Főmenü megnyitása

Módosítások

korrektúra
}}
 
'''Anthony Charles Lynton Blair''' ([[Edinburgh]], [[1953]]. [[május 6.]] – ): az [[Egyesült Királyság]] [[miniszterelnök]]e [[1997]] és [[2007]] között. [[2007]]. [[június 27.|június 27-én]] lemondott miniszterelnöki tisztségéről, valamint parlamenti képviselői mandátumáról is. Új munkaköre szerint a [[Közel-Kelet|közel-keleti]] békefolyamatok elősegítésében vett részt [[2007]] júliusától, a [[Palesztinok|palesztin]] oldalon, 2015-ben történt lemondásáig.
 
== Élete ==
 
Tony Blair [[Skócia|Skóciában]], [[Edinburgh]]-ban [[Leo Blair|Leo]] és Hazel Blair (lánykori nevén Corscadden) második fiaként látta meg a napvilágot. Apja, Leo Blair két [[angolok|angol]] színész, Charles Parsons és Mary Augusta Ridgway Bridson gyermeke, anyja, Hazel Corscadden pedig [[Írország]] [[Donegal megye|Donegal megyéjéből]], egy [[protestantizmus|protestáns]] családból származik. Két testvére van: bátyja, [[William Blair]] (ügyvéd), és húga, Sarah.
 
Blair gyerekkorának első éveit Skóciában és [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] töltötte, ahonnan családja csak az ötvenes évek végén tért vissza Nagy Britanniába. Egy ideig Hazel Blair szüleinél, [[Glasgow]] mellett laktak, ahonnan [[Durham (Anglia)|Durham]]be költöztek, apja ugyanis a [[Durhami Egyetem]]en lett óraadó. Blair az itteni [[Chorister School]]ban végezte középiskolai tanulmányait, majd a [[Fettes College]]-ban, egy híres edinburgh-i magániskolában tanult. Itt ismerkedett meg [[Charlie Falconer]]rel, akit későbbi politikai karrierje során [[lordkancellár]]rá is kinevezett. Az egyetemen diáktársai körében nagy népszerűségnek örvendett, példaképének [[Mick Jagger]]t nevezte meg. Tanárai azonban kevésbé voltak vele megelégedve. Egy alkalommal tévedésből még le is tartóztatták betörésért, mivel egy hosszabb éjszakai kimaradása után létrán próbált meg visszajutni a kollégiumba.
 
[[Fájl:CherieBooth.jpg|jobbra|bélyegkép|Tony Blair felesége, [[Cherie Booth]]]]
 
Fettesi diákévei után Blair egy évet Londonban töltött, ahol zenészként próbált szerencsét, egy rockegyüttesben, az [[Ugly Rumors]]ban játszott, egy évvel később azonban beiratkozott az [[Oxfordi Egyetem]] jogi karára a St. John'sJohn’s College-ba. Ebben az időben [[Mary Harronn]]nal, az Amerikai Pszicho későbbi rendezőjével<ref>{{cite web| url=http://movies.yahoo.com/movie/contributor/1800256658/bio|title=Mary Harron életrajza|accessdate=2017-04-25|year=2006|work=Yahoo! Movies|publisher=Yahoo! Inc.|archiveurl=https://web.archive.org/web/20061215123603/http://movies.yahoo.com/movie/contributor/1800256658/bio/|archivedate=2006-12-15}}</ref> járt együtt. Miután Oxfordban végzett, a Lincoln’s Inn ügyvédi iroda tagja lett. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, [[Cherie Booth]]-szal, [[Tony Booth]] színész lányával. Életrajzírója, Rentoul megemlíti, hogy Blair ügyvédtársai szerint már ebben az időben a miniszterelnöki poszt elérését tűzte ki céljául – mindegy, hogy melyik párt színeiben.
| title = Mary Harron életrajza| accessdate = 2006-11-18| year = 2006 | work = Yahoo! Movies| publisher = Yahoo! Inc.}}</ref> járt együtt. Miután Oxfordban végzett, a Lincoln's Inn ügyvédi iroda tagja lett. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, [[Cherie Booth]]szal, [[Tony Booth]] színész lányával. Életrajzírója, Rentoul megemlíti, hogy Blair ügyvédtársai szerint már ebben az időben a miniszterelnöki poszt elérését tűzte ki céljául – mindegy, hogy melyik párt színeiben.
 
