„Vadállatok a fedélzeten” változatai közötti eltérés

Gleb Sulejkin szakácsként dolgozik az indiai szovjet kereskedelmi kirendeltségen, de nagyon megviseli a forró klíma és a gyomra is a rendetlenkedik a helyi viszonyok miatt, így elhatározza, hogy a lehető legrövidebb időn belül hazaköltözik. Egy munkaközvetítővé átlényegült állatkereskedő az azonnaliságot szó szerint véve tüstént be is ajánlja Sulejkint egy teherszállító hajóra oroszlánszelidítőkéntoroszlánszelídítőként és tigrisidomárként, ugyanis a hajó két oroszlánt és tíz tigrist szállítana minden hozzáértő kíséret nélkül a Szovjetunióba.

Sulejkin jó szándékú, becsületes ember, és nem akar lódítással időt nyerni, de a kereskedő rábeszélésére végül mégis beadja a derekát. VégülisVégül is csak etetnie kell az állatokat, az meg nem lehet akkora ördöngösség. Pláne egy talpraesett szakács számára. Úgyhogy beleegyezik, hogy idomárnak adja ki magát. A kapitány már a legelején kissé gyanakodni kezd Sulejkin sajátos etetési stílusa láttán. A legénység pedig akkor, amikor népszerűsítő előadásra kérik fel, és ő a tigris anatómiáját taglalva a tigrisek sonkájáról, csülkéről, diójáról és egyebéről kezd halandzsázni kínjában.