„Csodaszarvas” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 62.100.244.173 (vita) szerkesztéséről Pegybot szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
A 6. században élt [[Iordanes]] ravennai püspök, római történetíró ''De origine actibusque Getarum'' röviden Getica (A geták eredetéről és tetteiről) című művében megírta a csodaszarvas-legendát, melyet a középkori magyar krónikások, és [[Antonio Bonfini]] "A magyar történelem tizedei" című művében is,<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/magyar-tortenelem-080903-1 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei - "A hunok vadászatból éltek, és egy isteni csodajel késztette őket kivándorlásra. Amikor ugyanis a Maeotis lakói közül néhányan találomra vadászatra indultak, egy szarvas tűnt fel előttük, amelyet a mocsárban lelkesen üldözni kezdtek, és a szarvas elejtésének vágya annyira elragadta őket, hogy véleményem szerint a cimmer Bosporustól nem messze átkeveredtek a befagyott Maeotison, ámde ahogy az európai Sarmatiában megálltak, a szarvas eltűnt"]</ref> átvettek Jordanestől.<ref>[http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/tortforras/jordanes.html Klima László: Jordanes: Getica]</ref>
[[László Gyula]] szerint: "(...)mind az onogur-avar-magyar népnél, mind pedig Árpád magyarjainál kimutatható a szkíta hagyományréteg. Nekünk is szarvas volt az ősi istenasszonyunk, vezető állatunk, akárcsak a szkítáknak."<ref>László Gyula: Árpád népe. Helikon Kiadó, Budapest, 1988. 133. old</ref> A mi csodaszarvasmondánkban egyfelől vezérlő állat, másfelől pedig termékenységszimbólum, hiszen az ő révén találja meg Hunor és Magor a királylányokat és népes kíséretüket, akiktől aztán a hunok és magyarok népes sokasága ered.
== Szerepének hasonlósága a magyar ősvallásban és a kereszténységben==
[[Dienes István]] szerint a Csodaszarvas-monda egységesítő szerepet töltött be az ősi magyar hitvilágban, sőt, a kereszténységben is hasonló szereppel bír. "Miként nyelvében, szokásaiban, vallásában is eggyé vált az új haza népe, és egyként vallhatta magának a magyarok eredethagyományát, hogy őseiket, a legendás testvérpárt e varázslatos tüneményként megjelenő kecses ünő termékeny vidékre csalogatta, asszonyokhoz segítette, s így megsokasította. Jelképi erejű, hogy századokkal később is, a téli napforduló idején végzett évkezdő, varázsló népi játékok alkalmával, a regöléskor felhangzó énekváltozatok egyikben István királynak egy szarvas jelenik meg, amely a keresztény legenda hasonló alakja mellett is a magyar hagyomány csodaszarvasát idézi. Az ének csodafiúszarvasa az égből száll alá, homlokán fényes napot, oldalán a holdat, testén a csillagokat, ágas-bogas szarvain gyújtatlan-gyulladó, oltatlan-elalvó gyertyákat hordoz; új utakra vezérlő isteni követ, aki épp azért ereszkedik alá, hogy a kegyes uralkodót megtérítse, s az ősi csodaszarvas módjára ismét megfordítsa népe sorsát, elhozza mindenki számára a keresztények istenének kegyelmét, és az Ő bőségében részesítse őket.<ref>Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina kiadó, 1974, Budapest, "Hereditas"-sorozat, 56.old.</ref> A szarvas vezérlő szerepe keresztény köntösben is ugyanaz marad: miként egykoron Hunort és Magort vezérlé a magyarság kialakulása felé, úgy vezérli most István királyt a kereszténységbe. A magyar néphagyományban tehát a kereszténység felvételével a csodaszarvas-motívum szerves kiegészülése ment végbe, immáron keresztény mondanivalóval.
==A középkori mondákban==
| |||