Blair 1980. március 29-én vette feleségül BoothotBooth-t, egy hívő, és vallását gyakorló római katolikust. Négy gyermekük van: [[Euan Blair|Euan]], [[Nicky Blair|Nicky]], [[Kathryn Blair|Kathryn]] és [[Leo Blair|Leo]]. Több mint 150 év után Leo ([[2000]]. [[május 20.]]) volt az első olyan gyermek, aki az éppen hatalmon lévő brit miniszterelnök törvényes gyermekeként született. Őt megelőzően utoljára [[John Russel, Russel 1. grófja|Lord John Russel]] fia, Francis Russel ([[1849]]. [[július 11.]]) volt miniszterelnök apjának törvényes leszármazottja.
 
Bár Blairék szerették volna gyermekeiket megvédeni a médiától, Euan és Nicky iskolázása politikai vitákat szült, mivel szüleik a londoni katolikus Oratory Schoolban taníttatták őket, és nem a helyi, jóval gyengébb eredményeket felmutató islingtoni katolikus iskolában. A londoni iskolát ugyanis többször támadta a baloldal annak elitista tendenciái miatt. Tony Blair ugyanakkor rámutatott, hogy ő az első, háború utáni miniszterelnök, aki gyerekeit állami, és nem magániskolába járatja. Szintén kritikák érték Blairt, mikor kiderült, hogy Euan magánórákat vesz a [[Westminster School]] tanáraitól.
 
Blair megválasztásáig Islingtonban lakott.
 
2007 végén, pár hónappal a miniszterelnöki székből való felállása után Tony Blair áttért a [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] hitre.[<ref>{{Cite web|url=http://www.origo.hu/nagyvilag/20071222-tony-blair-attert-a-katolikus-hitre.html|title=Tony Blair áttért a katolikus hitre|accessdate=2017-04-25|date=2007-12-22|publisher=[origo]}}</ref>
 
== Politikai pályafutásának kezdete ==
Blair nem sokkal azután, hogy [[1975]]-ben befejezte egyetemi tanulmányait, csatlakozott a Munkáspárthoz. Az 1980-as évek elején a Hackney South and Shoreditch választókerületekben működött. Ekkor bevallása szerint a párt balközép részéhez tartozónak érezte magát. Ugyanitt - sikertelenül - jelöltette magát a HackneyiHackney-i Kerületi Tanácsba is. Apósán, Tony Boothon keresztül lépett kapcsolatba [[Tony Pendry]]vel, akit arra kért, hogy segítsen abban, hogy a párt parlamenti képviselőjelöltjeként indulhasson a választásokon. Ő azt tanácsolta neki, hogy induljon a legközelebbi időközi választáson [[Beaconsfield]]ben, ahol Pendry ismerte a párt helyi szervezetének vezetőjét. Itt a párt végül Blairt jelölte, a választáson azonban a szavazatoknak csupán 10%-át szerezte meg, viszont felfigyelt azonban rá [[Michael Foot]], a Munkáspárt vezetője. Ebben az időszakban Blair [[szocializmus|szocialistaként]] definiálta magát. Ebbe az időszakba enged bepillantást egy 1982 júniusában kelt levele.<ref>{{cite web | title = Tony Blair Michael Footnak írt levele, 1982. június, a teljes szöveg | url = http://www.telegraph.co.uk/news/main.jhtml?xml=/news/2006/06/16/nletter116.xml&sSheet=/news/2006/06/16/ixuknews.html | work = The Daily Telegraph | publisher = Telegraph Media Group Ltd. | date = July 1982 | accessdate = 2006-11-18}}</ref>
 
