„Vukovári csata” változatai közötti eltérés

A csata kezdetén gyengén voltak felszerelve, sokan csak vadászfegyverekkel rendelkeztek. A védők menetközben kaptak tüzérségi és légvédelmi eszközöket, de saját készítésű aknákat és úgynevezett [[Robbanóeszköz|IED]] ''(improvised explosive device)'' eszközöket is készítettek.<ref name="MrksicVerdict16">[[#ICTY-Mrksic|''Prosecutor v. Mrkšić, Radić & Šljivančanin – Judgement'', 27 September 2007]], p. 16.</ref> Pár száz páncéltörő eszközt is kaptak, mint az [[M79 Osa]] vgy [[M80 Zolja]] páncéltörő gránátokat, de a csata alatt számos esetben kritikus lőszerhiány alakult ki.<ref name="Šebetovsky11" /><ref name="Šebetovsky12">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=12}}</ref> A JNA laktanyáinak elfoglalása is javította a helyzetet, mivel így megszerezték az ott található fegyvereikethadi felszereléseket is. Becslések szerint a horvát erők összes lőszerkészletének 55-60%-át is felhasználták.{{sfn|Marijan|2004|pp=278-282}}

Habár aA csatát elsődlegesen a jugoszláv szövetségi haderő vívta, így Szerbia kormánya is közvetlenül érintett volt. Ugyanis a szerb titkosrendőrség (SDB) is részt vett a hadműveletekben, néhány tisztje szerb TO egységeknakegységeknek parancsolt.<ref>{{harvnb|Armatta|2010|page=193}}</ref> A [[Belügyminisztérium (Szerbia)|szerb belügyminisztérium]] irányította a paramilitárisok tevékenységét,<ref name="Kelly106">{{harvnb|Kelly|2005|page=106}}</ref> felfegyverezte és felszerelte őket.<ref name="Battlegrounds92">{{harvnb|Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis|2000|page=92}}</ref> Slobodan Miloševićet később közvetlen befolyással vádolták. A később Vukovárban elkövetett háborús bűneiért elítélt [[Veselin Šljivančanin]] szerint a tűzparancs „[[Dedinje|Dedinjéből]]” jött, ebben a belgrádi villanegyedben élt Milošević.<ref>{{harvnb|Sell|2002|page=334}}</ref>

A szlovéniai háború kezdetén a hadsereg még mindig úgy láttatta magát, mint a szövetségi, kommunista Jugoszlávia védelmezője, nem pedig a szerb nacionalizmus eszköze. Vezetője, [[Veljko Kadijević]] tábornok egyben Jugoszlávia honvédelmi minisztere és elkötelezett kommunista volt, kezdetben megpróbálta az állam egyben tartását kiharcolni, és semlegességet hirdetett a szerb–horvát konfliktusban.<ref name="Gibbs88-89">{{harvnb|Gibbs|2009|pages=88–89}}</ref> A JNA vezetőségevezérkara célul tűzte ki Horvátország kettévágását a szerbek lakta belső területek, azaz gyakorlatilag a teljes [[Dalmácia|dalmát]] partvidék és Kelet-Horvátország mentén. Ez a horvát politikai vezetők kapitulációjához, és Jugoszláviához való visszatéréséhez vezethetett volna.<ref name="Battlegrounds97-98">{{harvnb|Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis|2000|pages=97–98}}</ref> A JNA vezetését nem csak szerbek alkották, mert meg kellett őrizni a „jugoszláv” külleletküllemet. Kadijević félig horvát, félig szerb, a JNA erőinek vezetője a csata első felében macedón, a Vukovárt bombázó légierő feje pedig horvát volt.<ref name="Battlegrounds195" /><ref>{{harvnb|Gibbs|2009|page=252}}</ref>

Szlovénia elvesztése a [[Szlovéniai tíznapos háború|tíznapos háború]] után lehetetlenné vált az eredeti cél, azaz Jugoszlávia egységének megőrzése. A hadsereg szerb tagjai közül sokan nem akartak tovább harcolni egy többnemzetiségű Jugoszláviáért. Így egyre inkább szerb jellegű lett, a ''nemszerbek'' ha csak tehették elhagyták a hadsereget, vagy megtagadták a további szolgálatot.<ref name="Gibbs88-89" /> Néhány JNA-tiszt nyíltan támogatta a horvátországi szerb felkelőket, fegyvereket is juttattak nekik.<ref name="Battlegrounds92" /> Habár Kadijević és más JNA-vezetők kezdetben azt vallották, hogy „Jugoszlávia minden nemzetét meg kell védeni”,<ref name="Battlegrounds92" /> fel kellett ismerniük, hogy erre nincs esélyük, így beálltak a lázadó szerbek mögé.<ref name="Gibbs88-89" />

