Főmenü megnyitása

Módosítások

26 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
A francia Jean Nicot (nevéből ered a nikotin szó) 1560-ban mutatta be [[Franciaország]]ban a dohányt, ami ez után elterjedt [[Anglia|Angliában]] is. Az első ismert angol dohányos egy matróz volt, akit [[1556]]-ban [[Bristol]]ban „orrából füstöt eregetni” láttak. A [[Tea (ital)|teához]], [[kávé]]hoz és az [[ópium]]hoz hasonlóan, a dohány csak egyike volt a számos gyógyszerként használt kábítószernek.<ref>Tanya Pollard, "The Pleasures and Perils of Smoking in Early Modern England" in ''Smoke'', p. 38</ref> A dohányzást a mai [[Gambia]] és [[Szenegál]] területén [[1600]] körül francia kereskedők népszerűsítették. Ugyanakkor [[Marokkó]]ból karavánokon érkezett a dohány Timbuktu környékére, ahonnan a portugálok az árut (és vele együtt a növényt is) Dél-Afrikába vitték, így terjesztve el a dohányzást az 1650-es évekre.
 
Európai bevezetését követően, a dohányt hamarosan gyakori kritika érte az állami és vallási vezetők részéről. Ellenállást a világ más részein is lehetett tapasztalni. [[IV. Murád oszmán szultán|IV. Murád]], az 1623–1640 között uralkodotturalkodó oszmán szultán, elsőként kísérelt meg birodalmában dohányzási tilalmat bevezetni, arra hivatkozva, hogy a dohányzás veszélyezteti a közerkölcsöt és az egészségügyet. Chongzhen [[kína]]i császár a [[Ming-dinasztia]] megdöntése előtt két évvel rendeletben tiltotta be a dohányzást. Később az eredetileg egy harcos nomád lovas törzsbe tartozó mandzsu [[Csing-dinasztia]] tagjai a dohányzást „még az íjászat elhanyagolásánál is szörnyűbb bűnnek” nevezték. [[Japán]]ban az [[Edo-kor]]szak során a legkorábbi dohányültetvényeket a sógunátus kárhoztatta: véleményük szerint ezek fenyegetést jelentettek a katonai gazdaságra, mivel értékes mezőgazdasági területeket foglaltak el az élelmiszer-növények elől.<ref name = "Screech-Smoke">Timon Screech, "Tobacco in Edo Period Japan" in ''Smoke'', pp. 92-99</ref>
 
Több [[vallás]]i vezetőt is találhatunk a dohányzást erkölcstelen vagy kifejezetten istenkáromló cselekedetnek tartó személyek között. 1634-ben a [[moszkva]]i [[pátriárka]] megtiltotta a dohánytermékek értékesítését, és a tilalmat megszegőket arra ítélte, hogy orrlyukukat vágják fel, és hátukat addig korbácsolják, míg róla a bőr le nem válik. 1642-ben [[VII. Orbán pápa]], a keresztény egyház vezetője bullában ítélte el a dohányzást. Az erőfeszítések ellenére a korlátozásokat és tilalmakat szinte mindenütt figyelmen kívül hagyták. Amikor a megrögzötten dohányzásellenes [[I. Jakab angol király]], „A dohány ellen” című irat szerzője, megpróbálta az új irányzatot megfékezni, és 1604-ben a dohányra 4000%-os adóemelést vezetett be, a rendelet hatástalannak bizonyult, mivel a [[17. század]] elején már mintegy 7000 dohánykereskedő működött [[London]]ban. Később egyes uralkodók, felismerve a dohányzási tilalom hiábavalóságát, a dohánykereskedelmet és -termesztést jövedelmező állami monopóliummá tették.<ref>Sander Gilman and Zhou Xun, "Introduction" in ''Smoke'', p. 15-16</ref>
24 182

szerkesztés