„Mágnesség” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 78.92.46.240 (vita) szerkesztéséről Csuja szerkesztésére Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
|||
22. sor:
A mágneses tulajdonságú [[magnetit]] ásvány, a [[Ókori Görögország|görög]] Magnészia városról kapta nevét. Az [[Ókori Görögország|ókori görögök]] azonban a mágneses jelenségek terén nem jutottak olyan eredményekre, mint más területeken.{{refhely|A fizika kultúrtörténete|273. o.}}
A kínai kultúrában mágikusnak tartották, hogy a mágnessel vasat lehet vonzani, és hogy bizonyos mágnesek taszítanak. Kínában felismerték, hogy a mágnes mindig egy irányba áll be, tehát tájolásra alkalmas, és mágnesezés után a vas is hat más vasakra. a [[Han-kor]] elején már ismert volt a Sinanshao „délt irányító kanál”. Ez volt az [[iránytű]] őse. Geomanciánál, vagyis földjóslásnál használták, ez a ma is népszerű [[fengsuj|feng shui]] része. Mérték, hogy hány tűt tud felemelni, ez alapján minőségi kategóriák voltak. Ezen ismeretek segítségével a kínaiak pontos [[navigáció]]ra alkalmas [[iránytű]]t tudtak készíteni, felismerték a mágneses és a [[csillagászat]]i [[észak]] eltérését. Valamikor a 7-10. század között megjelent a tű alakú mozgórész. Az iránytűt arab kereskedők juttatták el [[Európa|Európába]].
[[1269]]-ben [[Petrus Peregrinus]] (Pierre de Maricourt) a korban szokatlan kísérleti módszerrel vizsgálta meg a mágnességet. Egy gömb alakúra elkészített mágnes felszínén határozta meg az erőhatás irányát egy kis fémtű segítségével. Felrajzolta az az ezeket folytonosan összekötő vonalakat (mai szóval erővonalakat) és megállapította, hogy ezek a gömb felszínén két egymással szemben lévő pontban futnak össze úgy, ahogy a [[Föld]] felszínén a [[hosszúsági kör|meridiánok]]. Ezeket a pontokat ő nevezte el pólusoknak.{{refhely|A fizika kultúrtörténete|273. o.}}
| |||