„Nicolas-Louis de Lacaille” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: egyért AWB
43. sor:
 
== Élete ==
Az [[Ardennek]]ben található [[Rumigny (Ardennes)|Rumignyben]]-ben született. Apja a Vandôme-i hercegnő fővadásza volt, de szabad idejében természettudománnyal és mechanikával foglalkozott. Halála után Nicolas [[teológia]]i tanulmányokat folytatott a jezsuitáknál, elérte a [[diakónus]] fokozatot, de érdeklődése a tudományok felé fordult. Elkezdett autodidakta módon csillagászattal és matematikával foglalkozni, majd 1735-ben Párizsba költözött. Itt kivívta [[Jacques Cassini]] barátságát és tiszteletét, aki akkor már neves csillagász volt, és a párizsi obszervatórium igazgatója. 1736-tól kezdett dolgozni az obszervatóriumban, de hivatalosan csak három évvel később alkalmazták. Az állás lehetővé tette számára, hogy a kor legfontosabb csillagászaival találkozzon. 1740-ben a tekintélyes Collège Mazarin kinevezett matematika-professzora lett, 1741-ben pedig felvették a francia királyi tudományos akadémia tagjai közé.
 
Ebben az időszakban tanári kötelességének eleget téve több kézikönyvet írt francia nyelven (ezek összefoglaló címe ''Leçons élémentaires''). A kötetek nagy sikert arattak és számos nyelvre lefordították őket, köztük latinra is. Témájuk volt: matematika (első kiadás: 1741), mechanika (1743), geometriai és fizikai csillagászat (1746), és optika (1750). Ezen felül 1745-től ő gondozta a ''Célestial Ephémérides'' évente kiadott adatait. Ezt a munkát később [[Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande]] folytatta.
49. sor:
1739-ben [[Giovanni Maraldi]] vezetése alatt részt vett a francia atlanti, délnyugati partvidék geodéziai felmérésében [[Nantes]] és [[Bayonne (település, Pyrénées-Atlantiques)|Bayonne]] között. Képességeit látva meghívták a [[párizs]]i [[délkör]] felmérésére a Pireneusokban, [[Perpignan]] környékén. A munkát Cassini irányította, az eredmények az ő neve alatt jelentek meg 1743-ban. Ezzel megvetették az alapjait a [[méter]]nek a [[Föld]] mérete alapján történő meghatározásának. A saját mérési adataik összehasonlításával más meridián-mérésekkel, Lacaille megállapította, hogy a Föld a sarkok felé laposodik (voltak, akik akkoriban úgy gondolták, hogy a sarkoknál kicsúcsosodik, mint egy citrom - a mérések ezt cáfolták meg).
 
1750 végétől 1754 júniusáig Lacaille egy csillagászati [[expedíció]]texpedíciót vezetett a [[Jóreménység foka|Jóreménység fokán]]. Ebben az időben elsőként rajzolta meg [[Mauritius]] földrajzi térképét. Az expedíció céljai között szerepelt a [[Nap]] és a [[Hold]] [[parallaxis]]ának meghatározása, illetve 10 000 csillag megfigyelése. Obszervatóriumát a Tábla-hegység lejtőin állította fel, [[Fokváros]] közelében. Mindössze két év alatt meghatározta 9766 csillag koordinátáját. Ehhez valószínűleg egy 3,8 cm átmérőjű távcsövet használt.
 
Lacaille rajzolta meg elsőként a déli égbolt csillagainak teljesnek mondható térképét. Ezt a térképet a francia királyi tudományos akadémia 1756-ban jelentette meg. A térképre 14 új konstellációt rajzolt be, amit a csillagászok viszonylag gyorsan elfogadtak és ezek ma is hivatalos használatban vannak. Lacaille olyan nagyobb kiterjedésű csillagképet bontott kisebb részekre, mint az ''Argo Navis'', ezt három részre bontotta a könnyebb kezelhetőség érdekében, ezek lettek a Carina ([[Hajógerinc csillagkép|Hajógerinc]]), a Puppis ([[Hajófara csillagkép|Hajófara]]) és a Vela ([[Vitorla csillagkép]]). Lacaille katalogizált 14 csillagködöt és csoportosulást is a déli égbolton. A lista 1755-ben jelent meg, 16 évvel korábban, mint [[Charles Messier]] híres katalógusa a csillagködökről.