„Stratovarius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A Stratovarius története 2003-ig: Rockstation.hu |
|||
145. sor:
[[2009]]. májusában a zenekar elindította a Polaris lemezbemutató turnéját, amelynek keretén belül az együttes több, mint 4 év után ismét ellátogat [[Magyarország]]ra: [[2010]]. január 26-án lépnek fel a [[Petőfi Csarnok]]ban, [[Budapest]]en.
A '''Polaris''' sikere visszafogott volt. A zenei váltás nem felelt meg az együttesről alkotott képnek, viszont jelzett valamit. Konkrétan azt, hogy a Strato él és dolgozik. A '''Deep Unknown''' kifejezetten emlékeztetett a régi idők csillogására, de az album összességében egy nagy katyvasznak volt mondható.
'''2011'''-ben az együttes kiadta az '''Elysium''' című nagylemezt'','' ami jól tükrözi'', hogy Kotipeltó''éknak nagyon mélyről kellett újra fölküzdeniük magukat, de a második vonalba való visszaszorulásért nem csupán a gyengélkedő egykori vezér a felelős, hanem bizony időközben a mezőny lett irgalmatlanul kigyúrt. Szerencsére ''Matias Kupiainen'' személyében sikerült igazolni egy ''Tolkki''nál még ügyesebb gitárost, akinek ráadásul zeneszerzői vénája is van, így minden adott volt a fölemelkedéshez. Sajnos a 2009-es ''Polaris'' még elég szedett-vedettre sikerült (bár volt ott egy briliáns ''Deep Unknown''!), de bízni lehetett a zenei tehetség és a lendületes energiák teremtő erejében.
Az ''Elysium'' igazolta az optimizmust, mert noha jópárszor meg kell hallgatni, végül kiderül, hogy a progresszív elemek fokozatos háttérbe szorulásával a Stratovarius ismét a power metál nagyjai közé igyekszik.. Szeretném persze, ha a mostanában komoly egészségügyi problémákkal küszködő ''Jörg Michael'' dobjai jobban szólnának, de ''Lauri Porra'' bőgője rendesen odapakol a gyomornak és a ''Kupiainen-Johansson'' páros bámulatos dolgokat művel.
Az új lemeznek érdekes arculatot kölcsönöz, hogy keverednek rajta a hagyományos ''Stratovarius''-féle ''euro-power'' száguldások és a kimondottan ''progresszív'' szellemben fogant összetettebb művek. A ''The Game Never Ends'' például bármelyik ''Tolkki''-s lemeznek lehetett volna húzónótája, miközben az ''epikus'' hangvételű 18 perces címadó dal meg a ''Symphony X'' kompozíciós készségét súrolja.
A folytatást így sokan vártuk, de a 2013. március 23-án nálunk is elővezetett '''Nemesis''' mégis új irányba indul... Vagyis, pontosabban vissza próbálnak térni vele a régihez, az egyszerűbb és slágeresebb ''euro-power''-hez...
A ''Timo Kotipelto'' énekes, a producernek is előlépő ''Matias Kupiainen'' gitáros, a legendás ''Jens Johansson'' billentyűs, meg ''Lauri Porra'' basszusgitáros felállás mellé új dobos érkezett, ''Rolf Pilve'', aki a ''Status Minor''ban és a ''Code for Silence''ben is nyomta korábban, kiválóan, itt is első osztályúan teljesít, úgyhogy nem véletlenül lett ''Jörg Michael'' helyettese. A ''Nemesis'' másik újdonsága, hogy két dalába komolyabban belefolyt ''Jani Liimatainen'' gitáros-dalszerző, aki 1995-2007 között a ''Sonata Arctica''ban nyomult, de megfordult ''Kotipelto'' szóló kísérleteiben is, például a ''Cain's Offering'' lemeze is vele született meg, de 2012-ben ''Kotipelto & Liimatainen'' néven is kiadták közösen egy akusztikus feldolgozás albumot ''Blackoustic'' címmel, ami odahaza igen sikeres lett (pontosabban a 13. a finn eladási listán)... Itt az ''Out of the Fog'' és az ''If the Story Is Over'' társ-dalszerzőjeként, utóbbinak a vokalistájaként és akusztikus gitárosaként tűnik fel...
Bár az ''Elysium'' ''progresszív metal''os iránya kifejezetten jól szólt, legtöbben valami hasonló folytatást várt a fiúktól, mégis kifejezetten jól esik hallani a ''Nemesis'' dalainak egyszerűbb szerkezetét. Képesek ugyanis érdekes zenei tartalommal megfejelni a ''Kotipelto'' vezette slágereket, szimfonikus-power hangvételű szólói ''Matias Kupiainen'' gitárosnak és ''Jens Johansson'' billentyűsnek szinte tökéletesen ellensúlyozzák az énekes egyszerű dallamait...
A ''Nemesis'' abban nagyon erős, ami a ''Stratovarius''t kiemelte a milliónyi hasonló csapat közül! Erős refréneket kapunk, mondhatni igazi "együtt éneklős" aréna-rock himnuszokat, amikhez az egyszerűbbre hangszerelt zenei alapok tökéletes kíséretet jelentenek, főleg, ha két ilyen képességű hangszeres szólista is van a csapatban... Az ''Abandon'', az ''Unbreakable'' és a ''Fantasy'' is rátapint a csapat verő erére, a lényegre, amibe milliónyian szerettünk bele... Lendületes és könnyed, mégis erőteljes rock-himnuszok ezek... Kapunk persze epikusabbat is, az ''If the Story Is Over'' ilyen érdekes merengés például, ami végül képes hatalmas oratóriummá válni...