A jugoszláv és szerb propaganda a horvát szeparatistákat népirtásra készülő usztasáknak állította be, akik illegálisan vettek el területeket Jugoszláviától, és a szerb civileket a második világháború szerbellenes népirtásainak megismétlésével fenyegetik.<ref name="MrksicVerdict14" /> Kadijević később elismerte, hogy a Vukovár elleni hadjárattalhadműveletekkel a város „felszabadítását” és a horvát hadsereg „gerincének megroppantását” szerették volna elérni. A JNA folyóirata, a ''Narodna Armija'' a csata után azt írta, hogy „Vukovár évtizedeken át készült, hogy a német hadsereg levonulását támogassa a Dunán.”<ref name="Sikavica144" /> Šešelj így fejtette ki: „Mi mind egy sereg leszünk. Ez nagy feladat a szerbeknek. Akik teljesítik, győztesek lesznek. Akik feladják, nem maradhatnak büntetés nélkül. Egy usztasa sem hagyhatja el élve Vukovárat.”<ref>{{harvnb|Armatta|2010|page=192}}</ref>

A vukovári csatának két szakasza volt, melyek együtt nagyjából 90,kilencven napig tartottak. Az első szakasz 1991 augusztusa és szeptembere között zajlott, mielőtt a várost teljesen körbekerítették, a második október elejétől november közepéig, mikor a várost körülvette és elfoglalta a JNA.<ref name="Tus54">{{harvnb|Tus|2001|page=54}}</ref> Júniustól a szerb erők Vukovárat és a környező falvakat naponta vagy szinte naponta ismétlődő tüzérségi és aknavető tűznek tették ki.<ref name="MrksicVerdict14"/> Júliusban a JNA és a TO nagy létszámban vonult Kelet-Szlavóniába, három oldalról bekerítve a várost.<ref name="Tus54" /> A komolyabb harcok augusztus végén kezdődtek. 23-án Borovo Nasaljét két jugoszláv [[G–2 Galeb]] vette bombázás alá. A horvát erők [[hordozható légvédelmi rendszer]] segítségével lőtték le ezeket. Másnap a JNA, a Jugoszláv Légierő és a Jugoszláv Haditengerészet nagyszabású támadást indítottak, tankok, tüzérség és dunai hadihajók is részt vettek benne. A határ két oldaláról vezetett támadás komoly károkat és számos polgári áldozatot okozottkövetelt.<ref name="MrksicVerdict14"/>

A horvát kormány szeptember 14-én megtámadta a JNA helyőrségeit és fegyverraktárait, ez volt a [[laktanyák csatája]]. A vukovári JNA-barakkok iskatonai alétesítményeket megtámadottak közöttis voltaktámadták, de a védők ellenálltak. Bosszúból a szerb palamilitárisok [[Negoslavci]] irányából támadtak Vukovártól délnyugatra fekvő területeket, nagyjából 2000 embernek kellett otthonait elhagyni, tömegmészárlásokról és civil áldozatokról is érkeztek hírek.<ref name="LandS176">{{harvnb|Little|Silber|1997|page=176}}</ref> A kerületen kívüli horvát erők az elfoglalt laktanyákból rengeteg fegyverthadi felszerelést zsákmányoltak, ezekből Vukovár védőinek is jutott.<ref name="Tus54" />

A JNA válaszul [[1991-es jugoszláv hadjárat Horvátországban|komoly erőkkel nyomult Kelet-Szlavóniába]], ahonnan [[Vinkovce]]n és [[Eszék]]en keresztül akartak Zágrábig vonulni. A hadsereg nem akarta megkerülni VukováratVukovárt, mivel szerették volna az ostromlott laktanyákat megvédeni, és az utánpótlási vonalra leselkedő esetleges veszélyeket is meg kívánták szüntetni. A JNA vezetőségevezérkara nem VukováratVukovárra akarta megtenniösszpontosította a hadjárathadművelet fő célpontjánakerőkifejtését, de csakúgy, mint a [[sztálingrádi csata]] a második világháborúban, ez a kezdetben jelentéktelennek tűnő helyszín később egyre nagyobb politikai jelentőséggel bírt mindkét fél számára.<ref name="Battlegrounds99">{{harvnb|Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis|2000|page=99}}</ref>

