„Friedrich Wilhelm von Bülow” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a linkek
1. sor:
[[Kép:Friedrich_Wilhelm_Bülow.jpg|thumb|Friedrich Wilhelm von Bülow báró, Dennewitz grófja]]
'''Friedrich Wilhelm von Bülow báró, Dennewitz grófja''' ''(Friedrich Wilhelm Freiherr von Bülow, Graf von Dennewitz)'' (* Falkenberg, [[Altmark]], [[PoroszországPorosz Királyság]]; [[1755]]. [[február 16]] – † [[Königsberg]], [[Kelet-Poroszország]]; [[1816]]. [[február 25]].), porosz tábornok, a napóleoni háborúkban [[Gebhard Leberecht von Blücher|Blücher]] tábornagy hadtestparancsnoka.
 
==Élete==
===Ifjúkora===
Friedrich Wilhelm 1755. február 16-án született a von Bülow család falkenbergi birtokán, a poroszorszégi [[Altmark]] vidékén. Kitűnő nevelésben részesült. Még 14 sem volt, amikor 1768-ban a család hagyományait követve [[junker]]ként belépett a [[Porosz Királyság|porosz királyi]] hadseregbe, von Braun ezredébe. 1772-ben zászlósi, 1775-ben alhadnagyi rangot kapott. [[1778]]-[[1779|79]]-ben részt vett a [[bajor örökösödési háború]]ban, amelyet a poroszok csak ''„krumpliháborúnak”'' gúnyoltak, rossz élelmezésük miatt. Katonai tanulmányai mellett elmélyülten képezte magát a tudományokban és a művészetekben is. [[1757]]-ben született öccse, [[Dietrich Heinrich von Bülow]] báró, szintén a porosz hasereg tisztje lett, katonai szakíróként nevet szerzett magának, később kalandos sors után valahol [[Orosz Birodalom|Oroszország]]ban tűnt el [[1807]] körül.
 
Friedrich Heinrich bárót tehetsége a zenei pályára predesztinálta. Kimagasló képességeire felfigyelt [[II. Frigyes Vilmos porosz király|II. Frigyes Vilmos]] porosz király is. A fiatalember 1790 körül már bejuthatott [[Berlin]] legmagasabb köreibe, meghívták a legdivatosabb társaságokba is. Emellett nem hanyagolta el katonai tanulmányait sem. 1792-ben tényleges századossá léptették elő. 1793-ban kinevezték az ifjú [[Lajos Ferdinánd porosz királyi herceg]] segédtisztjének, őrnagyi rangban. Ő oktatta a hercegnek a katonai szakismereteket.
17. sor:
Az [[1806]]–[[1807|07]]-es háború későbbi csatáiban [[Anton Wilhelm von L'Estocq]] lovassági tábornok (1738–1815) parancsnoksága alatt már kiváló teljesítményt nyújtott. Harcolt [[Toruń|Thorn]]nál (ma: Toruń) és [[Gdańsk|Danzig]]nál (ma: Gdańsk). [[1807]]. [[február 5]]-én Waltersdorfnál meg is sebesült.
 
1808-ban Bülow feleségül vette első feleségének 18 éves húgát. Ugyanebben az évben vezérőrnaggyá léptették elő, ettől kezdve minden erejével a Napóleon által megalázott és szövetségi szerődésbe kényszerített [[Porosz Királyság|Poroszország]] feltámasztásának szentelte életét. Lángoló hazafisága időnként kilengésekre vezette, emiatt magával Blücherrel is összeütközésbe került, és időlegesen nyugállományba helyezték. [[1811]]-ben azonban visszahívták az aktív katonai szolgálatba.
 
====1808-1812====
39. sor:
 
====„A száz nap”====
Az 1814–1815 évek rövid békeidőszakában Bülow tábornok a [[kelet-poroszország]]i [[Königsberg]]ben (ma: [[Kalinyingrád]], [[Oroszország]]) működött, mint [[Porosz Királyság|Poroszország]] katonai főparancsnoka. 1815-ben Napóleon császár [[Elba sziget]]éről való visszatérésének hírére ismét hadbaszólították, és kinevezték Blücher hadseregében a IV. hadtest parancsnokává.
 
A Napóleon száznapos uralma ellen vezetett hadjárat során Bülow hadteste nem vett részt a vesztes [[1815]]. [[június 16]]-i [[ligny csata|ligny csatában]], mert késedelmesen érkezett a harctérre. A június 17-ről 18-ra virradó éjszakán azonban hadteste felvonult a [[waterlooi csata]] színhelyére, jelentős erősítést hozva Blücher hadseregének. A Bülow vezette IV. porosz hadtest vezette a döntő lovasrohamot Napóleon hadseregének keleti szárnya ellen. A legkeményebb harcokat [[Plancenoit]] elfoglalásánál vívták, és jelentős szerepük volt Napóleon legyőzésében. A csata után Bülow IV. hadteste Blücher hadseregével együtt vonult be Franciaországba.