„Kölcsönhatóbozon-modell” változatai közötti eltérés

Az atommag reprezentációja teljesen a [[Kvantummechanika|kvantummechanikákvantummechanikára]]<nowiki/>ra alapozott, számos interdiszciplináris területet érint, mint az [[atomfizika]], poliatomos rendszerek vagy a [[molekulafizika]] tárgyköre. Köszönhetően a -– ma világszerte jelen lévő -– magas színvonalú kutatóközpontoknak, hogy ezek közül csak néhányat említsünk: a RIKEN Japánban, a FRIB és a TRIUMF Észak-Amerikában, vagy a [[CERN]], GANIL, GSI Európában hozzájárult ahhoz, hogy extrém instabil részecskék, egzotikus magok számos típusát fedezték fel és írták le az utóbbi évtizedek alatt, tucatnyi eddig ismeretlen magjelenségről számoltak be. A legelső átütő sikerű és rendkívül hasznosnak bizonyuló elmélet Mayer és Jensen ''függetlenrészecske''- vagy ''héjmodell''je volt, melynek egyik sarokköve az ún. ''mágikus számok'' felfedezése. A multi-fermionos dinamikai rendszerek közelítése leginkább Rainwaterhez (1950) kapcsolódik, a ''geometriai modell'' [[Niels Bohr|Bohr]] és [[Mottelson]] érdeme és szintén alapvető a [[Magfizika|magfizikámagfizikában]]<nowiki/>ban. Egy részben más közelítést ad a kölcsönhatóbozon-modell, melyet 1974-ben [[Akito Arima]] magfizikus és [[Francesco Iachello]] elméleti fizikus alkotta, melyről először 1975-ben számoltak be. <ref name="Arima Iachello 1975 pp. 1069–1072" /><ref name="Fizikai Szemle 2003/4 2002">{{Cite journal|author=Cseh József|year=2003|title=Az EPS 2002. évi magfizikai díja|journal=Fizikai Szemle|issue=4|pages=154}}</ref>

A modell alapfeltevése szerint a zárt héjak nem vesznek részt az [[atommag]] gerjesztésben, a vegyérték protonok és neutronok ''s'' és ''d'' bozonokba csoportosulnak. Az ''s'' bozonok [[impulzusnyomatékPerdület|impulzusnyomatéka]]<nowiki/>a L = 0, a ''d'' bozonoké L = 2. A bozookbozonok közti kölcsönhatások tipikusan csak legfeljebb kéttest-kölcsönhatásig terjednek. Fontos tudni, hogy az egész konfigurációs tér behatárolásával a gerjesztésben résztvevő bozonok száma rendkívül behatárolt a héjmodellhez képest, olyannyira, hogy bizonyos állapotoknak a lehetséges száma akár 10 nagyságrenddel is csökkenhet. A véges bozonszám következményeit a kísérletek utólag igazolták. A modell egyik nagy előnye, hogy mind a [[rotáció|rotációs]]<nowiki/>s sávok számos tulajdonságát magyarázni tudja, emellett összhangot tudott teremteni más modellek - pl. a héjmodell - alapkoncepciói közt, és azokból kiindulva magfizikai jelenségeket értelmezett újra. A geometriai modellel párhuzamba vonva, a két tárgyalásmód hasonlóan jó közelítést adnak. Az IBM (1) főleg numerikus alkalmazásokban jelent előnyt, azonban megjegyzendő, hogy egyedi magokra sok esetben a geometriai modell megfelelőbb, mint az IBM.