat [[Bzmot]] motorvonatokkal közlekedtették le. [[Bzmot]] motorvonat a vonalon utoljára [[2016]] nyarán közlekedett a [[Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonal]]on zajló vágányzár idején, 2 motor+pótkocsi összeállítású szerelvény járt az Uzsgyik helyett.
A helyi vonatok ezen összeállítással a [[MÁV 6341 sorozat|MÁV 6341]] sorozat [[2006]]-[[2007]]-es megjelenéséig közlekedtek, azóta is az "uzsgyi" becenévre hallgató motorvonatok közlekednek. Mozdonyos vonattal már csak a motorvonatok esetleges szolgálatképtelensége miatt lehet találkozni, ezeket akár az [[MÁV M40 sorozat|M40]], [[MÁV M41 sorozat|M41]], illetve [[MÁV M62 sorozat|M62]] sorozatú mozdonyok húzhatják, 1 vagy 2 kocsival.
A nemzetközi teherforgalom idején a miskolci illetve a hatvani [[MÁV M62 sorozat|M62]]-es sorozatú tehervonatok húzták a tranzit tehervonatokat, míg a vonali "tolatós" kiszolgálást [[MÁV M43 sorozat|M43]] illetve [[MÁV M47 sorozat|M47]] sorozatú mozdonyok végezték el. Manapság már csak a tolatós tehervonat közlekedik a salgótarjáni ócskavastelepre amit a hatvani [[MÁV M47 sorozat|M47]] sorozatú mozdonyok húznak.
== A pálya ==
[[Fájl:81 vonal pálya.png|right|thumb|175px|A pálya részlete. A vonal kb. 90%-án hasonló felépítménnyel találkozhatunk.]]
A vonalon 54 kg/fm [[Sín|sínrendszerű]] részben hézagnélküli, [[sínleerősítés|GEO rendszerű sínleerősítéses]], részben betonaljas felépítmény van az átmenő fővágányokon. A [[Tar vasútállomás|Tar]]–[[Nagybátony vasútállomás|Nagybátony]] szakaszon található a vonalon jelenlegi leghosszabb, összefüggő, [[Faalj|faaljas]] pálya, ám ezen a szakaszon is elkezdődött a faaljak cseréje vasbetonaljra. Az állomások mellékvágányainak nagy részén korszerűtlenebb felépítmény található (kivéve: [[Somoskőújfalu vasútállomás|Somoskőújfalu]], [[Salgótarján külső vasútállomás|Salgótarján-Külső]], [[Tar vasútállomás|Tar]], [[Szurdokpüspöki vasútállomás|Szurdokpüspöki]], [[Selyp vasútállomás|Selyp]] és [[Mátravidéki Erőmű vasútállomás|Mátravidéki Erőmű]] állomások, ahol a fővágánnyal megegyező a mellékvágányok felépítménye) A közutak [[Útátjáró|útátjárói]] nagy részét az elmúlt években az elhasználódott Bodán-rendszerűről Strail-rendszerűre építették át.
A vonal a Hatvan–Selyp szakasz kivételével egyvágányú, előbbi két állomás között, közel 11 kilométer hosszan kétvágányú. Jelenleg ez az országban az egyetlen nem villamosított kétvágányú pályaszakasz. A vonatok ezen a szakaszon mindkét irányba a jobb vágányt használják, a bal vágányt menetrend szerint csak a munkanapokon közlekedő [[Pásztó]]–[[Hatvan]] személyvonat használja, a vágányt egyébként csak különleges esetekkor használják.
A pályasebességek a következőképpen alakulnak. [[Hatvan]] és [[Lőrinci (Magyarország)|Selyp]] között, a jobb vágányon 100 km/h-val, a bal vágányon a mozdonyvontatású szerelvények 60 km/h-val, a motorvonatok 70 km/h-val közlekedhetnek. A [[Lőrinci (Magyarország)|Selyp]]–[[Salgótarján]] szakaszon a mozdonyvontatású szerelvények 60 km/h-val, a motorvonatok 70 km/h-val közlekedhetnek, míg a [[Salgótarján]]–[[Somoskőújfalu]] szakaszon a meredek, íves pályarészek miatt 40 km/h sebességkorlátozás van érvénybe.
== Biztosítóberendezések ==
[[Somoskőújfalu vasútállomás|Somoskőújfalu]], [[Salgótarján külső vasútállomás|Salgótarján-Külső]], [[Selyp vasútállomás|Selyp]] és [[Mátravidéki Erőmű vasútállomás|Mátravidéki Erőmű]] állomásokon, és a Pásztói Áruraktár iparvágánykiágazás fedezésére [[Domino (biztosítóberendezés)|Domino 55]], a [[Hatvan vasútállomás|hatvani]] pályaudvaron Domino 70 típusú jelfogós biztosítóberendezés üzemel, központi állítású váltókkal és biztosított fényjelzőkkel. [[Kisterenye vasútállomás|Kisterenye]], [[Nagybátony vasútállomás|Nagybátony]], [[Pásztó vasútállomás|Pásztó]] és [[Apc-Zagyvaszántó vasútállomás|Apc-Zagyvaszántó]] vasútállomásokon [[Siemens–Halske biztosítóberendezés]] üzemel, központi (vonóvezetékes) állítású váltókkal és biztosított alakjelzőkkel. [[Zagyvapálfalva vasútállomás|Zagyvapálfalva]], [[Tar vasútállomás|Tar]], [[Szurdokpüspöki vasútállomás|Szurdokpüspöki]] állomásokon és a [[Jobbágyi megállóhely|jobbágyi]] iparvágány elágazásnál kulcsazonosítós berendezés működik, helyszíni állítású váltókkal és nem biztosított alakjelzőkkel.
Az útátjárók többségében fénysorompó, vagy fény- és félsorompó üzemel, azonban bizonyos állomások (Zagyvapálfalva, Kisterenye, Nagybátony, Tar, Pásztó, Szurdokpüspöki, Jobbágyi, Apc-Zagyvaszántó) közvetlen közelében található útátjárókban továbbra is csapórudas ("tekerős") sorompók üzemelnek.
A vonalon a Hatvan–Selyp szakasz térközbiztosított (ezen a szakaszon [[Egyesített éberségi és vonatbefolyásoló berendezés|jelfeladás]] is van), így ott lehetséges a térközi közlekedés rend, míg a Selyp–Somoskőújfalu szakaszon állomástávolságú közlekedési rend van érvénybe.
== Látványosságok a vonal mentén ==
186 ⟶ 152 sor:
| publisher = Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei - Vasútállomások.hu
| language = magyar}}</ref>
* A [[Somoskői vár|somoskői]] és a [[Salgó vára|salgói vár]] amelyeket a végállomásról leszállva és [[11B busz (Salgótarján)|buszra]] átszállva könnyen elérhetünk.
* [[Pásztó]] állomásáról könnyen eljuthatunk a közeli [[Hollókő]] Ófalujába ami a [[világörökség]] részét képezi.
* [[Mátraszőlős-Hasznos megállóhely]]től [[Pásztó]] felé elérhetjük a [[Hasznosi víztározó]]t.
211 ⟶ 177 sor:
== Források ==
{{források}}
224 ⟶ 184 sor:
{{Commonskat|Hatvan–Somoskőújfalu vasútvonal}}
* [http://www.vasutallomasok.hu/vonkep.php?num=81 81-es vasútvonal – Vasutallomasok.hu]
{{magyar vasútvonal}}
234 ⟶ 193 sor:
[[Kategória:Salgótarján közlekedése]]
[[Kategória:Nógrád megye]]
[[Kategória:Heves megye]]
|