„Thomas Wolsey” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Wolsey bukása: stiláris |
infobox |
||
1. sor:
{{Vezető infobox
'''Thomas Wolsey''' (néhol Woolsey; [[Ipswich]], kb. [[1473]]. március – [[Leicester]], [[1530]]. [[november 29.]]) bíboros, Anglia Lordkancellárja, [[VIII. Henrik angol király]] legfőbb tanácsadója és York érseke. Aránylag hosszúnak mondható élete folyamán olyan politikai hatalomhoz jutott, amit csak kevesen tudhattak maguknak az akkori Angliában. VIII. Henrik nem csak tisztelte, de szerette is kancellárját, és talán Wolsey életének nagy tragédiája volt, hogy mindezek ellenére a király - mások befolyása alá kerülve - végül megvonta tőle bizalmát. Állítólag a francia uralkodó, I. Ferenc, VIII. Henrik tudta nélkül, jelentős évjáradékot biztosított a bíborosnak, hogy Wolsey a franciákkal kötendő katonai- politikai szövetség megkötése felé terelgesse az angol király diplomáciai nézeteit. Wolsey azt kérte Ferenctől, hogy az uralkodó vegye rá a Vatikánban székelő francia bíborosokat, hogy amennyiben a pápa meghalna, az új Szentatya személyére Wolsey-t jelöljék majd a titkos szavazáson, ám időközben a külpolitikai helyzet drasztikusan átalakult a francia-angol szövetséget illetően, így a bíboros nem nyerhette el a pápai széket Rómában. Amikor VIII. Henriknek törvénytelen fia született Aragóniai Katalin egyik, férjezett udvarhölgyétől, Lady Elizabeth ,,Bessie" Blount-tól, a király sürgette Wolsey-t mint kancellárt, hogy érje el a parlamentnél a gyermek törvényesítését, hogy ő lehessen az új trónörökös, mellőzve ezzel Mária hercegnőt, a király törvényes leányát Katalintól. A fiú (Henry FitzRoy) hivatalosan sosem lett Henrik örököse, ám megkapta apjától a Richmond és Somerset hercege címet.▼
| név = <!-- Wikidatából -->
| kép = <!-- Wikidatából -->
| képméret = <!-- Wikidatából -->
| képaláírás =
| állam =
| város =
| sorszám =
| megnevezés =[[Yorki érsekek listája|yorki érsekek]]
| terminus kezdete =1514
| terminus vége =1530
| alelnök =
| helyettes =
| uralkodó =
| elnök =
| főnöke-neve =
| főnöke-tisztsége =
| előd = [[Christopher Bainbridge]]
| utód = [[Edward Lee]]
| szavazatszám =
| állam2 = [[Anglia]]
| sorszám2 =
| megnevezés2 =[[lordkancellár]]ja
| terminus kezdete2=1515
| terminus vége2 =1529
| alelnök2 =
| helyettes2 =
| uralkodó2 =
| elnök2 =
| főnöke-neve2 =
| főnöke-tisztsége2=
| előd2 = [[William Warham]]
| utód2 = [[Morus Tamás|Thomas Morus]]
}}
▲'''Thomas Wolsey''' (néhol Woolsey; [[Ipswich]], kb. [[1473]]. március – [[Leicester]], [[1530]]. [[november 29.]]) bíboros, Anglia Lordkancellárja, [[VIII. Henrik angol király]] legfőbb tanácsadója és York érseke. Aránylag hosszúnak mondható élete folyamán olyan politikai hatalomhoz jutott, amit csak kevesen tudhattak maguknak az akkori Angliában. VIII. Henrik nem csak tisztelte, de szerette is kancellárját, és talán Wolsey életének nagy tragédiája volt, hogy mindezek ellenére a király - mások befolyása alá kerülve - végül megvonta tőle bizalmát. Állítólag a francia uralkodó, I. Ferenc, VIII. Henrik tudta nélkül, jelentős évjáradékot biztosított a bíborosnak, hogy Wolsey a franciákkal kötendő katonai- politikai szövetség megkötése felé terelgesse az angol király diplomáciai nézeteit. Wolsey azt kérte Ferenctől, hogy az uralkodó vegye rá a Vatikánban székelő francia bíborosokat, hogy amennyiben a pápa meghalna, az új Szentatya személyére Wolsey-t jelöljék majd a titkos szavazáson, ám időközben a külpolitikai helyzet drasztikusan átalakult a francia-angol szövetséget illetően, így a bíboros nem nyerhette el a pápai széket Rómában. Amikor VIII. Henriknek törvénytelen fia született Aragóniai Katalin egyik, férjezett udvarhölgyétől, Lady Elizabeth ,,Bessie" Blount-tól, a király sürgette Wolsey-t mint kancellárt, hogy érje el a parlamentnél a gyermek törvényesítését, hogy ő lehessen az új trónörökös, mellőzve ezzel Mária hercegnőt, a király törvényes leányát Katalintól. A fiú ([[Tudor Henrik richmondi herceg|Henry FitzRoy]]) hivatalosan sosem lett Henrik örököse, ám megkapta apjától a Richmond és Somerset hercege címet.
