„Olasz nyelv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A(z) Knowledge_Italian_Europe_map.jpg nevű fájlt Daphne Lantier törölte a Commonsból: „per c:Commons:Deletion requests/File:Knowledge Italian Europe map.jpg” |
a AkH. 12. kiadás: egybe- és különírás változása kézi ellenőrzéssel |
||
16. sor:
| ISO 639-1 = it| ISO 639-2 = ita| SIL = [http://www.sil.org/iso639-3/documentation.asp?id=ita]}}
Az '''olasz nyelv''' (olaszul ''lingua italiana)'' az [[indoeurópai nyelvcsalád]] [[Italikus nyelvek|itáliai ágán]] belül az [[újlatin nyelvek]] csoportjába tartozik. A mai egységes irodalmi nyelv alapja a toszkán nyelvjárás, amely átmenetet képez a keleti és nyugati típusú újlatin nyelvek között. Hangtani szempontból konzervatívabbnak tekinthető a többi újlatinnál, mivel többnyire megőrizte az eredeti szóközi mássalhangzókat, ugyanakkor teljesen elvesztette a latin
A magyar nyelv hangkészletéből az olasz nem használja a ''h, gy, ö-ő, ü-ű, ty'' és ''zs'' hangokat. Magyarban ismeretlen hangot - gyakorlatilag - nem használ. A nálunk megszokott hangokat egy, két, vagy akár három betűvel írja le (például 'ny'-gn, 's'- sce v. sci, 'dz'-z, 'dzs'- ge v. gi stb.) Vigyázat: az „sch” mindig 'szk' és nem 's', mint a [[Német nyelv|németben]]. Elválasztás a magyarhoz hasonlóan a mássalhangzóhatáron történik, egy kivétellel, amikor is a következő sorba visszük át mindazt a mássalhangzót, amellyel olasz szó kezdődhet, például que-sto. A ''diftongus''ok mellett ''triftongus''okat is használ, például mio, tuoi. Ezek, mivel nem képeznek önálló szótagot, nem választhatók el a magánhangzóhatáron.
| |||
