„Grignon Szent Lajos” változatai közötti eltérés

Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos második gyermeke volt, de a legidősebb az életben maradt testvérek közül, mivel bátyja öt hónaposan meghalt. Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.

 

 

A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a [[Sorbonne]]-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez a közösség mentes volt a [[janzenizmus]] és a [[gallianizmus]] eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.

Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt(!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan — a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.

 

 

''„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!”'' — vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a '''Bölcsesség Leányai''', akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a '''Szűzek Társulatát''', külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

1888-ban avatták [[Szentté avatás|boldoggá]], 1947-ben [[szent]]té ([[XII. Piusz pápa]]).

 

 

== Források ==

{{nemzetközi katalógusok}}

{{Portál|Vallás}}

[[Kategória:Francia szentek]]