|
Esze Tamás haláláig a kuruc hadsereg tevékeny ezredese volt. Nem annyira eredményes csapatvezető, mint inkább kiváló hadszervező. Részt vett [[Kálló]], [[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[Tokaj]] ostromában (1703–1704), [[Kassa]] védelmében (1706), harcolt a felvidéken és Erdélyben. Mindvégig érezhette Rákóczi megbecsülését, aki már 1703. november 20-án felszabadította a jobbágysorból, [[1707]]. [[április 18.|április 18-án]] brigadérossá léptette elő, [[1708]]. [[március 24.|március 24-én]] pedig nemességet adományozott neki és családjának.
Haláláról ellentmondó forrásaink vannak. [[Kolinovics Gábor]] elbeszélése szerint{{forr}} [[1708]]. pünkösd napján Nyitrán a tábori istentisztelet után Rákóczi hadának reformátusai és katolikusai összeverekedtek. Esze, akit nagyfokúnagy fokú önzetlenség és kötelességtudás jellemzett, a verekedők közé rohant, hogy szétválassza őket, ez azonban nem sikerült. Ezalatt a többi vezér rendeletére két seregbontó-ágyút hoztak elő, melyekkel a fölzendült csapat közé lőttek. Az elesettek közt volt Esze Tamás is.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1708_majus_27_esze_tamas_kuruc_brigaderos_halala 1708. május 27. Tarján Tamás: Esze Tamás kuruc brigadéros halála], www.rubicon.hu</ref> Emiatt még több mint kétszáz évig az a felfogás élt, hogy a nemesi rangú tisztek parancsára történt a tűzparancs. Ezek az állítások kiemelik, hogy a nemeseket mindig is sértette, hogy Esze Tamás alacsony származása ellenére magas katonai rangba jutott. Habár a nemesek ungorkodása nyilvánvaló, önmagában ez nem jelentené, hogy előre kitervelt volt a nyitrai ágyútűz. Újabban előkerült források{{forr}} ezt megcáfolják. Úgy tűnik, Esze Tamás és [[Czelder Orbán]] hajdúi verekedtek össze, s miután Eszének reformátusokból, Czeldernek pedig evangélikusokból állt a regimentje, nem valószínű, hogy vallási viszály állt volna a háttérben. Talán a tiszaháti magyar és a szepességi német ([[cipszer]]) katonák közötti nemzetiségi villongásról lehet szó, vagy egyszerű tömegverekedésről. Esze tisztázatlan körülmények között – de valószínűleg nem ágyúgolyótól, hanem a verekedők szétválasztása közbeni kézitusában – vesztette életét. Rákóczi az ügy kivizsgálásával hadsegédét, [[Máriássy Ádám]]ot bízta meg. A brigadéros haláláról és a felelősök megbüntetéséről négy iratot (125., 126., 127. és 138.) ad közre Mészáros Kálmán. Steösszel Kristóf 1708. június 3-án Egerből Károlyi Sándornak írott levelében számolt be arról, hogy Esze a saját és Czelder Orbán összeverekedett katonáinak szétválasztása közben gyilkosság áldozatává vált. Az eset kivizsgálására Máriássy Ádám főhadsegédet Nyitrára rendelték. Bottyán János generális pedig Bercsényi Miklósnak írt június 6-i levelében kérte, hogy a brigadéros megölése ne maradjon büntetlenül, „mert semminek oka, az mint az egész város és militia bizonságot tészen”. II. Rákóczi Ferenc 1709. január 24-én Munkácsról keltezett levelében szintén a főgenerálishoz fordult azért, hogy Esze özvegyének kérésére a gyilkosság ügyében szolgáltasson igazságot.<ref>[http://tortenesz.extra.hu/wp-content//tortenesz2010_7.pdf A TISZÁNTÚLI TÖRTÉNÉSZ TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI ]</ref>
Rákóczi ekkor sem feledkezett meg első híveinek egyikéről: hajdúit saját udvari palotásai közé osztotta be, akik az 1708. [[augusztus 3.|augusztus 3-ai]] [[trencséni csata|trencséni csatában]] is kitüntették magukat. Esze Tamás szülőfaluja, Tarpa pedig hajdúvárosi kiváltságot nyert a fejedelemtől, s Esze Tamás bátyja, ezredének korábbi alezredese, Esze János lett a város első kapitánya.
|
