„Poreč” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
36. sor:
A [[Velencei Köztársaság]] bukása (1797) után francia uralom következett, majd a [[Habsburg Birodalom]] része lett. [[1861]]-ben Poreč [[Isztria]] székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament (Dietà Istriana) és itt voltak a közigazgatás intézményei is. A [[19. század]]ban Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban az egész Isztriához hasonlóan jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost [[1902]]. április 1-jén érte el a „Parenzana”, a 760 mm-es [[keskeny nyomtávolság]]ú [[Trieszt]]-[[Piran]]-Poreč helyi érdekű vasútvonal, amelyet [[1935]]-ben bezártak. (Egykori nyomvonala és műtárgyai ma kerékpáros túrákkal látogatható.) Erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Porečnek 1857-ben 2641, 1910-ben 4854 lakosa volt.
[[1920]]-tól [[1943]]-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A város környékén már [[1942]]-től partizánharcok folytak, mely a német megszállást követően a megszállók elleni háborúvá szélesedett. 1943 második felében az olasz adminisztráció megszűnése után a partizán alakulatok átmenetileg bevonultak a városba. Az egész Isztriát érintő német offenzíva során azonban [[október 9.|október 9]]-én a német csapatok Poreč városát is elfoglalták. A város német parancsnoka erős helyőrséget hozott létre lefoglalva a kikötőt is a bauxit szállítmányok számára. [[1944]]-ben és [[1945]]-ben a várost több szövetséges bombatámadás is érte, mely során a középkori városmag is súlyos károkat szenvedett. Az épületek hetven százaléka semmisült meg vagy sérült meg súlyosan. Ekkor semmisült meg több ódon épület mellett a ferences kolostor is. [[1945]] áprilisában indították meg a partizán egységek a város felszabadítására irányuló hadműveletet, de maga a város csak [[április 29.|április 29]]-én szabadult fel a német megszállás alól. Az [[1947]]-es párizsi békekonferencia a várost Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság (a teljes lakosság mintegy 80-90 százaléka) Olaszországba menekült. A jugoszláv uralom idején jelentős iparosítás ment végbe ("Školjka" halfeldolgozó üzem) és fejlődött a turizmus is. [[1991]]
== Lakosság ==
{| class="wikitable" style="margin: 0.5em auto; text-align: center;"
|-
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
| |||