„Tadeusz Kościuszko” változatai közötti eltérés

[[1784]]. július 15-én visszaindult Lengyelországba, ahová augusztus 26-án érkezett meg. Az országban rossz helyzet fogadta, az a veszély fenyegetett, hogy a környező országok teljesen felszámolják a lengyel államot. Saját életében is akadályokba ütközött, mivel ismételten nem kapott katonai beosztást a király és a CzartoriskiakCzartoryskiak szembenállása miatt.

A reform legfontosabb intézkedéseit az [[1788]] és [[1792]] között ülésező [[nagy szejm]] hozta meg. Egyik első határozatában elrendelte a hadsereg létszámának 100 000 főre emelését. EzBár megnyitottaa döntés teljes egészében nem valósult meg, Kościuszko előtt ismégis megnyitotta a kapukat, [[1789]]. október 12-én [[Vezérőrnagy|vezérőrnagyi]] kinevezést kapott a királytól. AzA évekhosszú idő óta tartó anyagi gondjai megszűntek, mert a beosztás évi 12 000 [[zloty]] fizetéssel járt. Ekkoriban írt egy javaslatot a hadsereg amerikai mintára történő megreformálására. Ebben kifejtetteKifejtette, hogy szükséges lenne az állandó hadsereg mellett nemzeti milíciát is felállítani, amelynek a [[Polgárság|polgárok]], jobbágyok és [[zsidók]] is a tagjai lehetnének. Javasolta, hogy a [[Emberi jogok|polgári jogokat]] terjesszék ki rájuk, mivel így érdekeltté válnak a haza védelmében. A tervezetét nem tárgyalták meg.

[[1791]]. május 3-án a szejm megalkotta [[Európa]] első, a világtörténelem második [[Kartális alkotmány|kartális alkotmányát]], a [[Lengyelország májusi alkotmánya|Május 3-i alkotmányt]]. A lengyel társadalmi, jogi és politikai reformokat egyes mágnások azonban ellenezték és a Lengyelországot részben megszállva tartó idegen hatalmakhoz fordultak segítségért. [[1792]] áprilisában [[Szczęsny Potocki]] , [[Seweryn Rzewuski]] és [[Franciszek Ksawery Branicki]] összeesküvést szerveztek, hogy eltöröljék az új alkotmány rendelkezéseit. Május 14-én megalakították a [[Targowicai konföderáció|Targowicaitargowicai konföderációt]] [[Szentpétervár|Szentpéterváron]]. A régi törvények és rend visszaállítása felett [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin]] orosz cárnő bábáskodott.

Az orosz hadsereg, mintegy 100 000 katona május 18-án lépett lengyel területre. Kezdetét vette az 1792. évi [[lengyel-orosz háború (1792)|lengyel-orosz háború]], amelyben az oroszok háromszoros fölényben voltak a lengyelekkel szemben. A litván hadsereg parancsnoka, [[Ludwik Wirtemberski]] árulást követett el. Nem vette fel a harcot a támadókkal, akik ellenállás nélkül tudtak előrehaladni. A hadsereg nem volt képes megakadályozni az [[Ukrajna|Ukrajnába]] való behatolást, mindössze annyit ért el, hogy jelentősebb veszteségek nélkül tudott hátrálni. A visszavonulás során, június 18-án [[Zielence]] mellett a lengyelek váratlan győzelmet arattak az oroszok felett. Bár katonailag nem volt jelentősége a sikernek, azonban megmutatta, hogy lehetséges a győzelem. Ekkor alapították a legmagasabb lengyel háborús kitüntetést (O''rderOrder Virtuti Militari''), amelyet Kościuszko is megkapott. Július 7-én [[Włodzimierz|Włodzimierznél]], majd július 18-án [[Dubienka|Dubienkánál]] is jelentős harci érdemeket szerzett. Miután a [[Nyugati-Bug|Bug]] folyónál a [[Dubienkai csata|Dubienkaidubienkai csatában]] visszaverte a többszörös erőfölényben lévő orosz hadsereget, 1792. augusztus 1-jén előléptették altábornaggyá. A király [[Fehér Sas-rend|Fehér Sas-renddel]] akarta kitüntetni, amit köztársaságiként visszautasított. Győzelmei elismeréseként viszont Franciaország tiszteletbeli [[Állampolgárság|állampolgári]] címmel tüntette ki.

A király ekkor váratlanul csatlakozott a Targowicaitargowicai konföderációhoz, és minden oroszellenes tevékenység beszüntetésére adott parancsot. A háború az oroszok javára eldőlt.