Blair nem sokkal azután, hogy [[1975]]-ben befejezte egyetemi tanulmányait, csatlakozott a Munkáspárthoz. Az 1980-as évek elején a Hackney South and Shoreditch választókerületekben működött. Ekkor bevallása szerint a párt balközép részéhez tartozónak érezte magát. Ugyanitt - sikertelenül - jelöltette magát a Hackneyi Kerületi Tanácsba is. Apósán, Tony Boothon keresztül lépett kapcsolatba [[Tony Pendry]]vel, akit arra kért, hogy segítsen abban, hogy a párt parlamenti képviselőjelöltjeként indulhasson a választásokon. Ő azt tanácsolta neki, hogy induljon a legközelebbi időközi választáson [[Beaconsfield]]ben, ahol Pendry ismerte a párt helyi szervezetének vezetőjét. Itt a párt végül Blairt jelölte, a választáson azonban a szavazatoknak csupán 10%-át szerezte meg, felfigyelt azonban rá [[Michael Foot]], a Munkáspárt vezetője. Ebben az időszakban Blair [[szocializmus|szocialistaként]] definiálta magát. Ebbe az időszakba enged bepillantást egy 1982 júniusában kelt levele.<ref>{{cite web | title = Tony Blair Michael Footnak írt levele, 1982. június, a teljes szöveg | url = http://www.telegraph.co.uk/news/main.jhtml?xml=/news/2006/06/16/nletter116.xml&sSheet=/news/2006/06/16/ixuknews.html | work = The Daily Telegraph | publisher = Telegraph Media Group Ltd. | date = July 1982 | accessdate = 2006-11-18}}</ref>
 
1983-ban Blair tudomására jutott, hogy az újonnan létrehozott sedgefieldi választókerületnek még nincs munkáspárti képviselőjelöltje. Néhány képviselő kikerült a körzetből, mert megváltoztak a választókerületi határok. John Burton támogatásával megszerezte a helyi szervezet jóváhagyását, s az utolsó pillanatban felkerült a képviselő-jelöltségért indulók listájára, és az addigi képviselőjelölt, Les Huckfield elől megnyerte az indulás jogát. Burton később Blair egyik legnagyobb szövetségese és bizalmasa is lett.
Blair 1983-as választási programja megegyezett a Munkáspárt akkori programjával: felszólította a briteket, hogy lépjenek ki az [[Európai Unió]]ból, bár maga egy választási konferencián úgy nyilatkozott, hogy személy szerint a tagság fenntartását pártolja. Mint a [[Campaign for Nuclear Disarmament]] (egy, a nukleáris fegyverzet leszereléséért létrehívott társaság) tagja támogatta a nukleáris fegyverzet egyoldalú leszerelését is. Mivel Sedgefield biztos munkáspárti választókerület volt, az országos választási vereség ellenére Blairt képviselővé választották. Kampányában mostohaapja barátnője, a közismert színész, [[Pat Phoenix]] is segítette.
 
Blair 1983. július 3-án tartotta szűzbeszédét a parlament alsóházában. „Én nem azért vagyok szocialista, mert intellektuális érdeklődés útján erre a belátásra jutottam, nem is puszta hagyománykövetésből, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy csak az igazi szocializmus valósítja meg a racionális és egyszersmind morális életmódot. Együttműködésre, és nem konfrontációra hív, követésre, nem félelemre. Egyenlőségre.”<ref>{{cite web| url = http://www.newsmax.com/archives/articles/2006/4/20/170221.shtml | title = A demokráciáról | accessdate = 2006-11-18| last = Navrozov | first = Lev | date =2006-04-21 | work = newsmax.com}}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.logosjournal.com/issue_3.4/seddon.htm | title = Amerika barátja: vélemények Tony Blairről| accessdate = 2006-11-18| last = Seddon| first = Mark | year = 2004| work = Logos 3.4| publisher = }}</ref> A Munkáspárt alapító okiratában magát "demokratikus„demokratikus szocialista"szocialista”,<ref>{{cite web|url = http://www.labour.org.uk/aboutlabour| title = A Munkáspártról| accessdate = 2006-11-18| year = 2006| publisher = The Labour Party}}</ref> és nem "szociáldemokrata" pártként határozta meg. Blair maga javasolta, hogy a párt szocialista legyen, amikor a párt belső alkotmányának módosítása volt napirenden.
 
