|
}}
A '''Stabilimento Tecnico Triestino''' (''röviden: STT'') egy [[Trieszt|Triesztben]]ben működő hajógyártó magánvállalat volt a 19. század közepétől egészen [[1984|1984]]-ig]]. Aranykorát a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Dualizmusdualizmus]] alatt élte, amikor is a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] legfontosabb hajógyáraként működött.
Az [[Elsőelső világháború|Első világháborút]]t követően Trieszt olasz fennhatóság alá került, ekkortól kezdve olasz megrendelésre készültek hajók. 1929-ben az STT-t egybeolvadt a [[Cantiere Navale Triestino]] vállalattal, így született meg a [[Cantieri Riuniti dell’ Adriatico]] (magyarul: Egyesült Adriai Hajógyárak) vagy röviden CRDA, amely [[1984|1984]]-ben]] lett a [[Fincartieri-csoport]] része.
== Történelem ==
=== Osztrák(–Magyar) korszak ===
A gyár eredetének legkorábbra visszavezethető időpontja 1838, amikor is Giuseppe Tonello megalapítótamegalapította saját hajógyárát. A kis gyár gyorsan fejlődött, és 1857-ben egybeolvadt helyi tengerészeti hajtóműveket gyártó céggel. Ekkor alapult meg az STT.
A cég vált az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]], majd az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] legfontosabb hajógyárává, itt gyártották a legfontosabb hadihajókat, ám ezzel párhuzamosan rengeteg kereskedelmi hajó is itt készült el. Nagy számban bocsájtott a gyár vízre vasvértes hajókat, cirkálókat, fregattokat és korvetteket az [[1860|1860-as]]-as évektől kezdődően. [[1884]] és [[1914]] között a Monarchia valaha épült 16 csatahajójából 13 itt készült el. Többek között az STT-ben gyártották a Monarchia zászlóshajóját, az [[SMS Viribus Unitis]] [[csatahajó|csatahajót]]t is.
[[1909|1909]]-ben]] [[Rudolf Montecuccoli]] - a [[Császári és Királyi Haditengerészet]] parancsnoka - nyomására az STT és a [[Škoda Holding|Škoda]] együtt kezdte el fejleszteni a Monarchia első [[HMS Dreadnought|dreadnought]] [[csatahajó|csatahajóit]]it, annak ellenére, hogy a kormányzat ekkor még nem szavazta meg azok megépítését. Azonban a tengernagy félt, hogy a Monarchia nagyban lemarad a haditengerészeti versengésben az olaszok és a franciák mögött.
Olaszország hadba lépését követően a gyár nevét megváltoztatták '''Austriawerft'''-re, mivel az eredeti név olaszul volt. A gyárnak még két csatahajót kellett volna gyártania az [[Ersatz Monarch-osztály|Ersatz Monarch-osztályból]]ból, azonban erre már nem került sor, részberészben azért, mert az olasz szakemberek elhagyták a gyárat.
=== Olasz korszak ===
A Monarchia széthullását követően Trieszt olasz kézre került, ekkor a cég nevét restaurálták Stabilimento Tecnico Triestino-ra. Az [[1920|1920-as]]-as években két jelentősebb hajó készült a gyár égisze alatt, az egyik az [[SS Conte Grande]] luxus ócenjáróóceánjáró, a másik pedig az [[Olasz Királyság]] Trento-osztályú [[cirkáló|nehéz cirkálója]], a Trieste volt.
Az STT 1929-ben egybeolvadt a [[Monfalcone]] székhelyű Cantieri Navale Triestino gyárral, hogy így megalapítsák a Cantieri Riuniti dell'dell’ Adriatico gyárat, melynek STT része, a '''CRDA Trieste''' nevet kapta. A gyár a két világháború közötti időszakban egy sor könnyű és nehéz cirkálót, valamint 27 tengeralattjárót gyártott a [[Regia Marina]] számára. Ugyancsak itt készült el [[1932|1932]]-ben]] az SS Conte di Savoia óceánjáró is.
A [[Második világháború|Másodikmásodik világháborúban]] a CRDA Trieste két csatahajót gyártott az olasz flotta részére, név szerint: a Vittorio Veneto-t és a Roma-t. A gyár átvészelte a háború utáni zűrös időszakot, egy sor civil hajót gyártott, valamint ritkábban haditengerészeti járműveket is. [[1984|1984]]-ben]] végül a '''Fincantieri-csoport''' felvásárolta a CRDA-t.
== A gyárban készült fontosabb hadihajók ==
| 