„Bougainville-i csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
119. sor:
Áprilisban az amerikaiak kiterjesztették védelmi vonalaikat, és a japánok kénytelenk voltak tovább hátrálni. Az 1944 márciusi japán offenzíva bukásával véget értek a komoly harcok. Az amerikaiak nagy hídfőt építettek ki és három repülőteret működtettek.{{refhely|History of War 2}}
Az év végén ausztrál csapatok váltották fel az amerikaiakat. December 23-án az ausztrálok általános támadásba kezdtek a japán védelmi vonalak ellen. Habár az ausztrálok létszáma alacsonyabb volt a japánokénál, a védők nagyon rossz állapotban voltak: a betegségek és az éhezés havi háromezer áldozatot szedett közülük. Az akciót a Gyöngy-gerinc elleni támadás indította december 30-án, és két nap alatt sikerült az ötszáz japánt kifüstölni. A magaslatról az ausztrálok a sziget mindkét partját belátták. Lefektettek egy 900 méter hosszú kábelt,
December 31-én a 11. ezred a Saroken Pointtól az északnyugati parton nyomult előre, azzal a céllal, hogy a japánokat visszaszorítsa a Bonis-félszigetre, majd megsemmisítse őket. Január 19-éig jó ütemben haladtak előre, de ekkor beleütköztek a Tsimba-gerincnél magukat beásó japánokba, akiket csak február 6-án sikerült véglegesen kivetni állásaikból. Március 26-án kombinált szárazföldi és kétéltű akcióba kezdtek az ausztrálok.{{refhely|PWOE}}
Délen a 29. ezred először január 10-én a Hupai-folyónál ütközött komoly ellenállásba, ahol harckocsielhárító lövegekkel ártalmatlanították a japán bunkereket. Ezután gyors ütemben nyomultak előre, és február 11-én elfoglalták Mosigettát. Harckocsik bevetésével számos bunkert és lőállást semlegesítettek március
Július 3-án az ausztrálok készen álltak a Buin elleni végső offenzívára, de a szakadó eső miatt többször elhalasztották az akciót. Augusztus 11-én a japánok megadták magukat. A harcokban az ausztrálok közül 516 elesett, 1572 megsebesült, a japánok közül csak
== Jegyzetek ==
|