== Ellenzékben ==
 
Attól kezdve, hogy Blairt egyszer megválasztották, gyorsan jutott egyre előrébb, és 1984-ben már az árnyékkormány kincstárral foglalkozó tagjának a szóvivője volt. Vizsgálatot indíttatott a [[Bank of England]]nél amiatt a döntés miatt, amit a csődbemenő Johnson Matthey Bank ügyében 1985 decemberében hoztak, és gátolta a kormányt az [[Európai Gazdasági Közösség]] által kiadott, egy konzervatív képviselő által ellenjegyzett, a brit gazdaságpolitikát kritizáló jelentés ügyében. Ekkor Blairt a pártján belül elinduló, Neil Kinnock vezette reformmozgalom támogatta, s az 1987-es választásokat követően az árnyékkormány kereskedelmi és ipari csoportjának volt a szóvivője.
 
Az 1987 októberi tőzsdekrach után szintén megváltozott a róla kialakított vélemény, mikor a City kereskedőit inkompetensnek és morálisan kétesnek minősítette. Szintén kiállt a mellettamellett, hogy a harmadik szektor kis résztvevői jegyzett cégként ne juthassanak be a [[Londoni Értéktőzsde|Londoni Értéktőzsdére]]. 1989-ben az árnyékkormányban az energiaügyekért felelős árnyékminiszteri poszt lett az övé. A következő évben megkapta a foglalkoztatásért felelős árnyékállamtitkárság vezetői helyét is. Ebben a pozíciójában érzékelte, hogy a munkavállalók jogait leíró szociális kartával a párt egyre kevésbé támogatja a kötelező szakszervezeti tagságot, így a munkaadók késztették a munkavállalókat a tagságra. 1989 decemberében jelentette be ezt a változást, s ezzel túltett a Munkáspárt jobboldali szárnyán. Mivel fiatal, a televízióban jól mutató tagja volt az árnyékkormánynak, a kommunikációs igazgató, [[Peter Mendelson]] nagy szerepet szánt neki. Első, nagyobb tömeg előtt előadott beszédekor 1990-ben, a Munkáspárt konferenciáján még nagyon zavart volt. Gyorsan beszélt, és jegyzeteiben sem találta, hogy melyik résznél tart.
 
Az 1992-es választásokat megelőzően Blair a párt arculatának megváltoztatásán munkálkodott. Az ő feladata volt a [[minimálbér]]rel kapcsolatos politika kialakítása. Már a tervezés elején figyelembe kellett vennie, hogy nagy ellenállásba fognak ütközni. A választási kampány alatt volt ebben a témakörben egy emlékezetes vitája egy óvoda tulajdonosával, aki szerint a politika végigvitele állásokba fog kerülni.
Mikor Neil Kinnock a Munkáspárt egymás után negyedik választási veresége után beadta lemondását, s a helyére [[John Smith (brit politikus)|John Smith]] került. Az új árnyékkormányban Blair az árnyék-belügyminiszteri posztot kapta meg. Ebben az időben a Munkáspártról az a vélemény alakult ki, hogy gyengék a bűnüldözés területén, így Blairnek most ennek a problémának a megoldásán kellett dolgoznia. Elfogadta, hogy a börtönök kapacitását növelni kell. A másik oldalon pedig a [[beleegyezési korhatár]]nál, a [[homoszexualitás|homoszexuális]] és a heteroszexuális közösülésnél fennálló különbséget akarta eltörölni. A [[halálbüntetés]] ellen érvelt. [[Gordon Brown]] szavaival fogalmazta meg politikáját: ''Kitartás a bűnüldözésben, kitartás az okok felderítésében.''
 
