„Klór” változatai közötti eltérés

A '''klór''' (régi magyar nevén: '''halvany''') a [[periódusos rendszer]] egy [[kémiai elem]]eeinek egyike. [[Vegyjel]]eVegyjele '''Cl''', [[rendszám (kémia)|rendszáma]] '''17. Régies magyar elnevezése a ''halvany''.<ref name=kfki>{{cite web |url= http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html |title=A magyar kémiai szaknyelv kialakulása |accessdate=2010-12-03 |author=Szõkefalvi-Nagy Zoltán |coauthors =Szabadváry Ferenc |year=1972 |work=A kémia története Magyarországon |publisher=Akadémiai Kiadó}}</ref> [[halogénekSzabványos nyomás és hőmérséklet|Standard nyomáson és hőmérsékleten]] csoportjánaksárgászöld -színű, VIIerősen mérgező kétatomos gáz. főcsoportA -klór tagjaa hetedik főcsoport eleme, azaz a [[fluorhalogének]] utánközé tartozik, közülük a második legkönnyebb halogénelem. A periódusos rendszerben a [[Standard állapot|Standard állapotbanfluor]] sárgászöld színű,és a [[levegő|levegőnélbróm]] nehezebb,között kétatomoshelyezkedik klórmolekulákatel alkotóés ('''Cllegtöbb tulajdonsága átmenetet képez a két elem tulajdonságai közt. Vegyértékelektron-szerkezete 2s<subsup>2</subsup>''') mérgező gáz2p⁵. A periódusos rendszer elemei közül a klórnak a legnagyobb az [[elektronaffinitás|elektronaffinitása]], egyben a negyedikharmadik legnagyobb [[Elektronegativitás|elektronegativitású]] elem a [[fluor]] és az [[oxigén]] után. Ennek köszönhetően a klór erős [[redoxireakció|oxidálószer]], szabad állapotban ritka, legtöbbször csak [[Tűzhányó|vulkanikus]] gázokban található meg elemi formában.

A klór leggyakoribb vegyülete, a [[nátrium-klorid]] (konyhasó), ősidők óta ismert ételízesítő szer. Klórt [[kémiai reakció|kémiai reakcióval]] először [[1630]] környékén állítottak elő, de tulajdonságait csak később, [[1774]]-ben írta le [[Carl Wilhelm Scheele]], aki téves módon egy új kémiai elem oxidjának tartotta. [[1809]]-ben kémikusok egy csoportja felvetette annak lehetőségét, hogy az akkor már jórészt ismert gáz nem vegyület, hanem egy kémiai elem, de ezt teljes bizonyossággal csak később, [[1810]]-ben jelentette ki [[Humphry Davy|Sir Humphry Davy]], aki a görög χλωρóς&nbsp;''khlôros ''(halványzöld) kifejezés nyomán nevezte el klórnak.

A [[Föld]]ön található klór legnagyobb része [[Ionos kötés|ionos]] formában van jelen. A fluor után a második leggyakoribb halogén és a 21. leggyakoribb elem a [[földkéreg|földkéregben]]. Szárazföldi lerakódásai azonban eltörpülnek az óceánok és tengerek vizében lévő hatalmas tartalékok mellett, amelyek tömegének a klór 1,9%-át teszi ki. Ipari mennyiségben elemi klórt telített nátrium-klorid oldat [[Elektrolízis|elektrolízisével]] állítanak elő. A klórt erős oxidáló tulajdonsága miatt fehérítőszerként, azfertőtlenítőszerként és vegyipari reagensként használják. ígyAz előállított klór kétharmadát szerves vegyületek, műanyagok[[műanyag]]ok - például [[PVC|poli(vinil-klorid)]] előállításánál hasznosítják, de fontos reagens olyan vegyületek előállításánál is, melyek végeredményben nem tartalmaznak klórt. Fertőtlenítőszerként az elemi klórt, illetve klór fejlesztésére képes vegyületeket uszodák vizének tisztításánál használják fel.

Kloridion[[Klorid]]ion formájában a klór az élő szervezetek működése szempontjából létfontosságú elem, szabad állapotban, nagy koncentrációban viszont nagyon veszélyes és mérgező minden élőlényre nézve. Klórvegyületek az élőlényekben ritkán fordulnak elő, a mesterséges klórtartalmú szerves vegyületek szervezetre való hatása változó. A légkör felső rétegeiben a klórtartalmú szerves vegyületek szerepet játszanak az [[ózonréteg]] elvékonyodásában. Kis mennyiségű elemi klór képződhet az emberben, amikor a baktériumokra adott immunválasz során a [[neutrofil]]ekben keletkezik a kloridok hipoklorittá történő oxidációjakor.