„B–17 Flying Fortress” változatai közötti eltérés

Visszavontam az utolsó  változtatást (89.135.13.103), visszaállítva GegeZ szerkesztésére
(Visszavontam az utolsó  változtatást (89.135.13.103), visszaállítva GegeZ szerkesztésére)
}}
 
A '''B–17 ''Flying Fortress''''' ([[magyar nyelv|magyarul]] ''„repülő erőd”'') bombázót [[1934]]-ben fejlesztette ki a [[Boeing]] cég az Amerikai Légierő számára. Az első repülési próbák [[1935]]-ben, gyártása a következő évben kezdődött meg. A repülőgépből több mint {{szám|12000}} darabot készítettek. A bombázó becenevét a 11 db (''G'' altípusnál már 13 db) 12,7 mm-es M2 BrowniFASZrendszerBrowning géppuskák által alkotott védelmi rendszer miatt kapta, aminek össztüzén keresztül az ellenséges vadászok alig tudtak átjutni. A [[második világháború]]ban minden fronton alkalmazták. Az amerikaiak a briteknek átadtak néhány darabot belőle. A védelmi rendszer gyenge pontja az orr-rész kialakítása volt. Kitapasztalása után a német vadászgépek rendre a szembetámadás taktikáját választották. Amennyiben a repülőgép dugóhúzóba esett, gyakorlatilag nem lehetett belőle kivenni, és nem lehetett elhagyni sem a [[centrifugális erő]] miatt. A gyártó csak 510 km/h sebességig garantálta a repülőgép repülés közbeni épségét, ezzel együtt erős szerkezete miatt jobb sérülésállósággal bírt a [[B–24 Liberator]]nál.
 
A leghíresebb B–17-es a Memphis Belle volt. FASZ VAGY !
 
A háború után voltak olyan példányok, melyeket kereskedelmi célokra átalakítottak.