„Japán filmművészet” változatai közötti eltérés

A '''japán mozi''' (日本映画 (nihon eiga), vagy ahogy belföldön ismert: 邦画 (hóga, „japán film”)) több mint száz éves történelemmel rendelkezik. Japánnak van az egyik legrégebbi és legnagyobb filmipara a világon; 2010-es állás szerint a negyedik legnagyobb volt a játékfilmek előállítása szempontjából. 2011-ben Japán 411 játékfilmet készített, mely a jegyirodák bevételének 54,9%-át jelentette, amely 2,338 milliárd dollárral egyenértékű. 1897 óta készítenek Japánban filmeket, mikor is az első külföldi operatőr megérkezett. A legjobb, Ázsiában készített filmekről szóló listában, a Sight & Soundban a japán munkák a legjobb 12-ből 8 helyet foglalnak el, köztük például az 1953-as [[Tokiói történet]]tel, amely első helyezettelhelyezetet ért el a listán. Japán négyszer nyerte el a legjobb idegennyelvű filmnek szóló Oscar-díjat, többször mint bármely más ázsiai ország.

A [[Kinetoscope|kinetoszkópot]] először kereskedelmileg Thomas Edison mutatta be az Amerikai Egyesült Államokban 1894-ben, japánba pedig 1896 novemberében jutott el. A [[Vitascope]] (régi típusú némafilmvetítő gép) és a [[Lumière fivérek]] [[Kinematográf|Kinematográfja]] japánba 1897 elején jutott el, egy [[Inabata Katsutaro|Kacutaro Inabata]] nevű üzletember által. Egy Lumière operatőr voltakvolt az első, akik japánban forgatott filmet. A mozgó kép, viszont nem számított teljesen újdonságnak a japánok számára mivel gazdag filmművészet előtti eszközeik hagyománya miatt, mint például a gentó és a [[laterna magica]] (bűvös lámpás). Az első sikeres japán film a kései az 1897-benes év végén került napvilágra, Tokióban.

1898-ban néhány szellemeskísértet filmet készítettek, mint például a [[Siró Asano]] rövidfilmek, a [[Bake Dzsizo]] és a [[Sinin no Szoszei]]. Az első dokumentumfilm a [[Gésa no teodori]] rövidfilm 1899 júniusában készült. [[Tsunekichi Shibata|Cunekicsi Sibata]] készített néhány korai filmet, köztük a [[Momidzsigari]]-t 1899-ben, melyben két híres színész adott elő egy jól ismert [[kabuki]] színdarabot. A korai filmekre hatással volt a tradicionális színház, mint például a kabuki és a [[bunraku]].

A 20-adik század hajnalán a mozik japánban [[bensi]]ket azaz mesemondókat fogadottfogadtak, akik a vetítővászon mellett ülve narrálták a néma filmeket. Ők voltak a leszármazottjaik a kabuki dzsóruriknak, a [[kódan]] mesemondóknak, a vásári kikiáltóknak és más alternatív szóbeli mesemondóknak. A bensit zene is kísérhette, mint a néma filmeket a „[[Amerikai film|nyugat mozijában]]”. A hang megjelenése a korai 30-as években a benshik fokozatos eltűnését eredményezte.

