„Vendkérdés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
70. sor:
Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a [[Egyesült Királyság|brit]] és [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az [[szlovén nyelv|irodalmi szlovénhoz]] a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem amiatt, mert az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.
Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza, de nyilvánvaló, hogy számos adatot megmásított, illetve igyekezett elhallgatni, mint azt a sírkövek esetében tett állítása is egyértelműen mutatja. Mikolának tudnia kellett arról, hogy az evangélikus szlovénség is (melyhez ő maga is tartozott) egyértelműen leszögezte évszázadokkal korábban, hogy az örökös tartományok szlovénjeivel egyet alkot, viszont magyarországi szlovén anyanyelvű és lutheránus vallású. A Küzmics István-féle Újtestamentumban olvasható Előszó tér ki erre részletesen. Bár ez a kijelentés a későbbi kiadványokból hiányzik, de az eredeti példányok a [[20. század]]ban is rengeteg embernél megtalálhatóak voltak. Kizárt, hogy Mikola nem tudott volna erről. Mikola munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá [[Matija Slavič]] szlavista, Biblia-kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irredenta célú írások mind azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó. Mikola közben tagadja, hogy a vendeknek bármilyen történelmi múltjuk lenne, ezzel szemben mégis levezeti származásukat. Mikola a történelmi múlt hiányával próbálja azt elhitetni, hogy a vendség magyarosítása (magyarosodása) teljesen törvényes és megalapozott, mivel nemzeti létüknek alapja nincs, s minthogy a magyarság nálánál felsőbbrendű, úgy a nemzeti dicsőséget a beolvadással elnyerheti. Ezt a sovinizmust tetőzi, hogy a szomszédos népek történetét is hamisnak, kitaláltnak ítéli Mikola és egyedüli, öntudattal rendelkező nemzetként a magyart jelöli meg a térségben.
A vendek egyértelmű szlovén illetősége mellett számos magyar tette le voksát abban az időben és korábban is. Elsőként [[Torkos József]] felvidéki magyar teológus, aki aláírta Küzmics Újszövetség Előszavát, azt követően [[Szily János (püspök)|Szily János]] tért ki leveleiben, amelyek szerint a krajnai és magyarországi nyelv bár sokban különbözik, mégis mindkettő esetében szlovén nyelvről van szó, mert ezen nyelvek beszélői ugyanazon néphez tartoznak. [[Bitnitz Lajos]] a [[19. század]]ban még élő vandál-vend rokonságot cáfolta meg és azonosította a szlovénokkal a vendeket. A háború kitörése előtt egy zala megyei magyar történész, [[Gönczi Ferenc (néprajzkutató)|Gönczi Ferenc]] közölte a zalai vendekről szóló munkáját, ahol a nyelvi hasonlóságokat figyelembe véve a stájerországi szlovénokkal azonosította a vendeket. Ez utóbbit Mikolának ismernie kellett, miután ő is Zala vármegye területén dolgozott.
84. sor:
Mikola másik tényként kezelt állítása, hogy a helyi lakosság nem szlovén, miszerint a jugoszláv vezetés döntésképtelen azt illetően Horvátország, avagy Szlovénia része legyen a Vendvidék. Mindez Mikola számára azt a tényt mutatta, hogy a délszlávok között is látták, a vendek velük nem azonosak. A valóság az, hogy Horvátország külön támasztott igényt azon okból kifolyólag a Vendvidékre, mert a vend nyelv egyértelműen hasonlít a kaj-horvátra, s a két nyelv beszélői mind a mai napig értik egymást, melyet Mikola természetesen tagadott. Ennek folytán a vend nyelvet horvát dialektusnak, azon belül kaj-horvát alnyelvjárásnak magyarázták egyes politikai és tudományos körök, de a szlovének heves tiltakozása és hitelesebb bizonyítékai révén a horvát törekvések nem értek célt. A vita nem volt hosszú életű és cseppet sem amiatt tört ki, mint azt Mikola állítja brosúrájában.
Mikola olyan tarthatatlan állítással él továbbá, amely szerint az effajta ''magyarvendség''-hez hasonló együttélés, amit őt elszlávosodott magyarságnak tart, sehol nem jellemző Magyarországon, csakis itt a Vendvidéken. Teljes mértékben mindent alárendel a magyar nyelvnek, nemzetiségnek és kultúrának, holott itt közönséges magyar behatásról van szó, amellyel szemben vetekszik a német etnikum, kultúra és nyelv hatása. Sőt ez a fajta behatás a legcsekélyebb mértékben sem mondható egyedülállónak, mert magyar hatás ért bármelyik másik magyarországi nemzeti kisebbséget (szlovákokat, románokat, bolgárokat, horvátokat), sőt több-kevesebb mértékben német hatások is érvényesülnek azokban a régiókban is, ami a Habsburg korona uralma miatt magától értetődik.
Mikola odáig elment, hogy belecsinálta a vend nyelvbe ''vendiski, vendszki'' kifejezéseket. Ezeket a Mikolával szimpatizáló szlovén egyének is magukénak vallották, később a revíziót óhajtó muravidéki magyarok is vendeknek vallották magukat.▼
▲Mikola odáig elment, hogy belecsinálta a vend nyelvbe ''
De nemcsak a békecsinálók előtt akarták az ügy igazát bebizonyítani. A lakosságnak, akár [[Vendvidék|Rábavidéken]], akár az [[1941]]-ben ideiglenesen visszafoglalt [[Muravidék]]en is állandóan bizonygatták, hogy vallják magukat vendeknek és tagadják bárki előtt, hogy szlovének. Ez azonban manipuláció volt, s a két nép közti viszony elmérgesítését, nemzeti gyűlölködést is eredményezhetett volna. Ma is a [[magyarországi szlovének]] közül sokan vendeknek vallják magukat, vagy épp nem vallják magukat, illetve önkéntes asszimilációt vállalnak, mert számukra rendkívül zavaros az ügy és akképp vélekednek, hogy ez csak a kárukat okozza, mely félelem nem is alaptalan. Együtt járhat ezzel a faji megkülönböztetés, de az emberek félelme különösen a [[délszláv háború]] alatt volt élénk, mivel a Balkánon az ottani délszlávok közti ellentétek véres etnikai tisztogatásokhoz vezettek, vagy épp elkergették az emberek szülőföldjükről, noha rendkívül azonos nyelvet beszéltek.
| |||