Szeptember 19-én a legalább 100 [[T–54/55]]-ös és [[M–84]]-es tankkal indult elmeg aegy sereghadoszlop, melynek részeként páncélozott szállítók és nehéztüzérségi eszközök hagyták el Belgrádot. Horvátországba szeptember 20-án, a szerbiai [[Sid]] város közelében vonultvonultak befel.<ref>{{harvnb|Little|Silber|1997|page=175}}</ref> A horvátokat gyorsan visszaszorították Vukovárba. A JNA 1. Gépesített Gárdadandárja hamarosan megérkezett a vukovári laktanyákhoz, felmentve aztazokat a horvát ostrom alól. Vukovár bekerítésénekbekerítéséhez is nekikezdtek.hozzákezdtek Szeptemberés szeptember 30-ra a város már teljesen körbe volt kerítvezárva. Minden kifelé és befelé vezető útutat leellenőriztek voltés zárvalezártak, az egyetlen útkivétel egy korábban veszélynek kitettelaknásított gabonamezőn át vezető mezőgazdasági út volt.<ref name="Tanner264">{{harvnb|Tanner|2010|page=264}}</ref>

A JNA támadások sorát indította, átütő sikerek nélkül. Nyílt terepre tervezett fegyverzete használhatatlan volt Vukovár szűk utcáin. A reguláris tüzérség támogatása is hiányzott, a TO gyengén kiképzett és motivált alakulatai nem voltak képesek megfelelő alternatívát nyújtani.<ref name="Battlegrounds100" /> A JNA katonái nem értettek a [[városi hadviselés]]hez, aés tisztekparancsnokaik lassansem éstudták reaktívankihasználni hoztakerőfölényüket és döntéseketszervezettségüket.<ref name="Šebetovsky23-24">{{harvnb|Šebetovsky|2002|pages=23–24}}</ref>

A horvát erők a JNA támadásaira a bekötőutak aknázásával, páncéltörő fegyverek és [[mesterlövész]]ek telepítésével és a megerősített pozíciókból való visszacsapásokkal próbált válaszolni.<ref name="Battlegrounds100"/> A JNA kezdetben páncélos ékek tömegét vetette be, melyek az utcákon egymás mögött tudtak haladni, néhány gyalogszázadlövészszázad követte ezeket.<ref name="Šebetovsky19">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=19}}</ref> Válaszként a horvátok páncéltörőkkel céloztak rájuk gyakran mindössze 20 méter távolságból, kilövendő az elöl és oldalt haladó járműveket, a seregtámadók többi részét így védetlenné téve.<ref name="Šebetovsky25">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=25}}</ref> Óvakodtak a JNA fegyverzetének teljes megsemmisítésétől, hiszen a zsákmányolt eszközök fontos utánpótlást biztosítottak.<ref name="Šebetovsky26-27">{{harvnb|Šebetovsky|2002|pages=26–27}}</ref> A horvátok „aktív védekezési” stratégiát választottak, rajtaütésszerű támadásokat vezettek a szerbek ellen.<ref name="Šebetovsky20">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=20}}</ref> A (taposó)aknák gátolták a JNA műveleteit. Szokatlan módszereket is bevetettek az ellenség moráljának megbontása érdekében, például időjárás-módosító rakétákat lőttek ki,<ref name="Šebetovsky21">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=21}}</ref> a parkoló tankok alá aknákat helyeztek, melyek a reggeli indításnál robbantak.<ref name="Šebetovsky28">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=28}}</ref> A JNA veszteségei igen komolyak voltak. Mindössze egy, „tanktemetőként” emlegetett úton nagyjából 100 páncélozott jármű semmisült meg, ezek közül 15-öt [[Marko Babić (katona)|Marko Babić]] [[ezredes]] pusztított el.<ref>[[#Jutarnji06-07-2007|''Jutarnji list'', 6 July 2007]]</ref> A sok áldozat a harci morál jelentős romlásátcsökkenését okoztahozta, ez aztán egyre feljebb gyűrűzött a parancsnoki lánconhierarchiában is.<ref name="Šebetovsky34-37">{{harvnb|Šebetovsky|2002|pages=34–37}}</ref>

