„A román nyelv írása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé AWB |
holt link helyettesítése, hozzáférési dátumok frissítése |
||
1. sor:
{{román nyelv}}
Ez a szócikk '''a [[román nyelv]] [[írás]]ának''' [[történelem|
==
Románul viszonylag későn kezdtek írní, a [[16. század]]ban, jellegzetes történelmi és kulturális körülmények miatt, melyek fejlődése a cirill ábécéről a latin ábécére való áttérést váltotta ki.<ref>Sala 1989, 277. és 185. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.</ref>
Van olyan nem bizonyított feltevés, amely szerint a román nyelvet eleinte latin ábécével írták. Ezt először [[II. Demeter moldvai fejedelem|Dimitrie Cantemir]] állította a [[18. század]]ban,<ref>[https://ro.wikisource.org/wiki/Descrierea_Moldovei#CAP._V._Despre_literile_Moldovenilor Cantemir 1909, 7. rész, 5. fejezet].</ref> és mások is átvették a [[19. század]]ban.<ref>Például [[1838]]-ban egy egyházi szerző, aki munkáját [[Mihail Kogălniceanu]] mutatta be folyóiratában [''Alăuta românească''. 3. sz. 1838. 31. o. [http://www.digibuc.ro/colectii/alauta-romaneasca---1838-c6248 Biblioteca digitală a Bucureștilor] (Bukarest digitális könyvtára)] (Hozzáférés: 2017. május 4).</ref>
Valójában a legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat a 16. században [[román cirill ábécé|cirill ábécé]]vel írták, mivel már a [[10. század]] óta ez volt az [[Ortodox kereszténység|ortodox egyház]] által és a közigazgatásban használt [[óegyházi szláv nyelv]] írása. Az első egy Neacșu nevű [[Câmpulung]] Muscel-ben élő kereskedő levele volt, melyet [[1521]]-ben írt Johannes Benkner [[brassó]]i [[polgármester]]nek, hogy értesítse a [[Oszmán Birodalom|törökök]] készületeiről egy meglepetésszerű támadásra [[Erdély]] és [[Havasalföld]] ellen. Ez az ábécé az alábbi:<ref>Candrea 1931, 36. o.</ref>
113. sor:
A 16. századtól kezdve elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is. Az első egy magyarból lefordított és [[magyar nyelv|magyar]] írással írt, [[1570]]–[[1573]] évekre datált [[református egyház|református]] énekeskönyv.<ref>Pantaleoni 2007, p. 40.</ref> A második a ''[[Miatyánk]]'', melyet egy Luca Stroici nevű [[moldva]]i [[bojár]] [[lengyel nyelv|lengyel]] írással jegyzett le, és egy [[lengyelek|lengyel]] tudós közölt [[1594]]-ben.
A [[18. század]] második felében az [[erdélyi iskola (mozgalom)|erdélyi iskola]] a román nyelv latin eredete hangoztatásával együtt szorgalmazta a latin ábécé bevezetését. Egyik képviselője, [[Samuel Micu Klein]] javasolta az első latin írásra vonatkozó szabályokat [[1779]]-ben.<ref>''Carte de rogacioni pentru evlavia homului chrestian'' (Imakönyv a keresztény ember áhítatára). [[Bécs]]: [[1779]].</ref> [[1819]]-ben [[Petru Maior]], az erdélyi iskola egy másik tagja részletes javaslatokat közölt erre az írásra,<ref>''Ortographia Romana sive latino-valachica una cum clavi qua penetralia originationis vocum reserantur''. [[Buda (történelmi település)|Buda]]: [[1819]].</ref> majd [[1825]]-ben kollektív munkaként megjelent egy román–latin–magyar–[[német nyelv|német]] szótár, mely az 1819-es munkát is magába foglalta.<ref>[http://books.google.com/books?id=dokSAAAAIAAJ&printsec=frontcover&dq=lesicon&as_brr=1#v=onepage&q=&f=false ''Lesicon romanescu-latinescu-ungurescu-nemțescu'']. Buda: 1825 (Hozzáférés: 2017. május 4).</ref> Az előszóban és magában a szótárban a román szöveg párhuzamosan jelent meg latin és cirill ábécével. A javasolt [[helyesírás]] az [[etimológia]]i elven alapult. A következőkben több más etimológiai elvű helyesírási javaslat is megjelent.
[[1797]] és [[1828]] között a cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül. [[Ion Heliade Rădulescu]] javaslatára,<ref>''Gramatica românească'' (Román nyelvtan). [[Nagyszeben]]: [[1828]].</ref> [[1830]] és [[1860]] között egy úgynevezett átmeneti ábécét használtak, amelyben vegyesen voltak cirill és latin betűk. Ugyanakkor I. H. Rădulescu a [[fonológia|fonemikus]] elven alapuló helyesírást szorgalmazott.
