„Quattrocento” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
j |
||
3. sor:
A quattrocento korszakot a három legjelentősebb 15. századi család, a Vivarinik, Crivellik és a Bellinik műhelyének tevékenységével is bátran lehet jellemezni.
[[Antonio Vivarini]] (1415 k.
Carlo Crivelli (1430-1500) és Vittore Crivelli (1440-1502) festészete még a gótikus hagyományokra épül, azonban [[Mantegna]] hatására képeikbe reneszánsz elemeket is komponálnak, mint például gyümölcsfüzérek, amik a hagyományos merevséget hivatottak oldani. ▼
[[Jacopo Bellini]]t (1400 k.-1470 k.) tekinthetjük a középkorból a reneszánszba való átmenet igazi mesterének. Alapjában véve ő még a [[gótikus]] művészetet képviseli, de a hagyományos témákat olyan bensőséges, [[Líra (műnem)|lírai]] hangvétellel töltötte meg, hogy az már az új kor szellemét vetíti előre. ▼
▲Carlo Crivelli (1430-1500) és Vittore Crivelli (1440-1502) festészete még a gótikus hagyományokra épül, azonban [[Mantegna]] hatására képeikbe reneszánsz elemeket is komponálnak, mint például gyümölcsfüzérek, amik a hagyományos merevséget hivatottak oldani.
A velencei akadémia igazi alapítójának Jacopo fiát [[Giovanni Bellini]]t (1430 k.-1516 k.) tekintjük. Művészetére idealizált szépségeszmény, lírai hangvétel és nem utolsósorban harmonikus színkezelés jellemző. Hatással volt nemcsak a fiatal művészekre és kortársakra, de még az idősebb mesterekre is. Képeit élettel teli alakokkal népesíti be, klasszikus felépítésű kompozíciót alkotva köréjük. