„Abel Gance” változatai közötti eltérés

Egy gazdag orvos és egy cselédlány házasságon kívüli kapcsolatából született. Már 19 éves korában színpadon szerepelt, húsz évesenhúszévesen pedig eljátszotta első filmszerepét a Molière c. filmben. Kisebb szerepeket kapott több filmben is, és forgatókönyvek írásában segédkezett. Meglehetős nyomorúságban élt, éhezett és szenvedett a [[gümőkór|tuberkulózis]]tól. 1911-ben debütált mint filmrendező a ''La Digue'' c. filmjével, de ez, akárcsak többi korai filmje, megbukott. Visszatért a színpadra, ahol saját szerzésű darabja, a ''Victoire de Samotrace'', [[Sarah Bernardt]]-dal a főszerepben sikert hozhatott volna neki, de az [[Első világháború|I. világháború]] kitörése miatt a bemutató elmaradt. Tüdőbajával megúszta a hadba vonulást, és jövedelmező rendezői álláshoz jutott a Film d'Art-nál. Az [[1917]]-es ''Mater Dolorosa'', majd az 1918-as ''La Dixieme Symphonie'' c. filmje végre sikert aratott, és szokatlan filmes technikái egyben a nagy kísérletező hírét is meghozták számára. A háború végére – Franciaország egyik legismertebb filmrendezőjeként – mégis be kellett vonulnia. [[Mustárgáz]]mérgezést kapott, de saját kérésére a hadszíntéren maradhatott, és helyszínen forgathatott csatajeleneteket a ''J'Accuse'' c. filmjéhez – ez a háromórás szerelmi háromszöges [[melodráma]], amely leginkább a háború értelmetlenségéről szólt, [[1919]]-ben Európa legnépszerűbb filmje lett. Ez volt az első európai fikciós film, amely hitelesen bemutatta a háborús katasztrófát. Gyors vágástechnikája állítólag hatással volt [[Szergej Mihajlovics Eisenstein|Eisensteinre]] és [[Vszevolod Illarionovics Pudovkin|Pudovkinra]] is. 1922-ben Amerikába utazott, ahol részt vett a ''J'Accuse'' országos promóciójában. A hollywoodi filmezés viszont nem tetszett neki, úgyhogy visszautasította a Metro filmstúdió ajánlatát. Legnagyobb pillanata az volt, amikor [[D. W. Griffith]] a New York-i bemutatón megdicsérte a ''J'Accuse''-t.