„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
110. sor:
Habár manapság már nem fordul elő, az egykori történelmi elterjedési területén, korábban ebben a térségben ez a növényevő állat a leggyakoribb zsákmánynak számított. Talán a helybéli oroszlánoknak a főfogása volt. Manapság közgazdaságilag igen fontos szerepet töltenek be, mivel sok [[turizmus|turistát]] vonzanak azokhoz a farmokhoz és vadasparkokhoz, ahol vannak. Mivel megint elszaporodtak, egyeseket újból leölnek bőrükért és [[hús]]ukért; bár amint a csíkos gnú esetében, a húsa száraz, kemény és rágós; viszont a bőre értékes. A gnú húsát megszárítják, és ''biltong''ot készítenek belőle - ez a dél-afrikai bennszülött konyha egyik kedvelt része. A tehén húsa puhább, mint a bikáé, főleg ősszel. A fehérfarkú gnú tízszer több húst ad, mint a [[Thomson-gazella]] ''(Eudorcas thomsonii)''. A hosszú, selymes farkszőrzetéből légyhessegetőt készítenek.
A fehérfarkú gnú az embernek árthat is; például vetélytársa a legelőkön és az itatóhelyeken az emberek szarvasmarháinak. Továbbá különböző betegségeket adhat át a háziállatoknak. A szarvasmarhacsordákban terjeszthetik a [[keleti marhavész]]t, valamint a kullancsokat, a fonálférgeket, a [[galandférgek]]et ''(Cestoda)'', légy lárvákat és a valódi mételyek közül a ''[[Paramphistomum]]''-fajokat.
== Jegyzetek ==
| |||