[[1994]]-ben John Smith hirtelen [[szívrohamSzívinfarktus|szívrohamban]]ban meghalt. Blair legyőzte [[John Prescott]]ot és Margaret [[Beckett]]et a pártelnöki választáson. Miután az ellenzék vezetője lett, a belügyeket felügyelő tanács tagjává is vált, s ehhez a pozícióhoz már cím is jár (Right Honourable).
 
=== A Munkáspárt vezetője ===
 
Az 1994-es munkáspárti konferencián tartott beszédének a végén bejelentette, hogy a pártalkotmány egyik rendelkezését lecserélné a célokra és az értékekre. Ez magával hozta a [[termelési erőforrások]] [[köztulajdon]]ba vételének törlését is. Ehelyett emelték be a rendelkezést arról, hogy a párt egy demokratikus szocialista párt. 1995 áprilisában ezt a lényegében jelentéktelen, de szimbolikájában annál jelentősebb megállapítást egy speciális konferencia helyben hagyta.
 
Azzal is újított a párt arculatán, hogy a munkásokat most már modern, versengő emberekként fogták fel. Ennek érzékeltetésére magukat nem hivatalosan már „Új Munkáspártnak” hívták, megkülönböztetésként a múltjától. Habár azAz átalakulás sok kritikát váltott ki, mind a másik politikai oldalról, mind saját tagságának köreiből. Mindenesetre sikerült megváltoztatni a társadalomban élő előítéletet. Az 1996-os pártkonferencián Blair bejelentette, hogy ha kormányra kerül, a három legfontosabb terület, amit fejleszteni akar, az „az oktatás, az oktatás és az oktatás”.
 
Részben a konzervatívok belső, főképp az Európai Unióval kapcsolatos megosztottságának köszönhetően a Munkáspárt megnyerte az 1997-es választásokat, Tony Blair pedig, mint a párt vezetője, miniszterelnök lett. Ezzel a győzelemmel 150 éve, Lord Liverpool után a legfiatalabb miniszterelnök lett.<ref>[http://www.number-10.gov.uk/output/page4.asp Életrajz: Tony Charles Lynton Blair Miniszterelnök], 2006-11-18, www.number-10.gov.uk</ref> Pártjában az egyetlen ember, akit háromszor indítottak, és az egyetlen, aki munkáspárti színekben egy ciklusnál hosszabb ideig vanvolt hatalmon.
 
A pártot Gordon [[Brown]]nal és [[Peter Mendelson]]nal a brit politika közepe felé kormányozta és ő vezette be a "New„New Labour"Labour” kifejezést, amivel megkülönbözteti az ún. "modern„modern szociáldemokráciától"szociáldemokráciától” pártját, ami elutasította a [[privatizáció]] visszafordítását és támogatja a piacgazdaságot, ellenben régi nézeteivel, amire a nacionalizálás és a Fabiánus szocializmus volt jellemző.
 
== Első ciklusa 1997 és 2001 között ==
 
=== A Bank of England függetlensége ===
 
Rögtön hivatalba lépését követően [[Gordon Brown]] pénzügyminiszter megadta a Bank of Englandnek azt a jogot, hogy az irányadó [[kamatláb]]at a bank önállóan hozhatja meg. Ez a döntés kedvezően hatott a londoni székhelyű pénzügyi szolgáltatókra. Döntöttek arról is, hogy az első két évben a [[költségvetési hiány|költségvetés hiánya]] nem lesz magasabb, mint amit a konzervatívok előre ígértek, s ezzel csökkentették a befektetőknek a kormány fiskális prudenciáját hiányoló érzéseit.
 
