„A román nyelv írása” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
holt link helyettesítése, hozzáférési dátumok frissítése
aNincs szerkesztési összefoglaló
290. sor:
A román helyesírás nagyjából [[fonológia|fonemikus]]. A kivételek az etimológiai és az [[Morfológia (nyelvészet)|alaktani]] elvnek tett engedményekből erednek.
 
A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] magánhangzó átírása két különböző betűvel: '''â''' és '''î'''. A mai szabály szerint az '''â'''-t szó belsejében kell használni (például ''rom'''â'''n'' ’román’), az '''î'''-t pedig szó végén (például ''a cobor'''î''''' ’lemenni’) és szó elején (például ''a '''î'''ncepe'' ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére [[toldalék|prefixum]] kerül, az '''î''' marad (például ''a re'''î'''ncepe'' ’újrakezdeni’).<ref>[http://www.acad.ro/alteInfo/pag_norme_orto.htm ''Hotărârea Adunării generale a Academiei Române din 17 februarie a 1993, privind revenirea la "â" și "sunt" în grafia limbii române''] (A Román Akadémia 1993. február 17-én elfogadott határozata az „â” és a „sunt” a román nyelv írásába való újra bevezetésére vonatkozóan) (Hozzáférés: 2017. május 4); Academia de Științe a Moldovei (Moldova Tudományos Akadémiája), [https://diacritica.files.wordpress.com/2010/03/dictionar-ortografic-romanesc.pdf ''Dicționar ortografic românesc (ortoepic, morfologic, cu norme de punctuație)''] [Román helyesírási szótár (helyes kiejtés, alaktan, az írásjelek használatának szabályai)]. Chișinău: Litera. 20032001. ISBN 9975-74-293-9 (Hozzáférés: 2017. május 4).</ref> Ez a szabály kötelező a hivatalos dokumentumokban, és ezt tanítják az iskolákban,<ref>Lásd [http://www.monitoruljuridic.ro/act/hotarare-din-10-martie-1993-privind-modul-de-aplicare-a-hotararii-de-revenire-la-a-si-sunt-in-grafia-limbii-romane-emitent-92726.html ''Monitorul oficial al României''] (Románia hivatalos közlönye). 59. sz. 1993. március 22. (Hozzáférés: 2017. május 4)</ref> de ma is vita tárgya. Egyes nyelvészek, írók, újságírók, sajtótermékek, kiadók nem alkalmazzák. Igaz ugyan, hogy a szabálynak van részben etimológiai alapja, mivel sok esetben az '''â''' latin '''a'''-ból származik (pl. ''c'''a'''ntare'' > ''a c'''â'''nta'' ’énekelni’), az '''î''' pedig szó eleji latin '''i'''-ből ('''''i'''n'' > '''''î'''n'' ’-ban/-ben’), de az érvek ellene egyrészt a helyesírás felesleges bonyolítására vonatkoznak, másrészt arra, hogy tudományosan nem megalapozott. George Pruteanu nyelvész rámutat, hogy a szabályt az Akadémia olyan ülésén fogadták el, amelyen csak két nyelvész volt jelen, akik közül az egyik ellene szavazott, a másik meg tartózkodott a szavazástól. Ugyanakkor megjegyzi, hogy valójában semmi sem indokolja az '''â''' nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá nem minden latin eredetű szóban az '''â''' '''a'''-ból származik (például ''v'''e'''ntus'' > ''v'''â'''nt'' ’szél’, ''r'''i'''vus'' > ''r'''â'''u'' ’folyó’, ''f'''o'''ntana'' > ''f'''â'''ntână'' ’kút’, ''ad'''u'''ncum'' > ''ad'''â'''nc'' ’mély’).<ref>[http://www.pruteanu.ro/103deceidini.htm Pruteanu 2002].</ref> Ugyanakkor nem minden szókezdeti '''î''' származik '''i'''-ből (pl. ''angelus'' > '''''î'''nger'' ’angyal’).<ref>[https://dexonline.ro/definitie/%C3%AEnger DEX, '''înger''' szócikk].</ref> Más nyelvészek között, akik nem fogadják el ezt a szabályt, ott van Mioara Avram Romániában,<ref>Avram 1997.</ref> és Ion Bărbuță Moldovában.<ref>Bărbuță 2000.</ref>
 
Más fontosabb eltérés a fonemikus írástól a szókezdeti [je] [[kettőshangzó]] olykori '''e''' átírása. Általában ezt '''ie'''-ként írják (például '''''ie'''pure'' ’nyúl’), de a '''''e'''u'' ’én’, '''''e'''l'' ([[Nem (nyelvtan)|hímnemű]] ’ő’), '''''e'''i'' (hímnemű ’ők’), '''''e'''ști'' ’(te) vagy’), '''''e'''ste'' / '''''e''''' ’van’), '''''e'''ram'', '''''e'''rai'', '''''e'''ra'', '''''e'''rați'', '''''e'''rau'' (az ''a fi'' ’lenni’ [[Ige (szófaj)|ige]] [[folyamatos múlt]] idő személyes alakjai) szavak az irodalmi hagyományt követik, habár [je]-nek ejtik az elejüket.