„Svéd-Pomeránia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A Pomerániai Hercegség vége: Brandy |
a →A Pomerániai Hercegség vége: typo |
||
16. sor:
Miután XIV. Bogiszláv herceg [[1637]]-ben gyermektelenül elhunyt, [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd német-római császár]] a Pomerániai Hercegséget [[György Vilmos brandenburgi választófejedelem]]nek adta hűbéri birtokul. A svéd katonai túlerő ellenében György Vilmos még császári segítséggel sem tudott hozzáférni új tartományához. Nyugat-Pomerániában a megszálló svéd katonai hatóság egy év alatt átszervezte a közigazgatást. Ez alatt a régi ''(„hátrahagyott”)'' pomerániai hercegi tanácsnokok még a helyükön maradtak. Egy év után, [[1638]] tavaszán a svédek átvették a polgári kormányzást is. A megszálló hadak főparancsnokát, [[Johan Banér]] tábornagyot (1596–1641) kinevezték polgári főkormányzónak is. Hátsó-Pomeránia és Elő-Pomeránia igazgatására egy-egy alkormányzót rendeltek mellé.
A Brandenburgi Választófejedelemség vitatta a kialakult helyzet jogosságát. A svédek hosszú éveken át tárgyalásokat folytattak Brandenburggal, amely kárpótlásként megkapott néhány kisebb birtokot (Magdeburgi főkáptalan, Halberstadti kolostor, stb.) A [[harmincéves háború]]t [[1648]]-ban lezáró [[vesztfáliai béke]]szerződésben rögzítették a Pomerániai Hercegség felosztását: a [[Brandenburgi Választófejedelemség]] megkapta a keleti részt, [[Hátsó-Pomeránia|Hátsó-Pomerániát]], a Svéd Királyság megszerezte a nyugati részt, azaz egész [[Elő-Pomeránia|Elő-Pomerániát]] és [[Rügen]] szigetét, az [[Odera]] torkolatvidékét (a Stettini-
| |||