=== Belpolitikája ===
 
Első ciklusának korai éveiben Blair a személyzetének csak egy kis, belső köreinek a politikai javaslatait fogadta meg, akik közül is [[sajtótitkár]]ának és hivatalos szóvivőjének, [[Alaster Campbell]]nek a véleményére adott a leginkább. Vitatható módon, de megengedte neki, hogy utasítsa azokat a közalkalmazottakat, akiket ezt megelőzően csak valamelyik [[miniszter]] utasíthatott. Elődjeivel ellentétben Campbellt a politika nevezte ki, és nem járta végig a ranglétrát. Nyílt politikai szerepe ellenére fizetését a közpénzekből közalkalmazottként kapta. Egyike volt a politikailag kinevezett alkalmazottaknak, akik miatt féltették az eddig értékként kezelt politikai semlegességet.
 
A belföldi politizálásban Blair jelentősen megemelte az egészségügyre és az oktatásra költött összegeket, amik nagymértékű strukturális reformokkal jártak együtt ezeken a területeken. Szintén az ő időszaka alatt vezették be a [[minimálbér]]t, az alkotmány megreformálása, [[Skócia]] és [[Wales]] jogainak szélesítése, az északír békéhez vezető tárgyalások felgyorsulása is kormányzásához kapcsolható.
 
Egyik legfontosabb politikai eseménye a ciklusnak az [[1998]]. [[április 10.]]én meghozott [[Belfastibelfasti Megállapodásmegállapodás]], amit(más sokannéven '''Nagypéntekinagypénteki Megállapodásmegállapodás''' néven ismernek). Történtek már erőfeszítések [[Észak-Írország]] békéjének helyreállításáért az előző miniszterelnök, [[John Major]] hivatali ideje alatt is, de ez a megállapodás semmis lett, amint az [[Ír Köztársasági Hadsereg|IRA]] az [[1990-es évek]] közepén felmondta a tűzszünetet. A nagypénteki megállapodásban a legtöbb északír párt a brit és az ír kormánnyal közösen megegyezett egy rendkívül békés és demokratikus kormányzási keretben, mely Észak-Írországban új szervezetek létrejöttéhez vezetett.
 
Blair első időszakában nagymértékben módosultak az ország működésének keretei. 1998-ban bevezették az [[Emberi jogok törvénye|emberi jogok törvényét]] ''(Human Rights Act)''. Felállították a skót parlamentet és a walesi népgyűlést. 1999-től a legtöbb élethosszig tartó lovagi cím viselője innentől már nem tagja a [[Lordok Háza|Lordok Házának]]. 2000-ben hozták létre a Nagy-London Tanácsát és a London polgármestere címet. Ugyanennek az évnek a végén fogadták el az [[Információszabadság törvénye|Információszabadságinformációszabadság törvényét]] ''(Freedom of Information Act),'', de ennek rendelkezései csak a következő évben léptek életbe. Ez utóbbi törvény elszomorította a kampányolókat, akiknek a reményeit egy 1998-as törvény keltette föl, mely nagyobb szabadságot ígért nekik. Szintén kérdés volt ebben az időszakban, hogy a Lordok Házának képviselői mind úgy legyenek kijelölve, úgy legyenek megválasztva, vagy a kettőnek valamilyen keveréke a kívánatos megoldás. Ebben az ügyben 2003 sok eredménytelen szavazást hozott.
 
Ebben a ciklusban a homoszexuálisoknál is 16 évre csökkentették a [[beleegyezési korhatár]]t. Egy 2005-ös törvény elismerte az azonos neműek együttélését.
[[1999]]-ben megkapta [[Aachen]] városának a Karlspreis díját, amelyet azok kapnak, akik sokat tettek az európai álom megvalósulásáért és a kontinens békéjéért.
 
== Második ciklusa: 2001-20052001–2005 ==
A 2001-es általános választásokat megelőző kampányban Blair a hangsúlyt a közszolgáltatások, azon belül is elsősorban az NHS és az oktatási rendszer fejlesztésére helyezte. A konzervatívok ezzel szemben az [[euróEurózóna|euróövezetből]] övezetéből való kimaradás mellett érveltek, ami nem igazán hatott a bizonytalan szavazókra. A hatalmon lévő párt elsöprő arányú győzelmet aratott, s ezzel Blair lett az első, két teljes ciklust kitöltő munkáspárti miniszterelnök. Emellett a választás az alacsony részvételi arány miatt is emlékezetes marad.
 
