„Manasz (filozófia)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (''vács'') alapját jelentette. Az [[upanisadok]] korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az [[önvaló]] (''[[átman]]'') között közvetítő tényezőként fogták fel.
 
A [[Darsana|darsaná]]kban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az [[átman]]ig. A [[szánkhja]] bölcseletben a manasz princípiuma (''[[Tattva|tattvá]]ja'') az értelemmel (''[[buddhi]]'') és az egóval (''ahankára'') együtt hármas "belső szervet" (''antakharana'') alkot.
==== Buddhizmus ====
A [[buddhista]] pszichológia szerint a manasz az elme racionális képessége. A [[páli kánon]] szerint ugyanazt jelenti, mint a [[csitta]] és a [[vidnyána]].