„Deicide” változatai közötti eltérés

[[1989]]-ben vették fel a Deicide nevet, miután szerződést kötöttek a [[Roadrunner]] kiadóval. A zenekar hamar hirhedtté vált a sátánista imázs miatt. A bemutatkozó album dalszövegeiben Benton főleg a kereszténygyűlöletnek és az okkult/sátánista gondolatoknak adózott, kivétel a Manson-famíliáról íródott ''Lunatic of God's Creation'', vagy a szektavezér, [[Jim Johnes]] cselekedeteiről szóló ''Carnage in the Temple of the Damned''. Benton egy interjúban megígérte, hogy 33 évesen saját kezűleg vet véget életének, de leglátványosabb cselekedete az volt, amikor egy felhevített fordított kereszttel bélyegezte meg saját homlokát.

Botrányos koncertjeik révén, valamint az 1992-es ''[[Legion]]'' lemezzel ezidőtájt az egyik legnépszerűbb [[death metal]] együttessé váltak. Már az első lemez is figyelemre méltó alkotás volt, de a ''Legion'' még jobbra sikerült. Hatalmasat fejlődtek hangszeres játék terén, főleg [[Steve Asheim]] a [[dob]]ok mögött, de a zene is a komplexitásra és a tempóváltásokra összpontosult. Harmadik lemezük ''[[Once Upon The Cross]]'' címmel jelent meg 1995-ben. A korongon felhagytak a komplexitással, inkább az első album irányvonalát követték. A zenekart ismét botrányok övezték, ezentúl a borító miatt. Ez ugyanis [[Jézus Krisztus]]t ábrázolta, boncolás után, toroktól ágyékig felnyitva és letakarva egy átvérzett fehér lepedővel. A belső borítón pedig ott a lepedő nélküli úgymond cenzúrázatlan verzió, amelyet egy brit festő, [[Trevor Brown]] készített.