„Kotor (Montenegró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
linkek, kieg. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
53. sor:
[[1002]]-ben a város kárt szenvedett az [[Első Bolgár Birodalom]] megszállása alatt, és a következő évben [[Sámuel bolgár cár|Sámuel]] [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár cár]] átengedte [[Szerbia|Szerbiának]], de a helybeliek fellázadtak a [[Raguzai Köztársaság]]gal szövetségben, és csak [[1184]]-ben hódoltak be, akkor is csak védett államként, így köztársasági intézményeik, illetve a békekötéshez és háborúkban való részvételhez fűződő jogaik érintetlenek maradtak. Ekkor már püspöki székhely volt, a [[13. század]]ban pedig [[Domonkos-rend|domonkos]] és [[ferences rend]]i [[kolostor|monostorokat]] alapítottak, hogy ellenőrzés alatt tartsák a [[bogumilok|bogumil]] [[eretnekség]] terjedését. [[1185]]-ben [[I. Nemanja István]] szerb [[zsupán|nagyzsupán]] a [[Zetai fejedelemség]] elfoglalására indított hadjárata során bevonult Kotorba, ami békésen megadta magát neki. Az uralkodó megkímélte a várost és egy lenyűgöző várat épített benne.
A [[14. század]]ban Cattaro kereskedelme, ahogy akkor hívták a várost, vetekedett a közeli Raguzai Köztársaságéval és felkeltette [[Velence (Olaszország)|Velence]] féltékenységét. Szerbia [[1389]]-ben bekövetkezett [[Első rigómezei csata|bukása]] után a város névleg [[I. Tvrtko bosnyák király|I. Tvrtko]] [[Bosznia uralkodóinak listája|bosnyák király]] fennhatósága alá került, a gyakorlatban azonban a velenceiek és a magyarok felváltva elfoglalták és feladták, mígnem [[1420]]-ban tartósan velencei uralom alá került. Cattaro 1420 és [[1797]] között a [[Velencei Köztársaság]] [[Albania Veneta]] (Velencei Albánia) nevű birtokának a része volt, kivéve az oszmán uralom alatti időszakokat [[1538]]-[[1571]], illetve [[1657]]-[[1699]] között. Ez a négy évszázad adta a városnak azt a tipikus velencei [[barokk]] architektúrát, amelynek révén Kotor kiérdemelte az [[UNESCO]] [[világörökség]]i címet.
A velencei uralom alatt Cattaro elszenvedett két török ostromot 1538-ban és 1657-ben, egy [[pestis]]járványt [[1572]]-ben, valamint két [[földrengés]]t [[1563]]-ban és [[1667]]-ben, melyeknek során csaknem megsemmisült. Az 1797-ben aláírt [[Campo Formió-i béke]] értelmében a [[Habsburg Birodalom]] része lett. [[1805]]-ben a [[harmadik koalíciós háború]]t lezáró [[Pozsonyi béke (1805)|pozsonyi béke]] átengedte azt a [[Francia Császárság]] csatlós államának, a [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] által életre hívott [[Itáliai Királyság (1805–1814)|Itáliai Királyság]]nak. Miután az oroszok visszavonultak, Kotort [[1810]]-ben egyesítették a Francia Császárság [[Illír tartományok|Illír tartományaival]]. Kotort később William Hoste [[Egyesült Királyság|brit]] tengerészkapitány, a 38 ágyús HMS Bacchante parancsnokaként, a montenegrói erőkkel együttműködve megtámadta és elfoglalta a hegyi erődítményt. A hajók ágyúit és lövegeit csigasorok segítségével húzták fel az erőd szintjére. A francia helyőrségnek nem maradt más választása, mint feladni a várat, amit [[1814]]. [[január 5.|január 5-én]] meg is tett.
| |||