„Karám (néprajz)” változatai közötti eltérés

A [[Rideg állattartás|külterjes állattartás]]ban hagyományosan összekorcolt [[nádfal|nád-]] vagy [[vesszőfal]]azatból, esetleg sárral, trágyával, szalmával tapasztott [[gerendavázas fal]]ból állt. Ez utóbbi tartósabb és vastagabb falazatot igyekeztek enyhén befelé dönteni, hogy ne csak a szél, de részlegesen az eső és a hó ellen is enyhet adjon a jószágnak. A karámnak rendszerint egyetlen, jól elzárható bejárata volt, gyakran akkora, hogy egy szekér is beférhetett rajta. A szilajtartás visszaszorulásával, a 19. századtól a karám a nyári legelők építménye lett, így időjárás ellen óvó szerepe visszaszorult, és szerkezete leegyszerűsödött. Leggyakrabban földbe ásott oszlopokhoz, gerendákhoz erősített, megfelelő magasságú farudazatból, újabban fémkorlátokból áll. Nem csak legelőn építik fel, de megtalálható a tanyaudvarokon és a falvak portáin is. Fedele, kiegészítő építménye nincs, de [[jászol]] és [[itatóvályú]] minden esetben található a karámon belül, emellett az újabb keletű, rudas karámhoz helyenként [[szárnyék]]ot is ragasztanak. Tetőszerkezet hiányában a karám helyét igyekeztek úgy megválasztani, hogy az egyben tartott nyájnak a közeli fák árnyékot adjanak. A 20. század második felétől a karámot [[villanypásztor]]ral is körülkerítették.