„Japán filmművészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
17. sor:
Az első női japán előadó aki hivatásos szereplőként jelent meg filmvásznon a táncos és színésznő [[Takagi Tokuko]] volt, aki négy rövidfilmben szerepelt, az amerikai székhelyű [[Thanhouser Company]]-nél 1911 és 1914 között.
Az értelmiség körében, a japán mozi kritikusai növekedtek az 1910-es években és végül egy új mozgalommá alakultak mely átformálta a japán filmet. A film kritika korai film magazinokkal kezdődött mint például a [[Kacudó sasin]] (1909-től) és egy teljes hosszúságú könyv melyet [[Gonda Jaszunoszuke]] írt 1914-ben, de számos korai film kritikus arra arra fókuszált, hogy az olyan stúdiók mint a [[Nikkacu]] és a [[Tennensoku Kacudó Sasin|Tenkacu]] munkáit becsmérelje azon indokból kiindulva, hogy túl színháziasak (mivel a kabukiból és a [[sinpa|sinpából]] használt elemeket, mint például az [[onnagata]]) és mert nem alkalmazták a [[filmtechnika]] lehetőségeit a történet elmesélésére hanem inkább a bensikre támaszkodtak. Később a "[[Pure Film Movement|Tiszta Film Mozgalom]]"-nak nevezett írókból és magazinokból (mint például a [[Kinema Record]]) álló közösség szólalt fel ezen filmtechnikák tágabb körű használatáért. Némely kritikus mint [[Kaerijama Norimasza]] saját ötleteit alkalmazva rendezett filmeket mint például a ''[[Szei no kagajaki]]'' (1918). Párhuzamos erőfeszítések folytak máshol a filmiparban. Inoue Maszao az 1917-es ''The Captain's Daughter ''című filmjében elkezdett olyan technikákat használni melyek a néma filmek korában még teljesen ismeretlenek voltak, mint például a [[premier plán]]. A Tiszta Film Mozgalom volt a központja a [[gendaigeki]] és a forgatókönyv írás fejlődésének.
=== 1920-as évek === Új stúdiók alakultak 1920 környékén mint a [[Sócsiku]] és a [[Taikacu]] támogatták a reformot. A Taikacunál [[Thomas Kurihara]] rendezett filmeket melyeket a novellista [[Tanizaki Dzsunicsiró]] írt aki erős támogatója volt a film reformnak. Még a Nikkacu is gyártott reformfilmeket a rendező [[Tanaka Eizó]] által. Az 1920-as évek közepére a színésznők leváltották az onnagatákat (női szerepet játszó férfiak) és a filmek egyre több eszközt használtak az úttörő Inoue-t követve. A legtöbbet tárgyalt némafilmek japánból Mizogucsi Kendzsi művei, kinek későbbi munkái (mint például a [[Szaikaku Icsidai Onna]]) még mindig nagy tekintélynek örvendenek. A japán filmek az 1920-as évek közepe fele tettek szert népszerűségre a külföldi filmekkel szemben, részben a filmsztárok népszerűségének valamint egy új stílusú [[dzsidaigeki]] megjelenésének köszönhetően. Rendezők, mint például [[IItó Daiszuke]] és [[Makino Maszahiro]] olyan szamurájfilmeket készítettek, mint például a [[Csúdzsi tabi nikki]] és a [[Róningai]] lázadó antihősökkel a főszerepben, gyors vágású harcjelenetekkel, melyek egyaránt voltak kritikailag elismertek és kereskedelmileg sikeresek. Néhány sztár, mint például [[Bandó Cumaszaburó]], [[Arasi Kandzsúró]], [[Kataoka Csiezó]], [[Irie Takako]] és [[Csikava Utaemon]] a [[Makino Eigaszeiszakuso]] által inspirálódott és megalakították saját független produkciós cégüket, ahol olyan rendezők fejlesztették képességeiket, mint [[Inagaki Hirosi]], [[Itami Manszaku]] és [[Jamanaka Szadao]]. A rendező, Kinugasza Teinoszuke létrehozott egy produkciós céget, hogy elkészítse a kísérleti mesterművet a [[Kurutta Ippédzsi]]t főszerepben [[Inoue Maszao|Inoue Maszaóval]] 1926-ban. Sok cég ezek közül míg a némafilmek korában sikeresen helytállt a nagy stúdiókkal szemben, mint például a [[Nikkacu]], a [[Sócsiku]], a [[Teikine]] és a [[Toa Studios]], a hang megjelenésével és az arra való költséges átállás miatt nem tudtak fennmaradni.
| |||