Eperjesen született 1895. szeptember 24-én, római katolikus családban. Húsz évesenHúszévesen besorozták és az első világháborúban harcolt. [[1919]]-ben, a [[Tanácsköztársaság]] idején, különítményesként küzdött a [[Lenin-fiúk]] és a diktatúra ellen. A Horthy-érában katonaként szolgált tovább, [[1939]]-ben tüzérségi alezredesként szolgálta a katonaságot egészen [[1941]]. [[január 1.|január 1]]-ig, amikor is nyugdíjazták. Belép a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Nyilaskeresztes Pártba]], ahol ellenőrzés-vezető helyettes, majd munkarendvezető és a Pártvezető Tanács tagja lett. [[1944]]. novemberében altábornaggyá nevezték ki. [[1945]]-ben a [[Szálasi-kormány]] tárca nélküli miniszterének választja meg a nyilasok uralta parlament. 1945. március 28-ig tölti be ezt a tisztséget, mint „a nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli minisztere”. [[Szálasi Ferenc]] utasítására [[Németország]]ba utazott, és ott esett amerikai fogságba. Kapcsolatait kihasználva [[Ausztria]] franciák által megszállt területén telepedett le, ahol megúszta a kiadatását. Emigrációban, külföldi hungarista mozgalmak szervezésében és irányításában játszott szerepet, [[1951]]-ben az [[Út és Cél]] című hungarista újságot szerkesztette. [[1956]]-ban, spanyol segítséggel hungarista csoportot hozott létre Ausztriában. [[1956-os forradalom]] idején Magyarországra, [[Kőszeg]]re utazott, hogy segítse a forradalmat, azonban a forradalom bukása után újra emigrációba vonult. 1980. május 21-én az ausztriai Kitzbühelben halt meg.