[[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|2001. szeptember 11-én]] New Yorkban és Washingtonban történt terrortámadás után az Egyesült Királyság gyorsan az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] segítségére sietett, s létrehozták a [[afganisztáni háború]] megindításához szükséges haderőt. Ezen a napon aktiválta diplomáciai lehetőségeit, hogy megmutassa, hogy el mer utazni olyan országokba is, ahova a világ más vezetői nem mernének elmenni, mivel annyira veszélyes területek. [[Winston Churchill (miniszterelnök)|Winston Churchill]] óta ő volt az első brit, akit az [[Az Egyesült Államok Kongresszusa|amerikai kongresszus]] a kongresszusi medállal kitüntette. Az indoklás szerint azért kapta a díjat, mivel „megbízható és mindig segítőkész szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak”.<ref>url = [http://frwebgate.access.gpo.gov/cgi-bin/getpage.cgi?dbname=2003_record&page=S6405&position=all A Kongresszusi Aranymedál kitüntetés Tony Blairnek] 2003-05-14| Congressional Record - Senate</ref> A média rámutatott, hogy Blairnek részt kellett vennie a ceremónián, hogy átvehesse a medált. Néhány kommentátor Blair politikájának a közvéleményben kialakult negatív visszhangját emeli ki. Ezen kívül 2003-ban az Ellis Island Medal of Honourral tüntették ki „a szeptember 11-ét követően az Amerikai Egyesült Államokkal szemben tanúsított gyors segítségnyújtásért”.<ref>url = http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/2954567.stm|Az USA kitünteti Blairt a vezető szerepéért BBC News 2003-04-16</ref>
A 2001-es általános választásokat megelőző kampányban Blair a hangsúlyt a közszolgáltatások, azon belül is elsősorban az NHS és az oktatási rendszer fejlesztésére helyezte. A konzervatívok ezzel szemben az [[euró]] övezetéből való kimaradás mellett érveltek, ami nem igazán hatott a bizonytalan szavazókra. A hatalmon lévő párt elsöprő arányú győzelmet aratott, s ezzel Blair lett az első, két teljes ciklust kitöltő munkáspárti miniszterelnök. Emellett a választás az alacsony részvételi arány miatt is emlékezetes marad.
 
[[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|2001. szeptember 11-én]] New Yorkban és Washingtonban történt terrortámadás után az Egyesült Királyság gyorsan az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] segítségére sietett, s létrehozták a [[afganisztáni háború]] megindításához szükséges haderőt. Ezen a napon aktiválta diplomáciai lehetőségeit, hogy megmutassa, hogy el mer utazni olyan országokba is, ahova a világ más vezetői nem mernének elmenni, mivel annyira veszélyes területek. [[Winston Churchill]] óta ő volt az első brit, akit az [[Az Egyesült Államok Kongresszusa|amerikai kongresszus]] a kongresszusi medállal kitüntette. Az indoklás szerint azért kapta a díjat, mivel „megbízható és mindig segítőkész szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak”.<ref>url = [http://frwebgate.access.gpo.gov/cgi-bin/getpage.cgi?dbname=2003_record&page=S6405&position=all A Kongresszusi Aranymedál kitüntetés Tony Blairnek] 2003-05-14| Congressional Record - Senate</ref> A média rámutatott, hogy Blairnek részt kellett vennie a ceremónián, hogy átvehesse a medált. Néhány kommentátor Blair politikájának a közvéleményben kialakult negatív visszhangját emeli ki. Ezen kívül 2003-ban az Ellis Island Medal of Honourral tüntették ki „a szeptember 11-ét követően az Amerikai Egyesült Államokkal szemben tanúsított gyors segítségnyújtásért”.<ref>url = http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/2954567.stm|Az USA kitünteti Blairt a vezető szerepéért BBC News 2003-04-16</ref>
 
=== Iraki háború ===
 
Blair nagy segítséget nyújtott [[George W. Bush]]nak 2003-ban az iraki invázió lebonyolításához. Nemsokára a háborút pártolók egyik legfőbb figurájává vált, akivel szemben [[Jacques Chirac]], az ellenzők legfőbb szószólója állt.
 
