„Harkályfélék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
46. sor:
A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliát]], [[Új-Zéland]]ot, [[Új-Guinea|Új-Guineát]], [[Madagaszkár]]t, a [[Csendes-óceán]] szigetjeit és a szélsőséges sarkvidékeket. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható.
Több
===Kárpát-medencei előfordulásuk===
Jellemző magyarországi képviselői a [[nagy fakopáncs]] ''(Dendrocopos major)'' és más fakopáncsfajok (más néven tarkaharkályok) ''(Dendrocopos)'', a [[zöld küllő]] ''(Picus virirdis)'', a [[fekete harkály]] ''(Dryocopus martius)'' és a [[nyaktekercs]] ''(Jynx torquilla)''. Közép-Európa más harkályfajai: [[hamvas küllő]], [[közép fakopáncs]], [[kis fakopáncs]], a [[háromujjú hőcsik]], a [[fehérhátú fakopáncs]] és a [[balkáni fakopáncs]].
58. sor:
A legtöbb faj párban él erdőkben, kertekben, faültetvényeken. Nagyobb csoportokba csak kivételesen, költési időn kívül csoportosulnak. Többnyire a fatörzseken másznak; ügyetlenül járnak a földön, és rövid szakaszokon repülnek.
Különleges képességük, hogy nagy erővel, gyorsan és hosszasan képesek a fán kopácsolni csőrükkel, és üreget vájni, akár táplálékért, akár fészkelőodú készítésének céljából, akár a terület megjelöléséért, akár párkeresés céljából. A kontyos feketeharkály képes egy nap akár 12 ezerszer a fához csapni, és nem szenved agykárosodást.<ref>[[Nature]] Band 443 vom 12. Oktober 2006, S. 616</ref> Egy harkály egy másodperc alatt 20 ütést is leadhat, és minden ütés sebessége 25 km/h a Nature 2006. októberi száma szerint. Ez akár az 1200 g-t is elérheti, ami több
A Nature több korábbi eredményt idéz a harkályok különleges képességének megmagyarázásáért. Egyrészt, agyuk viszonylag mereven rögzül a koponyájukban, mert kevés folyadékkal van körülvéve.<ref>Philip R. May u. a. (1976): In: ''[[The Lancet|Lancet]]'' 7957, S. 454–455; derselbe: In: ''Arch. Neurol.'' 36 (1979), S. 370–373; Ivan R. Schwab (2002): In: ''British Journal of Ophthalmology'' 86, S. 843</ref> Másrészt az agyat különösen erős izmok veszik körbe, amik tompítják az ütközés erejét. Mielőtt a csőr a fához ütközik, ezek az izmok megfeszülnek, és elnyelik a becsapódás erejét. Harmadrészt a kopácsolás vállból indul, a nyak és a fej merev marad. Minden vízszintes és függőleges irányú elfordulás akadályozva van, ezzel a nyíróerő minimalizálódik. Végül a harkály az ütközés előtt egy ezredmásodperccel becsukja a szemét, ezzel védi a szálló forgácsoktól.
| |||