„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés

 

== Életmódja ==

Az állat főleg kora reggel és késő délután tevékeny, a nappal forrószakaszát pihenéssel tölti.<ref name=nowak>{{cite book|last=Nowak|first=R. M.|title=Walker's Mammals of the World|year=1999|publisher=Johns Hopkins University Press|location=Baltimore, Maryland|isbn=0-8018-5789-9|pages=1184–6|edition=6th}}</ref> Gyors futó; csúcssebessége elérheti a 80km/órát is.<ref name=nowak/> Mikor valaki néhány százméteres távolságban megközelít egy fehérfarkú gnúcsordát, az állatok fújóhangokat hallatnak és hirtelen futásnak indulnak, de rövid táv után megállnak és megnézik, hogy az „ellenség” mit csinál, követi-e vagy sem. Ha az illető tovább közelít, akkor a gnúk többször is tovább állnak, illetve hátranéznek. Az antilopok egymásközt [[feromon]]ok használatával - melyeket a [[Flehmen-reakció]] közben a [[vomeronazális szerv]] segítségével érzékelnek - valamint hangkiadásokkal kommunikálnak. A fehérfarkú gnú egyik hangja fémes orrhang, míg egy másik visszhangozó csukláshang; ezek akár 1500&nbsp;méteres távolságba is elhallatszanak.<ref name=estes2>{{cite book|last=Estes|first=R. D.|title=The Safari Companion : A Guide to Watching African Mammals, Including Hoofed Mammals, Carnivores and Primates|year=1993|publisher=Russel Friedman Books|location=Halfway House|isbn=0-9583223-3-3|pages=124–6}}</ref> A legfőbb természetes [[ragadozó életmód|ragadozói]]: az [[oroszlán]] ''(Panthera leo)'', [[foltos hiéna]] ''(Crocuta crocuta)'', [[afrikai vadkutya|hiénakutya]] ''(Lycaon pictus)'', [[leopárd]] ''(Panthera pardus)'', [[gepárd]] ''(Acinonyx jubatus)'' és [[nílusi krokodil]] ''(Crocodylus niloticus)''. A borjakra főleg a hiénák, míg a felnőttekre az oroszlánok vadásznak.<ref name=mammal/>

 

=== Táplálkozása ===

A fehérfarkú gnú legelő állatfaj. Táplálékát főleg a rövid füvek képezik, de étrendjét kiegészítheti más [[lágy szárú növény]]ekkel és bozótosok leveleivel is. Ha nincs elég fű, akkor a bokorevés kiteheti táplálékának a 37%-át is.<ref name=estes3/> De ha megfelelő a terület a számára, akkor táplálékának a 90%-át füvek képezik.<ref name=apps>{{cite book|last=P.|first=Apps|title=Wild Ways : Field Guide to the Behaviour of Southern African Mammals|year=2000|publisher=Struik|location=Cape Town|isbn=186-8724-433|page=146|edition=2nd}}</ref> A [[víz]] nagyon szükséges számára,<ref name=stuart>{{cite book|last=Stuart |first=C. |title=Field guide to mammals of southern Africa |year=2001 |publisher=Struik |location=Cape Town|isbn=186-8725-375 |page=202 |edition=3rd |author2=Stuart, T.}}</ref> bár megélhet néhány napig ívás nélkül is.<ref name=estes1991/> Legelésközben a csorda tagjai, vonalban vagy laza szétszóródásban haladnak, de általában mindig ugyanabba az irányba. A fehérfarkú gnút, mint sok más nagytestű növényevő állatot, a [[pásztorgém]] ''(Bubulcus ibis)'' kísér; ez a madár vagy az állatok bőréről szedi le a kullancsokat, vagy az emlősök által felriasztott [[rovarok]]at kapja el a fűben.<ref name=mammal/>

 

Mielőtt az európaiak ebbe a térségbe érkeztek volna, ez az antilop nagy területeket járt be. Az esőzésekhez időzített vándorlásai voltak. Sohasem tett meg olyan nagy vándorutakat, mint a közismertebb rokona, a csíkos gnú, azonban ősszel keltre vonult, átkelve a [[Drakensberg]]en, hogy jobb legelőkre jusson. Tavasszal, fordított irányba, azaz nyugat felé indultak, akár a magasföldekig, hogy a Karoo térség bőséges növényzetéből táplálkozzanak. Egyes történelmi csordák észak-déli irányba vándoroltak, hogy eljussanak a Vaal folyón túli friss füvű legelőkre. Amikor a füvek elszáradnak, akkor más növények friss hajtásaival táplálkozik.<ref name=mammal/> Manapság, majdnem az összes fehérfarkú gnú magán vadasparkokba, rezervátumokba és farmokba vannak bezárva, így a régi útvonalaik megsemmisültek. Nagy utakat megtevő fehérfarkú gnúcsordák már nem léteznek.<ref name=iucn/>