Az, hogy a JNA-t nem támogatta jelentős gyalogság, az előző hónapok elképesztően alacsony mozgósítási szintjének volt köszönhető. Számos tartalékos, akik között Jugoszlávia teljes területéről, így Horvátországból is voltak, visszautasítottákakik megtagadták a szolgálatrabehívó hívástparancsot, sok már állományban szolgáló katona pedig dezertált.<ref name="Battlegrounds98">{{harvnb|Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis|2000|page=98}}</ref> Szerbia hivatalosan sosem vett részt a háborúban, így általános mozgósításra semnem került sor.<ref>{{harvnb|Sikavica|2000|page=151}}</ref> 150 ezer körüli szerb külföldre menekült a besorozás elöl, mások dezertáltak vagy elrejtőztek.<ref>{{harvnb|Sikavica|2000|page=143}}</ref> A sorkatonaságrasorkatonai szolgálatra kötelezetteknek mindössze 13%-a jelentkezett szolgálatra.<ref>{{harvnb|Collin|2001|page=48}}</ref> 40 ezren lázadást rendeztek Szerbia városaiban, a ''[[Vreme]]'' szerb újság szerint „totális katonai szétesés”összeomlás” helyzete állt fenn.<ref>{{harvnb|Sikavica|2000|page=152}}</ref>

A csatatéren is elképesztően gyenge volt a harci morál. A JNA parancsnokai több esetben saját pozícióikrakatonáikra lövésselfogtak motiváltákfegyvert, hogy így vegyék rá őket az embereiketengedelmességre. Mikor egy egység parancsnoka két részre osztotta csapatát aszerint, ki akar harcolni tovább, illetve ki akar inkább hazamenni, egy újonc képtelen volt választani, ezért inkább tarkón lőtte magát.<ref>{{harvnb|Doder|Branson|1999|page=97}}</ref> Egy tiszt később elmesélte, embereialárendeltjei hogyan próbálták megtagadni a parancsokat. „Elhagyták a járműveket, eldobták fegyvereiket, leültek a földre és John Lennon ''[[Give Peace a Chance]]'' dalát énekelték.” Október végén egy teljes [[újvidék]]i gyalogoszászlóaljlövészzászlóalj elhagyta Borovo Nasaljét, és elmenekültharc nélkül megfutamodtak. Egy másik tartalékos csapatalegység fegyverét eldobva egy közeli hídon átsétált Szerbiába.<ref>{{harvnb|Armatta|2010|pages=186–187}}</ref> Vladimir Živković harckocsizó járművét a frontvonalról a belgrádi parlament elé vezette, majd az épület előtti lépcsőkön leparkolta. A hatóságok letartóztatták ls őrültnek nyilvánították. KollégáiKatonatársai tiltakozásképp fegyverrel elfoglaltak egy rádióállomást, és kijelentették, hogy „nem vagyunk árulók, de agresszorok sem akarunk lenni.”<ref>{{harvnb|Doder|Branson|1999|pages=98–99}}</ref>

Szeptember végén [[Života Panić]] alezredes-tábornokvezérezredes került a Vukovár elleni hadművelet élére. Új központokatösszpontosítási körzeteket állapítotthatározott meg és parancs-ellenőrzésiszigorúan megállapodásokatellenőriztette vezetetta kiadott parancsok végrehajtást beazért, hogy a JNA működését akadályozóműködésében szervezetlenségnekmutatkozó erejétszervezetlenséget vegyemegakadályozza. Az erőket két részre osztotta: az északi és a déli [[felelősségi terület]]eketekre. Az északi vezetését [[Mladen Bratić]] vezérőrnagy, a déliét [[Mile Mrkšić]] ezredes kapta.<ref name="Šebetovsky9-10">{{harvnb|Šebetovsky|2002|pages=9–10}}</ref> SzerbKözben szerb paramilitáris csapatok újonnan is érkeztek a harctérre. Jól felszereltek és motiváltak, de gyakran fegyelmezetlenek és brutálisak voltak. Zászlóalj méretűerősségű csapatokba szerveződtek, és képesek voltak akár a hiányzó tartalékosok helyettesítésére is.<ref name="Battlegrounds100" /> Az újvidéki hadtest parancsnokát a csata után levideózták, ahogy a csata után az „Arkan” néven is ismert [[Željko Ražnatović]] „[[Szerb Önkéntes Gárda|tigriseit]]” méltatja:<ref name="Armatta188">{{harvnb|Armatta|2010|page=188}}</ref>

