|
Az Újbabiloni Birodalomnál ez a szimbólum volt a birodalom művészetének a jelképe ([[lamasszu]]), így helyesen használták a műben. A leopárd az óperzsa aranyművesség jellegzetes állata volt, míg a makedón szarvak [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándort]] ábrázolják, akinek a mitológiai apja [[Ámon]] volt. A problémát a Méd Birodalom jelenti, ugyanis sosem volt [[Babilon]] városa a birodalom része. A könyv szerzője egy Dániel uralkodóról ír, aki meghódította Babilont, és akit a „Méd Dareiosz”-nak nevez, pedig ilyen néven csak óperzsa uralkodók voltak a történelem folyamán. Mivel ezeket az ószövetségi könyveket [[i. e. 165]] körül írták, ezért azt feltételezik a tudósok, hogy a görög történetírók szövegeit vették át. Mások szerint [[Bardíja perzsa király]]t mosták össze [[I. Dárajavaus perzsa király|I. Dárajavaussal]] ''(I. Dareiosz)''.
A méd népnév a Szentírásban Madai formában először a Mózes I. könyvének 10. része 2. versében, Noé Jafettől született unokájaként szerepel (Károli Gáspár fordításának 1908-as revidiált változata).
A továbbiakban Madai leszármazási táblája Szentírásban nem található meg, ami azt jelentheti, hogy nem oszlott további népekre, de Madai népéről Ésaiás könyvének 21. részében van szó: „Jöjj fel Élám, szálld meg Madai.” A szövegösszefüggésből egyértelműen kitűnik, hogy a Madai szó a Média szinonímájaként szerepel. Mindez arra is utal, hogy „Madai” a Szentírás szerint a legrégebbi népekhez tartozik. A médek neve egyébként a Szentírás héber szövegében mindíg „madai” ('''ידמ)''', de ezt általában görögösen „méd”-nek fordítják.
Média felemelkedése az i.e. VIII. században kezdődött, amikor a Méd tartomány lerázta az asszír igát és létrejött a hatalmas Méd Királyság. Ezt közvetlenül megelőzte a korábban egységes, majd Salamon halála után kettészakadt Izrael királysága északi részének – melyet a Biblia több néven is megnevez: úgy mint Szamária, Izrael, Efraim, Északi Királyság – médek városaiba történt áttelepítése (asszír fogság) (II. Kir. 18,11.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a médeknek az i.e. VIII. században városai voltak. A bibliai térképeken szerepel például Amida városa (ma Diyabekir) melynek ismeretlen eredetű városfala 30 méter magas, 4 m széles és 10 km hosszú.
Alig száz évvel a Méd Királyság létérejötte után a méd csapatok rohama következtében esett el Ninive, Asszíria fővárosa i. e. 612-ben. Ekkor Média még a Babiloniak szövetségese volt. Babilon fénykora azonban nem tartott hosszú ideig. A médek és perzsák rövid időn belül Babilon ellen fordultak. Az asszírok kevélységéről és megaláztatásáról a Szentírás több helyen ír (pl. Ézsa. 10: 5-19.), anélkül hogy a médek szerepét megemlítené.
A Szentírás elsősorban a médek Babilon i.e. 539-ben történt elfoglalásában játszott szerepéről közöl információkat. Ezekkel részletesebben foglalkozunk, mivel fontos ismereteket tartalmaznak a médekről.
„Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről. Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jöjj fel Élám, szálld meg Madai. … És imé, lovas csapat jött, páros lovagok és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon, az isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le.” (Ezsa. 21.)
A médek és Isten biblia szerinti kapcsolatát, a médek jellemzését és fegyverzetét Ésaiás könyvének 13. része világítja meg:
„Én parancsoltam '''felszentelt vitézeimnek''', és elhívtam erősimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek. …Jőnek messze földről, az égnek végéről, az '''Úr és haragjának eszközei''', elpusztítani mind az egész földet. …Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak és aranyban nem gyönyörködnek; kézíveik szétzúznak ifjakat és nem könyörülnek a méh gyümölcsén .. és olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát, nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott.”
Babilon megszállását Jeremiás is megjövendöli a következők szerint: „Bevétetett Babilon,…Mert északról nép jön fel ellene …Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket, felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ő gondolatja, hogy elveszesse azt.”(Jer. 50., 51.)
Belsazár lakomájának végét, Babilon elfoglalását Dániel könyve így írja le: „ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (Dán. 5: 30-31.)
Világszerte valamennyi iskolában úgy tanítják: Babilónt Kürosz perzsa király csapatai foglalták el 539-ben. A Biblia ezzel szemben állítja: Babilónt egy bizonyos "méd Dareiosz" foglalta el. Ezen a ponton a kritikusoknak majdnem igazuk van. De csak majdnem. Ám éppen az ilyen "majdnemek" a kétségbevonhatatlan bizonyítékai annak, hogy a könyv szerzője csakis olyan személy lehetett, aki szemtanúként közelről látta és átélte az általa leírt eseményeket.
Az úgynevezett "Nabúnaid krónikából", amely Babilón bukását beszéli el, tudjuk, hogy a várost közvetlenül nem Kürosz, hanem egyik méd tábornoka, Gubaru vagy Ugbaru foglalta el: "A 16. napon Ugbaru, Gutium (a bibliai Kuta, a méd királyság központja) ország kormányzója és Kuras (a perzsa Kürosz) seregei harc nélkül bevonultak Bábili városba. Ezután Nabúnaid, midőn visszatért Bábili városba, foglyul esett. A hónap végéig Gutium ország pajzsai zárták körül az Észagila (Marduk főtemploma) kapuit."
Maga a perzsa nagykirály csak három héttel a város bevétele után jelent meg Babilónban. Ez alkalommal Gubarut kinevezte az újonnan meghódított tartomány főkormányzójának, aki további kormányzókat jelölt ki: "Gubaru (Kürosz) tartománykormányzója, kinevezte a tartománykormányzókat Bábili városban" – tudósít a babilóni krónika. Gubaru neve az uruki táblákon i.e. 535–525 között mint "Babilón és az Eufráteszen túli területek kormányzója" jelenik meg. Dániel "méd Dareioszán" minden valószínűség szerint őt kell értenünk.
A médek és a perzsák viszonyát, illetőleg kapcsolatuk változását a Biblia a következőkkel érzékelteti. Dárius mondja: „Áll a szó! A médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.” (Dán. 6: 12.) Itt tehát még előbb szerepelnek a médek és csak utána a perzsák.
Ugyanez a fordulat Eszter könyvében, a persa Ashavérus idejében is előfordul, de már megfordítva: „Irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, …” (Eszt. 1: 19.)
A magyarázat a sorrend változására, hogy eredetileg a perzsák voltak a médek vazallusai, de a perzsa Czirus idejében ez a helyzet megfordult.
A későbbiekben az Újszövetség még egyszer megemlíti a médeket, mint - Krisztus halála után pünkösdkor, a Szent Lélek leszállásakor – a Péter apostol által tartott pünkösdi beszéd hallgatóit. Ezek valószínűleg a Perzsa Birodalom Méd tartományából jött és ott asszimilálódött izraeliták lehettek, akik csodálkoztak, hogy anyanyelvükön hallják Péter beszédét. [Ap Csel. 2, 9.]
===Behisztuni felirat===
|