==Korai élete==
10 ⟶ 44 sor:
Emelkedése innentől egyértelmű volt, mivel tehetségét és szervezőképességét mindenki elismerte, az ifjú Henrik király pedig nem fektetett korai éveiben túl nagy hangsúlyt országa kormányzásának ügyeire, így minden feladatot tanácsadóinak kellett megoldania. Az apja után megörökölt Lordkancellárok (Richard Foxe püspök, William Warham Canterbury érsek) túl konzervatívak és merevek voltak az új uralkodó vérmérsékletéhez, és világnézetéhez, így Wolsey, aki kiválóan tudott idomulni a Titkos Tanácsban Henrik elképzeléseihez, hamar előtérbe került, és tanácsadó, valamint adminisztratív feladatokat látott el a király mellett, azaz királyi titkár lett, ami jelentős pozíció volt. Az 1511-es háborús hangulatú válságban Wolsey mereven a franciák ellen tervezett háború ellen beszélt, szembehelyezkedve Henrikkel, aki fiatalsága és vele járó harciassága miatt nagyon vágyott már a dicső győzelmekre.
Az 1512-14 között zajló franciák elleni háborúban, a [[II. Gyula pápa]] által erős szövetséggé kovácsolt [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. Aragóniai Ferdinánd]] (Henrik apósa) vezette [[Spanyol Királyság]], és az I. Miksa császár vezette Német-Római Birodalom erői fogtak össze Angliáéval. Ez volt az úgynevezett Szent Liga. A szövetség kezdetben vereségeket szenvedett el a franciáktól - főképp Ferdinánd megbízhatatlansága miatt - de végül Ravenna mellett 1512. április 11-én sikerült megverni [[XII. Lajos francia király]] seregét, így az visszahúzódott az Alpok mögé. Wolsey szerepe az angolok háborús erőfeszítéseiben megkérdőjelezhetetlen, hiszen a nagy létszámú sereg felfegyverzését, és utánpótlását is a titkár végezte. A még pápai támogatással 1513-ban meginduló angol hadjáratban, Henrik - aki tanult a Liga hibáiból - sikeresen elfoglalt két várost, így győzelmei előnyös helyzetbe hozták az 1514-ben lezajlott angol-francia tárgyalásoknál, ahol a két király békét kötött. Ebben Wolsey ismételten nagy szerepet játszott, lévén hogy a francia barátság fontos volt számára. A megegyezés értelmében Henrik húga, Tudor Mária feleségül ment XII. Lajos francia királyhoz, Anglia megtarthatta az elfoglalt Tournai városát, és a franciák éves adót fizettek Angliának. 1514 januárjában azonban meghalt Lajos, a fiatalon megözvegyült és gyermektelen Máriát pedig szeretője, [[Charles Brandon suffolki herceg|Charles Brandon, Suffolk hercege]] vette feleségül, titokban. A házasság nagy botrányt csapott az angol udvarban, hiszen az a király beleegyezése nélkül történt, viszont az új francia király, I. Ferenc asszisztálásával, aki nem szerette volna, hogy Henrik még felhasználhassa Mária kezét egy új szövetség létrehozásához más uralkodóval. Mivel Brandon (a továbbiakban Suffolk herceg) a király legközelebbi barátja volt, így kényes kérdés lett Henrik számára, a más esetében oly könnyen meghozható ítélet módjából. Wolsey felszólalt Suffolk érdekében, és kérte Henriket, hogy ne nyakaztassa le az ifjú házasokat, mire a király megbocsátott a szerelmeseknek.
Wolsey 1515 és 1516 között is azon munkálkodott, hogy megakadályozza a háborút Anglia és Franciaország között, és békére bírja a királyt. Ez azért is volt fontos számára, mert személye képviselte az udvarban a franciabarát politikai csoportot, míg a régi származású nemesek csoportja - Edward Stafford, Buckingham harmadik hercegének a vezetésével - a Német-Római Birodalom császárának (V. Károly alatt Spanyolországot is bele értve) szövetségében látták Anglia érdekét. Egyébként ezen években lett Wolsey Windsor kanonokja, Lincoln püspöke, és legfőképpen York érseke, mely igen magas egyházi méltóságnak számított. X. Leó pápa bíborosi rangra emelte 1515-ben, majd 1523-ban lett Durham hercegprímása.
32 ⟶ 66 sor:
==Az utókor megítélése==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{nemzetközi katalógusok}}
| |||