Panić a motivált paramilitáris gyalogságot a képzett műszaki egységekkel kombinálta, megtisztították az utakat az aknáktól, a nehézfegyverzetűeknehézfegyverek és a lövészek támogatását élvezvemellett megtisztították az utakat az aknáktól.<ref name="Battlegrounds101">{{harvnb|Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis|2000|page=101}}</ref> A félkatonaiak által szorgalmazott akciótámadás szeptember 30-án kezdődött. Vukovár horvát ellátási útvonalát vágták el, mikor a városba vezető út menti [[Szlavónmária]] falut október 1-jén elfoglalták. Nem sokkal ezután a 204. dandár parancsnoka, Mile Dedaković, kispár kísérettelfős törtkövetőjével kikitört a horvéthorvát kézen lévő Vinkovci felé,. Ezután Vukovár védelmének irányítását helyettese, Branko Borković vette át. [[Anton Tus]] tábornok, a kerületen kívüli horvát erők parancsnoka Dedakovićot nevezte ki egy áttörésiaz műveletostromzár áttörését célul kitűző hadművelet élére,. aA város védelmét könnyítőtámogató hadművelet október 13-án kezdődött.<ref name="Battlegrounds100" /><ref name="Tus55">{{harvnb|Tus|2001|page=55}}</ref> Nagyjából 800 katona és 10 tank vett részt a támadásban, mely a kora reggeli órákban a tüzérségi előkészítéssel vette kezdetét. A különleges rendőri erők délelőtt érkeztek meg Szlavónmáriába, de még pihenniük kellett. A horvát tankok és gyalogosok a JNA kemény ellenállásába ütköztek, [[Berzétemonostor]]nál tüzérségi tűz fogadta őket. A JNA 252. Páncélozott dandárja nagy veszteségeket mért a horvát erőkre, 13 óra körül a hadműveletet a HV leállította. A Vöröskereszt humanitárius konvoját átengedtek Vukovárba.{{sfn|Marijan|2004|pp=179-181}}

A kórháznak sebesültek százaivalszázait kellett törődnieellátnia, szeptember második felében naponta 16-80 ember érkezett, ezek háromnegyede civil volt.<ref name="LandS176" /> Annak ellenére, hogy az épület [[A Vöröskereszt jelképei|Vöröskereszt-védelem]] alatt állt, a csata alatt több, mint 800 találat érte. Az épület nagy része megrongálódott, a személyzet és a páciensekbetegek föld alatti folyosókon húzták meg magukat. Az intenzív osztály az épület atombunkerébe költözött.<ref name="Horton132">{{harvnb|Horton|2003|page=132}}</ref> Október 4-én a Jugoszláv Légierő megtámadtatámadta a várost, és ennek keretében lerombolta műtőjét. Egy bomba több szintet zuhant, nem robbant fel, hanem egy sebesült lábára esett, anélkül, hogy megsebesítette volna.<ref name="LandS176" /> Az egyik orvos később rákérdezett Szerbiában, miért támadták meg a kórházat, azt a választ kapta: „Mert sebesült horvát katonák voltak ott.”<ref name="Horton132" />

A horvát erőklégierő közben [[An–2]] repülőket isvetett bevetettekbe, hogy ejtőernyővel kellékeketutánpótlást dobjanak le a vukováriaknak. A gépek az ellenségre levetettek rögtönzött bombákat is, melyek üzemanyaghordókból készültek, robbanóanyaggal és fémcsövekkel megtöltve ezeket.<ref name="Šebetovsky39">{{harvnb|Šebetovsky|2002|page=39}}</ref> A csapatok [[Global Positioning System|GPS-sel]] bemérték a célpontot, majd az első ajtón kilökték a dolgokat.<ref name="Tus58">{{harvnb|Tus|2001|page=58}}</ref> Az egyik repülőt [[2K12 Kub]]-bal lőtték le, megölve ezzel a légi egységek parancsnokát, Marko Živkovićot.<ref>[[#HV-May2007|''Hrvatski vojnik'', May 2007]]</ref>

