„Gesta Danorum” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link jav.
"a" Saxo,
37. sor:
Shakespeare, 1600 körül írta meg a híres [[Hamlet, dán királyfi|Hamlet]] drámáját, ami részben saját anyag, de tartalmaz elemeket a ''Kyd'' drámájából.
 
A királyfi valódi neve, ''Amleth'' de Shakespeare az anagrammáját, ''Hamlet''et használta. Több különbség is van a Saxo Amlethje és Shakespeare Hamletje között. Opheliát nem említik név szerint a Saxo verziójában és egy alárendelt szerepe van a történetben. A leglényegesebb különbség azonban Hamlet monológja (belső dialógusa), amikor az elkövetendő tettét latolgatja. Amlethnek, ezzel szemben nincs lekiismeretfurdalása, hanem a bosszúvágy hajtja ami jellemző volt az akkori időszakra.
 
A Saxo verzió 3. és 4. könyve nagyjából ugyanaz mint Shakespeare drámája. Két testvér, Horvendil és Feng hatalmat kap Jylland fölött Roriktól, a dán királytól. Nem sokkal azután Horvendil feleségül veszi Geruth-ot (a Hamletben Gertrude), Rorik király lányát, s egy fiuk születik, Amleth. Feng irigykedik testvére házasságára és mivel magának akarja az egész hatalmat Jylland fölött, meggyilkolja Horvendilt. A gyászidő lejárta után Feng feleségül veszi Geruthot és egyeduralkodónak kiáltja ki magát. Amleth bosszút áll apja haláláért, megöli nagybátyját és ő lesz Jylland jogos királya.
44. sor:
A művet iskolázott, szó-gazdag és jól fogalmazott latin nyelven írták. Nyelvi forrásként és példaképként Saxonak a római szerzők, Quintus Curtius, Valerius Maximus samt [[Marcus Iunianus Iustinus|Justinus]] és [[Martianus Capella]] szolgáltak, de ismerte [[Publius Vergilius Maro|Vergiliust]], [[Quintus Horatius Flaccus|Horatiust]] és [[Publius Ovidius Naso|Ovidiust]] is.
A középkori történészek közül ismerte [[Beda Venerabilis|Bedát]], [[Paulus Diaconus]]t, [[Salisburyi János|Salisbury-i Jánost]] és [[Saint-Quentin-i Dudo]]t, de a Gesta Danorum mindenekelőtt [[Geoffrey of Monmouth]], ''Historia Regum Britanniae'' (Britannia királyainak története) című művére emlékeztet.
Sokáig vitatták, hogy mik is voltak a Saxo forrásai. Fennmaradt egy kézikönyv példánya a [[Nyugatrómai Birodalom]] történetéről, amit Saxo vett kölcsön a székesegyháztól s amit Sorø zárdába kellett volna visszaszolgáltatni.
 
== A mű értéke ==