„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés

Ott ahol a két gnúfajt egy helyen tartják, hibrid állatok is megjelennek, és mivel ezek ivarképesek, mindkét gnúfajnak a génállományát károsítják.<ref name=iucn/><ref name=hybrid2hybrid3>{{cite journal|last=Grobler|first=J. P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J. S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> Korábban, mielőtt a fehér ember Dél-Afrikába érkezett volna, hatalmas csordákat alkotott ez az antilopfaj. Azonban az ember a 19. század végére, majdnem teljesen kiirtotta; csak kevesebb, mint 600&nbsp;példány maradott életben.<ref name=estes3/> A mai állatok, azon kevés fehérfarkú gnúknak a leszármazottai, melyek magán vadasparkokban és állatkertekben éltek. Azok felszaporításával sikerült megmenteni a fajt.<ref name=iucn/>