Október 16-án a JNA nagy támadást indított Borovo Naselje ellen. Ezzel némi nyereséget értek el, de a horvátok ismét komoly ellenállást tanúsítottak.<ref name="Battlegrounds100" /> Október 30-án a JNA teljesen összehangolt támadást indított, paramilitáris erőkkel az élen, akiket gyalogság és műszaki egységek követtek, átnyomulva a horvát védelmen. Az északi és déli szektorra osztott szerb erők bizonyos pontokat egyszerre támadtak meg, visszanyomva a védőket.<ref name="Battlegrounds101" /> A JNA új taktikát is bevetett, például közvetlenül a házakra lőttek, majd tankokat vezettek beléjük, [[könnygáz]]t és [[Füstbomba|füstbombákat]] is bevetettek, páncéltörő és légvédelmi lövegeket is használtak, miközben házról házra haladtak. Ez a taktika komoly veszteségeket okozott horvát oldalon.<ref name="Šebetovsky27-28">{{harvnb|Šebetovsky|2002|pages=27–28}}</ref>

November 2-án elérte a stratégiai fontosságú Lužacot, a Borovo Naselje és Vukovár közt fekvő elővárost, elvágva ezzel a városközpontot az északi külvárosokkal összekötő utat.<ref name="Nazor-Nov2008" /> Eközben a ZNG (melyet ekkorra már [[Horvát Hadsereg]]nek hívtak) megpróbálta visszafoglalni Szlavónmáriát és [[Cserig]]et, hogy ismét megnyílhasson az ellátásiutánpótlási útvonal. Ezt a JNA hozzáférési útvonalainak bombázásával, illetve tanktámadássalpáncélostámadással kívánták elérni. Ez Mladen Bratić JNA tábornok életébe került, ugyanis november 4-én tankját bombaharckocsiját találtatalálat elérte,<ref name="Tus60" /> de a JNA gyalogsága és rakétáitüzérsége visszaverték a horvátokat, súlyos veszteségeket okozva<ref name="Tus60" />

Ekkorra a védők kifogytak a lőszerből, kimerültek a folyamatos, eredmény nélküli küzdelembenharcokban.<ref name="Nazor-Nov2008" /> Ekkorra már csak három külön részre oszlottak. A már elkerülhetetlen vereség előtt több száz horvát katona és civil próbált kitörni, erre azért volt lehetőségük, mert a JNA a végső offenzíváratámadásra készülődött.<ref name="Nazor-Nov2008" /> A Borovo Naseljeiek nagy része nem tudott kitörni, így megölték őket.<ref name="Tus60" /> November 18-án Vukovár központjának utolsó védőit is bekerítették.<ref name="Battlegrounds101" />

{{idézet|Csak a szerb dominanciájú hadsereg katonái, kóbor kutyák és néhány újságíró jártjajárt a füstös, törmelékkel fojtott utcákon, a Vukovár központjában található lakóházak, üzletek és szállodák romjai között. Nem egy épület úgy nézett ki egy egész napos sétám során, hogy örökké lakhatatlan marad. Egy parkban a bombázás úgy levágta a füvet, mintha egy fűnyíró lett volna. Az út túloldalán az ortodox templom az oltárra esett. A gépfegyverek hangja minden percben hallatszott, némely részeg szerb katona azokat az aknákat, galambokat és ablakokat vette célba, melyek túlélták a csatát.<ref name="Sudetic-21Nov1991" />}}

Horvátország jelentős katonai és civilpolgári veszteségeket szenvedett. Az első jelentések 1798 halottról szóltak.<ref name="Annex III"/> Anton Tus horvát tábornok későbbi állítása szerint 1100 horvát katona meghalt, 2600 katonát és civilt pedig eltűntként tartanak számon. Másik 1000 katonát pedig Vinkovce és Eszék megközelítése alatt öltek meg Tus szerint. Megjegyzése szerint a harcok olyan hevesek voltak, hogy a szeptember és november közti kelet-szlavóniai veszteségek a teljes 1991-es horvát háborús veszteségek felét adták.<ref name="Tus60" /> A Horvát Védelmi Minisztérium 2006-os jelentése szerint 879 horvát katona halt meg, további 770 katona sebesült meg Vukovárnál.<ref name="Virski list">[[#Virski|''Virski list'', November 2008]]</ref> A [[Központi Hírszerző Ügynökség]] a kelet-szlavóniai horvát veszteségeket 4000 és 5000 köré teszi. A 204. Vukovári dandár látszámának 60%-át elvesztette.<ref name="Battlegrounds101" /> Horvát tisztviselők 2000 halottról, 800 eltűntről, 3000 fogságba esőről és 42852 menekültről számoltak be Kelet-Szlavónia kapcsán.<ref name="O'Shea23">{{harvnb|O'Shea|2005|page=23}}</ref>