Az értelmiség körében, a japán mozi kritikusai növekedtek az 1910-es években és végül egy új mozgalommá alakultak mely átformálta a japán filmet. A film kritika korai film magazinokkal kezdődött mint például a [[Kacudó sasin]] (1909-től) és egy teljes hosszúságú könyv melyet [[Gonda Jaszunoszuke]] írt 1914-ben, de számos korai film kritikus arra arra fókuszált, hogy az olyan stúdiók mint a [[Nikkacu]] és a [[Tennensoku Kacudó Sasin|Tenkacu]] munkáit becsmérelje azon indokból kiindulva, hogy túl színháziasak (mivel a kabukiból és a [[sinpa|sinpából]] használt elemeket, mint például az [[onnagata]]) és mert nem alkalmazták a [[filmtechnika]] lehetőségeit a történet elmesélésére hanem inkább a bensikre támaszkodtak. Később a "[[Pure Film Movement|Tiszta Film Mozgalom]]"-nak nevezett írókból és magazinokból (mint például a [[Kinema Record]]) álló közösség szólalt fel ezen filmtechnikák tágabb körű használatáért. Némely kritikus mint [[Kaerijama Norimasza]] saját ötleteit alkalmazva rendezett filmeket mint például a ''[[Szei no kagajaki]]'' (1918). Párhuzamos erőfeszítések folytak máshol a filmiparban. Inoue Maszao az 1917-es ''The Captain's Daughter ''című filmjében elkezdett olyan technikákat használni melyek a néma filmek korában még teljesen ismeretlenek voltak, mint például a [[premier plán]]. A Tiszta Film Mozgalom volt a központja a [[gendaigeki]] és a forgatókönyv írás fejlődésének.

Új stúdiók alakultak 1920 környékén mint a [[Sócsiku]] és a [[Taikacu]], és ezek támogatták a reformot. A Taikacunál [[Thomas Kurihara]] rendezett filmeket melyeket a novellista [[Tanizaki Dzsunicsiró]] írt aki erős támogatója volt a film reformnak. Még a Nikkacu is gyártott reformfilmeket a rendező [[Tanaka Eizó]] által. Az 1920-as évek közepére a színésznők leváltották az onnagatákat (női szerepet játszó férfiak) és a filmek egyre több eszközt használtak az úttörő Inoue-t követve. A legtöbbet tárgyalt némafilmek japánból Mizogucsi Kendzsi művei, kinek későbbi munkái (mint például a [[Szaikaku Icsidai Onna]]) még mindig nagy tekintélynek örvendenek.

A japán filmek az 1920-as évek közepe fele tettek szert népszerűségre a külföldi filmekkel szemben, részben a filmsztárok népszerűségének valamint egy új stílusú [[dzsidaigeki]] megjelenésének köszönhetően. Rendezők, mint például [[IItó Daiszuke]] és [[Makino Maszahiro]] olyan szamurájfilmeket készítettek, mint például a [[Csúdzsi tabi nikki]] és a [[Róningai]] lázadó antihősökkel a főszerepben, gyors vágású harcjelenetekkel, melyek egyaránt voltak kritikailag elismertek és kereskedelmileg sikeresek. Néhány sztár, mint például [[Bandó Cumaszaburó]], [[Arasi Kandzsúró]], [[Kataoka Csiezó]], [[Irie Takako]] és [[Csikava Utaemon]] a [[Makino Eigaszeiszakuso]] által inspirálódott és megalakították saját független produkciós cégüket, ahol olyan rendezők fejlesztették képességeiket, mint [[Inagaki Hirosi]], [[Itami Manszaku]] és [[Jamanaka Szadao]]. A rendező, Kinugasza Teinoszuke létrehozott egy produkciós céget, hogy elkészítse a kísérleti mesterművetmesterművét a [[Kurutta Ippédzsi]]t, főszerepben [[Inoue Maszao|Inoue Maszaóval]] 1926-ban. Sok cég ezek közül míg a némafilmek korában sikeresen helytállt a nagy stúdiókkal szemben, mint például a [[Nikkacu]], a [[Sócsiku]], a [[Teikine]] és a [[Toa Studios]], a hang megjelenésével és az arra való költséges átállás miattkövetkeztében nem tudtak fennmaradni.

