„Frekvencia (film)” változatai közötti eltérés

igazítás
(frequency)
 
(igazítás)
==Cselekmény==
 
A főhős, John Sullivan egy 36 éves rendőr srác, akinek kicsit kiüresedett a lelke, mikor hat éves korában egy baleset következtében elveszítette a tűzoltó édesapját, és azóta is annyira magába zárkózott, hogy éppen most hagyja el a barátnője, aki megunta, hogy csak kis részletet kap a fiúból, leginkább a felületet. [[1999]]-et írunk, és John gyerekkori haverjával beüzemeli apja régi rádióját, aztán valami nagyon érdekes dolog történik: a rádió másik oldalán apját találja, [[1969]]-ben, aki épp az akkori [[baseball]] meccs döntőjét várja. A misztikus találkozást valószínűleg az tette lehetővé, hogy mind [[1969]]-ben, mind [[1999]]-ben egy különleges napjelenség adódott: a fikció szerint a napsugarak által generált elektromos mező rést nyitott a tér-idő kontinuumon, a rés pedig elnyelt egy műholdat, ami összekötötte az apát és a fiút, 30 év távolságából. Ez a találkozás John Sullivannak hamar annak a lehetőségét fogja jelenteni, hogy beleavatkozzon a múltba, és ne hagyja, hogy apja meghaljon abban a tűzvészben, [[1969]]-ben. A film ezen a ponton emlékeztethet minket a [[Vissza Aa Jövőbejövőbe]] trilógia alapfikciójára, de nyugodtak lehetünk, mert a '''''Frequency''''' továbbmegy egy sima időutazáson, és a párhuzamos univerzumok közé terel minket, ahol már nem kell annyira félni az időparadoxontól (mint ahogy az Időzsaruban megtanulhattuk: egy időben, két különböző időből érkező ugyanazon ember(ek) nem tölthetik be ugyanazt a teret...), mivel itt John egy másik idődimenzióval kommunikál, amiben a változások megváltoztatják az ő jelenét is, de például ha valaki megölné a múltban az ő nagyapját, akkor egy új univerzum ágazna el, amiben ő már nem is létezne.
 
John elárulja az apjának, hogy hogyan menekülhetne meg a tűzvészből, ezáltal Frank Sullivan túléli a balesetet, és a John szobájának a falán levő képen megjelenik az idős Sullivan-papa, viszont eltűnik az édesanyja arca, aki pedig az eredeti verzió szerint bájos idős hölgyként jelent meg a jelenben. Innentől meg kell kicsit fogódznunk, hogy követni tudjuk a két idő különböző elágazásait, viszont megkönnyíti a helyzetünket (és az alkotókét is), hogy kiderül, a mamát egy sorozatgyilkos ölte meg, aki ápolónőkre specializálta magát, úgyhogy nincs más feladat, mint Frank Sullivannak ([[Dennis Quiad]]) megtalálni és hatástalanítani [[1969]]-ben a sorozatgyilkost, és akkor minden családtag túléli a múltat. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, hiszen az apa-fiú beszélgetések után apró részletek fognak megváltozni a múltban, úgyhogy nagyon észnél kell lennie Franknek, hogy szelíd tűzoltóként elkapja a múltban és a jelenben is veszélyes sorozatgyilkost. Izgalmas krimibe csap át itt a film, ráadásul az anyát játszó [[Elizabeth Mitchell]] (a most 30 éves színésznőt a Gia - Kifutó a semmibe c. filmben láthattuk) annyira kedves és bájos mindegyik időben, hogy a nézők nagyon drukkolnak neki, hogy nehogy áldozattá váljon. De a két Sullivan remek nyomozó-párost alkot, plusz a folyamatos rádiókapcsolat által John a jelenbeli tudásával segítheti apja nyomozását.
[[Dennis Quiad]] élete egyik legjobb alakítását nyújtja Frank szerepében, remekül közvetíti azt a mérhetetlen szeretetet családja iránt, ami Frankre leginkább jellemző, emellett bemutatja azt a kisfiús lelkű férfit, aki egyformán rajong a baseballért és a tűzoltásért. A legkedvesebb jelenet, amiben Quiad-et az egész filmre szólóan megszeretjük, az az, amikor azt hiszi a rádión bejelentkező fiára, aki sokat tud a családjáról, hogy egy veszélyes idegen, és elkezd keménykedni a rádión keresztül, kilátásba helyezve minden férfias bosszút, ha az idegen rosszat akarna a családjának. Itt Quiad dadog az izgatottságtól, heveskedik, és a nézők már meg is kapták azt a Frank Sullivan-képet, amit a film alkotói szerettek volna bemutatni. [[Dennis Quiad]]nek gyerekkori álma volt tűzoltónak lenni, és most ezt a filmben megvalósíthatta: a forgatás előtt sok időt töltött a [[New York]]-i tűzoltókkal, és néhány jelenetben ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálhassa meg a zűrösebb "tüzes" jeleneteket, ne egy kaszkadőr.
 
John Sullivant [[Jim Caviezel]] játssza, akit eddig a hazai mozikban nem túl sok filmben láthattunk, most viszont a film után hajlamosak leszünk nem elfelejteni sem az arcát, sem a nevét. Játszott az [[Őrület határán]] (The Thin Red Line) c. filmben, illetve korábban az [[Otthonom, Idaho]] c. [[Gus Van Sant]]-filmben láthattuk egy [[olasz]] jegyárusként. Ez utóbbi szerepet úgy kapta meg, hogy azt hazudta, hogy olasz bevándorló. Később még felbukkant [[Kevin Costner]] öccseként a [[Wyatt Earp]]-ben, illetve a [[G.I.Jane]]-ben, az egyik mellékszerepben. John Sullivan-ként profi színészi játékot kapunk tőle, hibátlanul érzékelteti arcának rezdüléseivel a fokozódó feszültséget és az érzelmi örvényeket, amikbe "az idők során" belekerül. John szerepe azért is volt kicsit érzelmileg leterhelő Jim számára, mivel ez egy igazi apa-fiú film, és az ő édesapja épp a forgatás előtt esett át egy komoly szívműtéten. "Annyira közelről érintett meg a forgatókönyv, mint még semmi életemben..." nyilatkozott Caviezel.
 
A '''''Frequency''''' azt az kérdést veti fel, ami mindenkit foglalkoztat valamennyire, a " Mi lenne most, ha akkor..."- kérdést, és ezt a családi szeretet, a finom érzelmi kötődések vonalán mutatja be, megnyugtató, hogy John nem ugrik rá az időutazás anyagi lehetőségeire, illetve amennyire használja a jövő-tudását, azt is csak a barátja kedvéért- a jelszó: a "yahoo".
Névtelen felhasználó