128. sor:
[[Fájl:Alfbtranzitie.jpeg|bélyegkép|400px|<center>Cirill–latin átmeneti ábécével írt szöveg: részlet [[Dimitrie Bolintineanu]], ''Călătorii pe Dunăre și în Bulgaria'' (Utazások a [[Duna|Dunán]] és [[Bulgária|Bulgáriában]]) ([[1858]]) című könyvéből</center>]]
1860-ban végül áttértek a latin írásra, melyet az etimológiai elv szerint alkalmaztak. Ennek kiemelkedő példája [[August Treboniu Laurian]] és [[Ioan C. Massim]] [[1871]]-ben kiadott szótára. Szócikk-példa ebből:<ref>''[https://archive.org/details/glossariucareco00massgoog Glossariu care coprinde vorbele d’in limb’a romana…]'' (A román nyelv szavainak tára…). Bukarest: Noua Typographia a Laboratoriloru Romani. 1871. 45. o. (Hozzáférés: 2017. május 4)</ref>
{| class="wikitable"
290. sor:
A román helyesírás nagyjából [[fonológia|fonemikus]]. A kivételek az etimológiai és az [[Morfológia (nyelvészet)|alaktani]] elvnek tett engedményekből erednek.
A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] magánhangzó átírása két különböző betűvel: '''â''' és '''î'''. A mai szabály szerint az '''â'''-t szó belsejében kell használni (például ''rom'''â'''n'' ’román’), az '''î'''-t pedig szó végén (például ''a cobor'''î''''' ’lemenni’) és szó elején (például ''a '''î'''ncepe'' ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére [[toldalék|prefixum]] kerül, az '''î''' marad (például ''a re'''î'''ncepe'' ’újrakezdeni’).<ref>[http://www.acad.ro/alteInfo/pag_norme_orto.htm ''Hotărârea Adunării generale a Academiei Române din 17 februarie a 1993, privind revenirea la "â" și "sunt" în grafia limbii române''] (A Román Akadémia 1993. február 17-én elfogadott határozata az „â” és a „sunt” a román nyelv írásába való újra bevezetésére vonatkozóan) (Hozzáférés: 2017. május 4); Academia de Științe a Moldovei (Moldova Tudományos Akadémiája), ''Dicționar ortografic românesc (ortoepic, morfologic, cu norme de punctuație)'' [Román helyesírási szótár (helyes kiejtés, alaktan, az írásjelek használatának szabályai)]. Chișinău: Litera. 2003.</ref> Ez a szabály kötelező a hivatalos dokumentumokban, és ezt tanítják az iskolákban,<ref>Lásd [http://www.monitoruljuridic.ro/act/hotarare-din-10-martie-1993-privind-modul-de-aplicare-a-hotararii-de-revenire-la-a-si-sunt-in-grafia-limbii-romane-emitent-92726.html ''Monitorul oficial al României''] (Románia hivatalos közlönye). 59. sz. 1993. március 22. (Hozzáférés: 2017. május 4)</ref> de ma is vita tárgya. Egyes nyelvészek, írók, újságírók, sajtótermékek, kiadók nem alkalmazzák. Igaz ugyan, hogy a szabálynak van részben etimológiai alapja, mivel sok esetben az '''â''' latin '''a'''-ból származik (pl. ''c'''a'''ntare'' > ''a c'''â'''nta'' ’énekelni’), az '''î''' pedig szó eleji latin '''i'''-ből ('''''i'''n'' > '''''î'''n'' ’-ban/-ben’), de az érvek ellene egyrészt a helyesírás felesleges bonyolítására vonatkoznak, másrészt arra, hogy tudományosan nem megalapozott. George Pruteanu nyelvész rámutat, hogy a szabályt az Akadémia olyan ülésén fogadták el, amelyen csak két nyelvész volt jelen, akik közül az egyik ellene szavazott, a másik meg tartózkodott a szavazástól. Ugyanakkor megjegyzi, hogy valójában semmi sem indokolja az '''â''' nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá nem minden latin eredetű szóban az '''â''' '''a'''-ból származik (például ''v'''e'''ntus'' > ''v'''â'''nt'' ’szél’, ''r'''i'''vus'' > ''r'''â'''u'' ’folyó’, ''f'''o'''ntana'' > ''f'''â'''ntână'' ’kút’, ''ad'''u'''ncum'' > ''ad'''â'''nc'' ’mély’).<ref>[http://www.pruteanu.ro/103deceidini.htm Pruteanu 2002].</ref> Ugyanakkor nem minden szókezdeti '''î''' származik '''i'''-ből (pl. ''angelus'' > '''''î'''nger'' ’angyal’).<ref>[https://dexonline.ro/definitie/%C3%AEnger DEX, '''înger''' szócikk].</ref> Más nyelvészek között, akik nem fogadják el ezt a szabályt, ott van Mioara Avram Romániában,<ref>Avram 1997.</ref> és Ion Bărbuță Moldovában.<ref>Bărbuță 2000.</ref>