A baloldali politikai mozgalmak és a szakszervezetek felemelkedésével az 1920-as évek végén keletkeztek az úgynevezett [[Tendency films|"tendencia filmek"]], baloldali tendenciákkal, kiemelkedő példákkal [[Mizogucsi Kendzsi]], [[Itó Daiszuke]], [[Szuzuki Sigejosi]] és [[Ucsida Tomu]] által. Kontrasztként ezekkel a kereskedelmileg gyártott[[35 mm-es film| 35 mm-es filmekkel]] szemben a [[Japán Marxista Proletár Film Szövetség]] (Prokino) függetlenül készített külön filmeket kisebb mérőkkel (mint például [[9,5 mm-es film|9,5 mm]] és [[16 mm-es film|16 mm]]) radikálisabb szándékokkal. A tendencia filmek szigorú cenzúrázástól szenvedtek az 1930-as évek fele közeledve, s ennek következtében több Prokino tagot letartóztattak, s több mozgalmat eredményesen elnyomtak. Ezen lépések a kormány részéről mély hatást gyakoroltak a politikai elégedetlenség kimutatására az 1930-as évek mozijában. Néhány film ezen korszakból: [[Szakanaja Honda]], [[Dzsicuroku Csúsingura]], [[Horaiszan]], [[Jamata no Orocsi]], [[Maborosi no hikari]], [[Kurutta Ippédzsi]], [[Dzsúdzsiro]], [[Kurama Tengu: Kjófu Dzsidai]] és [[Kurama Tengu|Szódzsóbó]].

A ''The Captain's Daughter '' egy későbbi verziója volt az egyike a legelső hangosfilmeknek. A ''[[Mina Talkie System]]''-et használta. A japán filmipar később két csoportra vált szét, az egyik megőrizte a ''Mina Talkie System''-et, míg a másik az ''[[Iisutofyon Talkie System]]''-et kezdte el használni, hogy elkészítse Tojo Masaki filmjeit.

Az 1930-as években látható növekedés jelentkezett a kormány filmiparba való bekapcsolódásának terén amit a [[Film Törvény]] 1939-es bevezetése is jól szimbolizál, mely nagyobb hatáskört biztosított az államnak a filmipar felett. A kormány ösztönözte a filmek egy bizonyos formáját, mint például a [[propagandafilm]]ek gyártását, valamint támogatta a [[Dokumentumfilm|dokumentumfilmeket]] (''bunka eigának'', azaz „kultúrafilmeknek” is nevezték ezeket) melyek fontos közlendővel rendelkeztek. Ilyen filmeket készített többek között [[Kamei Fumio]]. A realizmus volt támogatottabb. Filmelméleti kutatók mint például [[Imamura Taihei]] a dokumentumfilmeket pártolta, míg egyes rendezők, mint [[Simizu Hirosi]] és [[Taszaka Tomotaka]] fantasztikus filmeket készítettek erőteljes realisztikus stílusban.

Kitano Takesi egy jelentős filmkészítővé emelkedett az olyan munkáinak köszönhetően mint például a Szonatina (1993), A kölykök visszatérnek (1996) vagy a Tűzvirágok (1997) mely a Velencei Filmfesztiválon elnyerte az Arany Oroszlánt. Imamura Sóhei ismét elnyerte az Arany Pálmát (melyen az iréniiráni Abbas Kiarostamival osztott meg) ezúttal Az angolna (1997) című filmjével. Ő volt a negyedik aki kétszer nyert díjat Alf Sjöberg, Francis Ford Coppola és Billie August után.

A Japánban bemutatott filmek száma fokozatosan növekedett, s a 2006-banos évben már 821 filmet adtak ki. Azon filmek amik Japán televíziós sorozatokon alapultak, különösen nagy népszerűségnek örvendtek ebben az időszakban. Az anime filmek ekkorra már a filmgyártás 60%-át tették ki. Az 1990-es és 2000-es éveket nevezték a "Japán mozi második aranykorának", az animék óriási népszerűségének köszönhetően, mind Japánban és a tengerentúlon.

