„Kádár Gyula (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

 

Az 1933-34-es tanévtől a Ludovika Akadémia tanára. 1937-ben vezérkari őrnaggyá léptették elő. 1939-től a pécsi IV. hadtest parancsnokságán a kiképzési osztály irányítója. 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1941 tavaszán részt vett a délvidéki harcokban vett részt. 1942. május 1-jén a Vezérkari Főnökség állományába került át, mint a VKF-6. (nemzetvédelmi és propaganda) osztályának a vezetője. 1942. január 1-jei hatállyal vezérkari ezredessé léptették elő. 1943. augusztus 1-jétől a [[Magyar katonai hírszerzés 1918–1945|Vezérkari Főnökség 2. (hírszerző és kémelhárító) osztályának]] a vezetője. [[Szombathelyi Ferenc]] vezérkari főnök utasítására ő készítette elő az angolszász ejtőernyős egységek és égi úton szállított csapattestek magyarországi fogadását a kiugrás esetére, és a magyar honvédség csatlakozását az angolszász expedíciós hadsereghez. Figyelmeztette feletteseit a német megszállás veszélyére.

1944. februárjában felvette a kapcsolatot [[Bajcsy-Zsilinszky Endre|Bajcsy-Zsilinszky Endrével]]. A német megszállás után, 1944. április 17-én a [[Gestapo]] letartóztatta. Június végén a magyar vezetés követelésére átadták a magyar katonai bíróságnak, és július 1-jén szabadlábra helyezték. Német tiltakozásra [[Vörös János (vezérezredes)|Vörös János]] vezérkari főnök ismét letartóztatta és hűtlenség bűntette miatt vádat emelt ellene, de a bíróság a vád alól felmentette. A [[1944-es kiugrási kísérlet#Nyilas hatalomátvétel|nyilas hatalomátvétel]] után [[Beregfy Károly]] honvédelmi miniszter tartóztatta le. A szovjet hadsereg közeledtére a Margit körúti fegyházból Sopronkőhidára szállították, majd Németországba ahol az amerikai hadsereg szabadította ki fogságából. Hazatérésekor a kommunista vezetés alatt álló [[Katonapolitikai Osztály]] letartóztatta, majd mint háborús bűnöst átadták a szovjeteknek. A Szovjetunióban a szovjet katonai bíróság 15 évi kényszermunkára ítélte. Tíz év elteltével, 1955. november 19-én lépte át a magyar határt. Nem engedték haza, hosszú hónapokig vallatták, vizsgálatot kezdtek ellene, s csak 1956. szeptemberében bocsátották szabadon, de egyúttal az állambiztonság ügynöknek szervezte be „Késmárki” fedőnéven. Fő feladata korábbi tiszttársainak, főleg [[Kéri Kálmán]]nak és [[Hátszegi Ottó]]nak az ellenőrzése volt, akik maguk is az állambiztonság ügynökei lettek. A három tiszt általában pozitív és semmitmondó jelentéseket írogatott egymásról, hiszen részint egymás jó barátai, részint pedig tartóiknál képzettebb és műveltebb tisztek voltak.{{refhely|Tabajdi-Ungvári|270-271. o.}}