„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
9. sor:
A római katolikus polgári származású Ottinger család sarja. Édesapja, Ottinger József sörfőzőmester, [[1764]]. [[február 29.]]-étől a Preysing generális féle [[sopron]]i házát, és a hozzátartozó "Erzsébet-kertjét" és malmát bérelte;<ref name="sopronierzsebetkert">{{Cite web|url=http://sopronanno.hu/bejegyzes/az-erzsebet-kert-meseje|title=Az Erzsébet-kert meséje}}</ref> később, Ottinger József [[1793]]. [[augusztus 22.]]-én tett polgáresküt [[Sopron]]ban, majd [[1805]]-től külső tanácstag volt. Ottinger Ferenc édesanyja, Has Franciska volt.<ref name="soproniszemle">{{Cite web|url=http://epa.niif.hu/01900/01977/00237/pdf/EPA01977_soproni_szemle_2007_4_081-089.pdf|title=2007. LXI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / SOPRONI ARCOK / Hegedős Elemér: A Mária Terézia-rend. soproni lovagjai / Báró Ottinger Ferenc altábornagy}}</ref> Ottinger Ferenc [[1814]]-ben és [[1815]]-ben, mint a császári hadsereg 5. huszárezredének hadnagya részt vett a napóleoni háború itáliai hadjárataiban. [[1839]]- től [[1846]]-ig az 1. sz. Császár-huszárezred parancsnoka. [[1848]]-ban, a forradalom kitörésekor vezérőrnagyi rangban dandárparancsnok volt Budán.
A gróf [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]] kormányának megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában a [[magyar kormány]] a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen felállított [[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki. Jellasics a határ átlépte után szinte azonnal kiáltványt tett közzé, melyben egyértelművé tette, hogy a [[Habsburg-ház|Habsburg uralkodóház]] nevében jött, célja minden forradalmi lázadás és pártütés leverése.
Jellasics fellépése a magyar csapatok vezéreit emiatt igen kényes helyzetbe hozta: mint a magyar királyi hadsereg tisztjeinek joguk és kötelességük lett volna felvenni a harcot, ezt tulajdonképpen a császári csapatok ellen kellett volna megvívni, de mindegyiküket kötötte az Ausztria császárnak, a ''Kaisernek'' letett katonai eskü, melyet semmilyen körülmények között sem szeghettek meg. Különféle megoldásokat választottak. A magyar származású, de császári érzelmű Ottinger Ferenc vezérőrnagy visszavonulót fújt, majd átállt Jellasics táborába.
| |||