Bár nem kereskedelmi siker, ''a [[All About Lily Chou-Chou|Rirí Susu no Szubete]]'' melyet [[Shunji Iwai|Ivai Sundzsi]] rendezett, a 2001-es berlini, jokohamai és a sanghaji filmfesztiválon nagy megbecsülésnek örvendett. Kitano Takesi megjelent a ''[[Battle Royale (film)|Battle Royaleban]]'', valamint rendezőként és színészként közreműködött a ''Dolls''-ban és a ''[[Zatoichi (2003 film)|Zatóicsi]]-''ben. Több horror film is kereskedelmi siker lett, mint például a ''[[Kairo (film)|Kairo]]'', a ''[[Dark Water (2002 film)|Sötét Víz]]'', a ''[[Yogen|Jogen]]'', vagy például az [[Ju-on|A harag]] sorozat, vagy a [[One Missed Call (2004 film)|Nem fogadott hívás]]. 2004-ben, a ''[[Godzilla: Final Wars|Godzilla: A végső harc]]'', melyet [[Ryuhei Kitamura|Kitamura Rjúhej]] rendezett, megjelenésével a Godzilla 50. évfordulóját volt hivatott ünnepelni. 2005-ben, a filmrendező [[Seijun Suzuki|Suzuki Seidzsun]] elkészítette az 56. filmjét,az [[Operetta tanuki goten|Operetta tanuki gotent]]. [[Hirokazu Koreeda|Koreeda Hirokazu]] több filmfesztivál díjat nyert világszerte két filmjével, a [[Distance (film)|Distance]]-el és az [[Anyátlanok|Anyátlanokkal]]. A női filmrendező [[Naomi Kawase|Kavasze Naomi]] a [[The Mourning Forest|Mogari no mori]] nevezetű filmjével megnyerte a [[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|Nagydíjat]] a [[Cannes-i fesztivál|CannseCannes-i film fesztiválon]] 2007-ben. Jamada Jodzsi az Otoko va Curai jo sorozat rendezője egy trilógiát készített elismert revizionista szamuráj filmekből. Az első a 2002-benmegjelentben megjelent [[Az alkonyat harcosa]], melyet a [[Rejtett penge]] 2004-ben majd a [[Szerelem és becsület (film, 2006)|Szerelem és becsület]] követett 2006-ban.

2000 februárjában alakult meg a Japán Filmbizottság Promóciós Tanácsa. 2001. november 16-án a Japán Alapítvány a "Művészetek Támogatásának" törvényét a [[Képviselőház (Japán)|Képviselőház]] felé benyújtotta. Ezen törvények célja az volt, hogy támogassák a médiával kapcsolatos művészeteket például a filmes tájak terén, és kikötötte, hogy az államnak - mind nemzeti mint területi szinten - segítséget kell nyújtania a film média megőrzésének érdekében. A törvények november 30-án átmentek, és december 7-én hatályba léptek. 2003-ban a [[Agency for cultural affairs|Kulturális Ügyek Ügynökségének]] összejövetelénél 12 rendelkezés lett benyújtva írott formában, hogy a nyilvános készítésű filmek is támogatásban részesüljenek valamint bemutassák őket a Modern Művészetek NemtzeiNemzeti Múzeumának Film Központjában.

2011-ben, [[Miike Takasi]] ''[[Hara-Kiri: Egy Szamuráj Halála]]'' volt versenyben az Arany Pálmáért a [[2012-es cannes-i fesztivál|2012-es Cannes-i Filmfesztivál]]<nowiki/>on, az első [[3D film|3D-s film]] melyet levetítettek a Cannes-i versenyen. A film társproducere a Brit független producer: [[Jeremy Thomas]], aki sikeresen vitte nemzetközi vászonra az alábbi japán filmeket: [[Osima Nagisza|Osima Nagiszá]]tól a ''[[Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!]]'' és a '' [[Taboo (1999 film)|Tabu]]'', [[Kitano Takesi]]től a [[Fivér]] valamint Miike Takasi-tól a ''[[13 Assassins (2010 film)|13 Asszaszin]]''.