A ''Nemezis'' sikere elmaradhatatlan volt és jelezte a zenekar felállt a padlóról, sőt régi fénye helyreállítása sem várat már sokáig magára.
Erre a bizakodó jövőre érkezett 2015 Augusztus 14-én az earMUSIC gondozásában a Stratovarius új nagylemeze, az '''Eternal''', amely minden tekintetben a, rendkívül sikeres ''Nemesis'' folytatása. A finn csapat az album turnéja keretében Budapesten is fellépett, a koncert október 14-én volt a Barba Negrában.
Ha eddig kétségek voltak a zenei hangzás irányának tekintetében, akkor az albumot nyitó ''My Eternal Dream'' a borítóhoz méltó monumentális kezdés. '''Jens Johansson''' a '''Malmsteen'''nél tanultak szerint (vagyis '''Blackmore''' nyomán járva) tökéletesen felépített gitár-billentyűfutamot kreál, előkészítve a gitárszólót, '''Kupiainen''' pedig a feladott magas labdát leütve egy remek, rádióbarát hosszúságú szólót produkál, hogy aztán visszadobva a labdát, '''Johansson''' is lerója a tiszteletköröket hangszerén, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, a bevezető közös gitár-billentyűjáték egy variációjával visszatérve adnak keretet a szólóbetétnek.
'''Összegzés:'''
Amikor 2008-ban ''Timo Tolkki'' gitáros-dalszerző - nem annyira botránymentesen - távozott a Stratovarius formációból, úgy tűnt, annyit sem érdemes rájuk tenni, mint Luxemburg labdarúgó csapatának elsőségére egy vb-selejtező halál-csoportjában. Nagy szerencse, hogy a maradék tagság ezt nem így gondolta. Megszületett hát 2009-ben a Polaris lemez, a maga kísérletezős-útkeresős mivoltában - amilyennek lennie kell ilyen helyzetben egy lemeznek. Két évvel később az Elysium már egy bika erős anyagnak bizonyult, hogy a 2013-as Nemesis pedig egyenesen cáfolata legyen e cikk bevezető mondatában foglaltaknak.
Ez az album azt az örömöt is megadta, hogy jót derülhettem az ortodox "sztratósok" és úgy általában a konzervatívabb metalisták reakcióin, melyet például a lemez promo-nótájának szánt ''Halcyon days'' digi-parádéjára adtak.
Érezni lehetett, hogy a Strato megtalálta az utat, mely számára kijelöltetett, de esztelen túrázás helyett, inkább ledől piknikezni valahova. Mert hogy minden zenekar életében eljön ez az idő. Magyarul (meg finnül is) arra gondoltam: legközelebb kapunk egy Nemesis 2-öt. És lőn.
Talán ha két különbséget lehet tetten érni. Az egyik, hogy az ''Eternal''-on valamivel agresszívebb a gitár - ha ez a jelző nem nevetséges a Stratovariusra vonatkoztatva. A másik - s a két megfigyelés így együtt paradoxont alkot - hogy a lírai betétek, sőt, teljes balladák aránya jóval nagyobb a Nemesis albumhoz képest. Lehet, éppen most vált köddé az alaposan "szétballadázott", a banda nevét viselő 2005-ös lemez emléke. Na, és még egy apróság: a másik Timo, azaz ''Timo Kotipelto'' énekes 2015-ben még jobban erőlteti a magast, mint az eddigiek során.
De azért tessék megnézni: a megjelenés előtt nyilvánosságra hozott ''Shine in the Dark'' a már említett ''Halcyon Days'' modorában fogant. Ráadásul sikerült még egyszer megírni ezt a Shine in the Darkot a lemezre ''Feeding the Fire'' címmel.
A nyitó és húzószám ''My Eternal Dream'' talán az eddigi legjobb Strato' alaptémából próbál építkezni. Klssszikus-gyanús a ''Man in the Mirror'' című dal, mely persze nem az ismert M. Jackson sláger feldolgozása, hanem a billentyűs ''Jens Johansson'' szerzeménye. A ''Few Are Those'' halál egyszerű témából épül fel, mégis szíven döfi a gyanútlan hallgatót.
A ''Fire in your Eyes'' kábé olyan, mint amit a címe sugall, de ha pozitívan állunk hozzá, a lemez érdekes ékkövének nevezhetjük. A ''Lost Saga'' az a bizonyos "szokásos" epikus tétel. Be kell ismerni: picit jobb lett, mint az eddigiek (pl a Nemesis lemezen található címadó dal).
A többi szerzemény is azt súgja felénk: ez a mai Stratovarius szinte tévedhetetlen. Viszont összességében nekem legalábbis a Nemesis egy hajszálnyival jobban tetszett. Végére hagytam a magyar vonatkozást: nagy örömmel írom le, hogy itt is és most is a lenyűgöző borító ''Havancsák Gyula'' munkája!
== Tagok ==
=== A Stratovarius jelenlegi tagjai ===
| |||