„Nicolas-Louis de Lacaille” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete |
|||
43. sor:
== Élete ==
Az [[Ardennek]]ben található [[Rumigny (Ardennes)|Rumignyben]]
Ebben az időszakban tanári kötelességének eleget téve több kézikönyvet írt francia nyelven (ezek összefoglaló címe ''Leçons élémentaires''). A kötetek nagy sikert arattak és számos nyelvre lefordították őket, köztük latinra is. Témájuk volt: matematika (első kiadás: 1741), mechanika (1743), geometriai és fizikai csillagászat (1746), és optika (1750). Ezen felül 1745-től ő gondozta a ''Célestial Ephémérides'' évente kiadott adatait. Ezt a munkát később [[Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande]] folytatta.
49. sor:
1739-ben [[Giovanni Maraldi]] vezetése alatt részt vett a francia atlanti, délnyugati partvidék geodéziai felmérésében [[Nantes]] és [[Bayonne (település, Pyrénées-Atlantiques)|Bayonne]] között. Képességeit látva meghívták a [[párizs]]i [[délkör]] felmérésére a Pireneusokban, [[Perpignan]] környékén. A munkát Cassini irányította, az eredmények az ő neve alatt jelentek meg 1743-ban. Ezzel megvetették az alapjait a [[méter]]nek a [[Föld]] mérete alapján történő meghatározásának. A saját mérési adataik összehasonlításával más meridián-mérésekkel, Lacaille megállapította, hogy a Föld a sarkok felé laposodik (voltak, akik akkoriban úgy gondolták, hogy a sarkoknál kicsúcsosodik, mint egy citrom - a mérések ezt cáfolták meg).
1750 végétől 1754 júniusáig Lacaille egy csillagászati
Lacaille rajzolta meg elsőként a déli égbolt csillagainak teljesnek mondható térképét. Ezt a térképet a francia királyi tudományos akadémia 1756-ban jelentette meg. A térképre 14 új konstellációt rajzolt be, amit a csillagászok viszonylag gyorsan elfogadtak és ezek ma is hivatalos használatban vannak. Lacaille olyan nagyobb kiterjedésű csillagképet bontott kisebb részekre, mint az ''Argo Navis'', ezt három részre bontotta a könnyebb kezelhetőség érdekében, ezek lettek a Carina ([[Hajógerinc csillagkép|Hajógerinc]]), a Puppis ([[Hajófara csillagkép|Hajófara]]) és a Vela ([[Vitorla csillagkép]]). Lacaille katalogizált 14 csillagködöt és csoportosulást is a déli égbolton. A lista 1755-ben jelent meg, 16 évvel korábban, mint [[Charles Messier]] híres katalógusa a csillagködökről.
|