„Csíkos gnú” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Wildebeest Migration in Serengeti National Park, Tanzania.jpg|bélyegkép|balra|250px|Hatalmas vándorlócsorda, a [[Serengeti Nemzeti ParkbanPark]]ban]]

Ez az állat főleg a nem túl nedves és nem túl száraz, rövid füvű [[szavanna|szavannákat]] kedveli. Az [[akácia]] ligeterdők is fontosak számára, bár nem létszükségesek. Az efféle élőhelyek, főleg Afrika keleti és déli részein találhatók; emiatt él itt a csíkos gnú. Az akáciák mellett a ''[[Brachystegia]]'' és a ''[[Combretum]]'' nemzetségbeli ligeterdők is otthont adhatnak ennek az antilopnak.<ref name=kingdon/> Az olyan félsivatagos területeket is megtűri, ahol legalább 15-25&nbsp;kilométeres távolságban van legalább egy itatóhely. Elterjedésének déli határát az Oranje folyó, míg nyugati határát a Viktória-tó és a Kenya-hegy képezik. A hegyvidékeket és a [[mérsékelt öv]]i legelőket kerüli.<ref name="Estes 1991"/> Csak igen ritkán található meg 1800-2100&nbsp;méteresméter [[tengerszint feletti magasság]]okban.<ref name=iucn/> A zambiai Luangwa mente kivételével, ahol egy kisebb Cookson-gnú állomány él, ez az antilopfaj a [[mocsár|mocsarakat]] is elkerüli. A sűrűbb [[erdő]]ket sem kedveli.<ref name="Estes 1991"/>

A nagy gnúvándorlásokon, csak három állomány vesz részt. Ezek a nagy távú vándorutak, az évszakok változásához és a füvek növekedéséhez vannak időzítve; hiszen a borjak felneveléséhez a legtáplálóbb füvekre van szüksége a teheneknek.<ref name=":0">{{Cite book|url=http://www.ucpress.edu/book.php?isbn=9780520273191|title=The Gnu's World|last=Estes|first=R.D.|publisher=UC Press|year=2014|isbn=|location=|pages=|via=}}</ref><ref name=":1">{{Cite journal|last=Voeten|first=Margje M.|last2=Van De Vijver|first2=Claudius A.D.M.|last3=Olff|first3=Han|last4=Van Langevelde|first4=Frank|date=2010-03-01|title=Possible causes of decreasing migratory ungulate populations in an East African savannah after restrictions in their seasonal movements|url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1365-2028.2009.01098.x/abstract|journal=African Journal of Ecology|language=en|volume=48|issue=1|pages=169–179|doi=10.1111/j.1365-2028.2009.01098.x|issn=1365-2028}}</ref> A vándorlás elindítása évről-évre változhat; az adott év időjárásának megfelelően. Az esős évszak végén a csordák elindulnak a száraz időszak alatt töltött helyekre; mikor aztán hónapok múlva újból esni kezd, a csordák visszaindulnak az előbbi élőhelyeikre.<ref>{{cite journal |author1=Thirgood, S. |author2=Mosser, A. |author3=Tham, S. |author4=Hopcraft, G. |author5=Mwangomo, E. |author6=Mlengeya, T. |author7=Kilewo, M. |author8=Fryxell, J. |author9=Sinclair, A. R. E. |author10=Borner, M. |year=2004 |title=Can parks protect migratory ungulates? The case of the Serengeti wildebeest |journal=Animal Conservation |volume=7 |issue=2 |pages=113–20 |doi=10.1017/S1367943004001404 }}</ref> Mivel a mozgócsordáknak, a helyhez ragaszkodó csordákkal szemben, az évsoránév során többször jut zsenge fű, nagyobb példányszámban vannak. Körülbelül 100&nbsp;évvel ezelőtt, sokkal több mozgócsorda, illetve vándorállomány létezett, azonban manapság már csak három van: az észak-tanzániai Tarangire, a zambiai [[Kafue Nemzeti Park]]ban levő, valamint a leghíresebb, a [[Serengeti]]-fennsíkon mozgó, amely egyben a legnagyobb is, manapság körülbelül 1-1,3&nbsp;millió állatot számlál. A többi vándorállományt, a nagy városok építése, a területek farmok és vadasparkok számára való elkerítései, valamint a vadászat - néhol a teljes kiirtás - állította meg.<ref name=":0" />