„Braxton Bragg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
161. sor:
Bragg alárendeltjeinek egyenként magyarázta el, hogy két szárnyat alkot a folyamatosan érkező erősítésekkel. Polk, a rangidős altábornagy lett a jobbszárny parancsnoka, D. H. Hill és Walker hadtestével, valamint Cheatham hadosztálya fölött rendelkezve. Polk utasítást kapott, hogy hajnalban indítson támadást sorrendben Breckinridge, [[Patrick R. Cleburne|Cleburne]], [[Alexander P. Stewart|Stewart]], Hood, [[Lafayette McLaws|McLaws]], [[Bushrod Johnson]], Hindman és Preston hadosztályaival. Mikor megkapta a hírt, hogy Longstreet altábornagy megérkezett Virginiából, Bragg őt nevezte ki a balszárny parancsnokának, Hood és Buckner hadtestével, valamint Hindman hadosztályával. Longstreet 19-én késő éjjel érkezett és a sötétben kutatva kellett megkeresnie Bragg szállását, mert nem küldtek ki érte senkit. Este 11 óra felé találta meg Bragget, aki már aludt. Bragg neki is elmagyarázta a másnapi haditervet és térképet adott a területről. A hadsereg harmadik altábornagyát, D. H. Hillt azonban nem informálta közvetlenül, hogy Polk alárendeltjének osztotta be, hanem csak egy törzstiszt útján értesítette.{{refhely|Woodworth, 1998|103. o.|Cozzens, 1992|299-303. o.|Robertson|50. o.|Tucker|213-217. o.|Eicher|585. o.|Knudsen, p. 55|Korn|53-54. o.}} A futár, aki D. H. Hillnek a haditervet továbbította, nem volt képes megtalálni a sötétben és dolgavégezetlen visszafordult.
 
Így reggel öt órakor Polk arra ébredt, hogy D. H. Hill, akinek egyik hadosztályparancsnoka volt Breckinridge, nem készített elő semmilyen támadást. Polk gyorsan papírra vetett támadási parancsára Hill egy sor kifogással válaszolt, melyek miatt halasztást kért. Bragg vonakodva beleegyezett.{{refhely|Tucker|221-230. o.| Cozzens, 1992|301-303. és 307-310. o.|Woodworth, 1998|pp. 103-04104. o.|Korn|p54. 54o.|Eicher|p586. 586o.|Robertson|50-52. o.}} Ezalatt azonban Thomas XIV. hadteste rönkökből barikádokat épített állásai előtt{{refhely|Hallock|73-74. o.|Korn|54. o.|Woodworth|103. és 106. o.|Tucker|221-222. o.|Cozzens, 1992|338. és 320. o.|Robertson|19., 23. o.|Eicher|586. o.}}, amin Breckinridge és Cleburn támadásai fennakadtak. A jobbszárny hadosztályainak támadása délben abbamaradt. Bragg ezt látva átnyúlt Longstreet feje fölött és közvetlen parancsot küldött Stewartnak, hogy támadjon. Stewart Longstreet értesítése nélkül azonnal támadásba lendült, meglepve saját szárnyparancsnokát, de mint az várható volt, az uniós ellentámadás visszaszorította kiindulóhelyére. Longstreet három hadosztálynyi támadóoszlopot vetett az ütközetbe, 11 óra után 10 perccel, éppen akkor, mikor velük szemben egy északi hadosztályt félreértések miatt kivontak a frontvonalból. A konföderációsok berontottak a résbe és támadásuk erejétől rövidesen az egész uniós jobbszárny felbomlott és futásban keresett menedéket.{{refhely|Eicher|590. o.|Tucker|309., 313-314. o.|Woodworth|134. o.|Cozzens, 1992|402-405. o.| |Robertson|42-43. o. szerint Rosecrans a Lytle dandár pusztulását látva rémülten menekülni kezdett, hadseregparancsnoki szellemében láthatóan megtörten.}}
 
Bragg nagy veszteségekkel legyőzte a Cumberland hadsereget a [[Chickamaugai csata|chickamaugai csatában]], a konföderációs hadak legnagyobb diadalát aratva a nyugati hadszíntéren. A győzelmet lényegében a Longstreet vezette balszárny egymaga harcolta ki, mert Polk sokadik baklövését elkövetve nem hagyott ügyeletes tisztet éjszakára a főhadiszállásán és így a támadási parancsot olyan késve vette át, hogy nem tudott lényegeset hozzátenni az ütközet kimeneteléhez. A Cumberland hadsereg teljes megsemmisítése azonban nem sikerült. Bragg célja Rosecrans chattanoogai bázisától való elvágása és teljes tönkreverése volt. Miután azonban a Longstreet-féle balszárnnyal szembeni uniós erők megfutottak, George H. Thomas szívós ellenállása, akárcsak Stones-folyónál időt adott a hadseregnek, hogy majdnem minden egysége kimeneküljön az egérfogóból.{{refhely|Hallock|47–87. o.|Woodworth, 1998|79–128. o.}}