Más fontosabb eltérés a fonemikus írástól a szókezdeti [je] [[kettőshangzó]] olykori '''e''' átírása. Általában ezt '''ie'''-ként írják (például '''''ie'''pure'' ’nyúl’), de a '''''e'''u'' ’én’, '''''e'''l'' ([[Nem (nyelvtan)|hímnemű]] ’ő’), '''''e'''i'' (hímnemű ’ők’), '''''e'''ști'' ’(te) vagy’), '''''e'''ste'' / '''''e''''' ’van’), '''''e'''ram'', '''''e'''rai'', '''''e'''ra'', '''''e'''rați'', '''''e'''rau'' (az ''a fi'' ’lenni’ [[Ige (szófaj)|ige]] [[folyamatos múlt]] idő személyes alakjai) szavak az irodalmi hagyományt követik, habár [je]-nek ejtik az elejüket.
311. sor:
|}
[[1989]]-ben, amikor még szovjet Moldávia volt, és hivatalos nyelvét még moldávnak nevezték, az országban áttértek a latin ábécé használatára.<ref>[http://www.istoria.md/articol/579/Legile_din_31_august_1989_privind_revenirea_limbii_moldovene%C5%9Fti_la_grafia_latin%C4%83 Lege nr. 3462 din 31.08.1989 cu privire la revenirea limbii moldovenești la grafia latină] (1989.08.31-es, a moldáv nyelv latin írásra való visszatérésére vonatkozó törvény). [http://istoria.md '''I''' honlap] (Hozzáférés: 2017. május 4).</ref>
Transznisztriában, mely [[1991]]-ben elszakadt Moldovától, a „moldáv” az egyik [[hivatalos nyelv]],<ref>[http://
== Jegyzetek ==
320. sor:
== Források ==
* {{ro}} Academia Română. ''Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române'' (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára) (DOOM 2). Bukarest: Univers Enciclopedic. 2005 ISBN 978-606-81-6208-9; az Interneten: [http://dexonline.ro Dexonline] (DEX), a DOOM 2 (2005) aláírású szócikkek (Hozzáférés:
* {{ro}} Avram, Mioara. ''Gramatica pentru toți'' (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
* {{ro}} Bărbuță, Ion ''et al.'' [https://docs.google.com/file/d/0B7TY-evjcgCUYTNiZGRiMjYtMmUwZi00ZGUzLTkxOGMtMjY1NmNiMGY3NmMx/edit?pref=2&pli=1 ''Gramatica uzuală a limbii române''] (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés:
* {{ro}} Candrea, Ion-Aurel. ''Dicționarul enciclopedic ilustrat „Cartea românească”'' („Román könyv” képes enciklopédiai szótár). 1. rész. Bukarest: Cartea românească. 1931
* {{ro}} Cantemir, Dimitrie. [https://ro.wikisource.org/wiki/Descrierea_Moldovei ''Descrierea Moldovei''] (Moldva leírása). Bukarest: Socec. 1909 (Hozzáférés:
* {{en}} Cojocaru, Dana. [http://seelrc.org:8080/grammar/mainframe.jsp?nLanguageID=5 ''Romanian Grammar''] (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés:
* {{ro}} Pantaleoni, Daniele. [http://www.philologica-jassyensia.ro/upload/III_1_Pantaleoni.pdf Observații asupra textelor românești vechi cu alfabet latin (1570-1703)] [Megjegyzések a latin ábécével írt régi román szövegekről (1570-1703)]. ''Philologica Jassyensia''. 3. évf. 1. sz. 2007. 39–56. o. (Hozzáférés:
* {{ro}} Pruteanu, George. De ce scriu cu î din i (Miért írok i-ből való î-vel). ''România literară''. 42. sz. 2002 ; az Interneten: [http://www.pruteanu.ro/103deceidini.htm De ce scriu cu î din i]. [http://www.pruteanu.ro/index-e.php Saitul lui Pruteanu] (Pruteanu honlapja) (Hozzáférés:
* {{ro}} Sala, Marius (szerk.). ''Enciclopedia limbilor romanice'' (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1
| |||