Blairék azért támadták meg Irakot, mivel úgy gondolták, hogy az ország [[Tömegpusztító fegyver|tömegpusztító fegyverek]] előállítását tűzte ki célul. Egy 2002 júliusából származó, 2005 áprilisában napvilágra került feljegyzés szerint Blair azt hitte, hogy a brit közvélemény, ha ezt jó politikai környezetben tálalják neki, támogatni fogja a rendszerváltást. Ugyanakkor ez a dokumentum bebizonyítja, hogy a hadműveletek megindításának nagyon gyenge indokai voltak a nemzetközi jog értelmében. 2002. szeptember 24-én a kormány nyilvánosságra hozott egy dossziét, ami a hírszerzés értesüléseire alapozva azt állítja, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Ennek az irattömbnek a megállapításai között szerepel, hogy „ha az iraki csapatok erre parancsot kapnak, 45 percen belül képesek kémiai vagy biológiai fegyverek bevetésére”.
 
46 ezer brit katonát, a szárazföldi haderő egyharmadát vitték Irakba, az ország lerohanásának segítésére. Mikor a háború után nyilvánvalóvá vált, hogy Iraknak nem volt tömegpusztító fegyvere, a két iratanyag és Blair háború előtti kijelentései vizsgálóbizottság elé került. Sok munkáspárti tag – köztük többen voltak, akik a háborút támogatták – volt a kritizálók között. A sikeres független vizsgálat eredménye azt mutatta ki, hogy Blair olyanokat állított, melyeket ő maga akkor igaznak vélt, de Lord Buttler jelentése megemlíti, hogy a kormány jelentése a hírszerzés információiról néhány helyen túloz. A vizsgálatba bevonták a Lordok Házát is. A főbíró Lord Hutton és Lord Buttler volt.
 
A "terrorizmus„terrorizmus elleni harc"harc” kezdete óta politikájában jelentős szerepet kapott a külpolitika és [[George W. Bush]] külpolitikáját nagyban támogatta. Ezt sok oldalról bírálják. Pártja a 2005-ös választásokon a harmadik ciklust is megnyerte, de aaz ''[[HouseAlsóház of(Egyesült CommonsKirályság)|alsóházban]]''-ban lévő többségük jelentősen lecsökkent.
 
=== Belpolitikája ===
Miután a közszolgáltatások színvonalának emelésének ígéretével megnyerte a 2001-es választásokat, 2002-ben megemelték az adókat, (ezeket a konzervatívok láthatatlan adóknak nevezték), hogy tudják valamiből finanszírozni az egészségügyi és az oktatási reform kiadásait.
 
Miután a közszolgáltatások színvonalának emelésének ígéretével megnyerte a 2001-es választásokat, 2002-ben megemelték az adókat, (ezeket a konzervatívok láthatatlan adóknak nevezték) hogy tudják valamiből finanszírozni az egészségügyi és az oktatási reform kiadásait.
 
[[2006]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] bejelentette, hogy lemond pártvezetői, illetve miniszterelnöki, valamint azzal járó egyéb tisztségeiről is.<ref>url = [http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk_politics/5322094.stm Egy éven belül kilépek] BBC News| 2006-09-07|</ref> Pártelnöki megbízatásáról [[2007]]. [[május 10.|május 10-én]], többi posztjáról [[2007]]. [[június 27.|június 27-én]] mondott le, ezek mindegyikében pártbéli legfőbb riválisa, [[Gordon Brown]] követte a párton belüli választások eredményeképp.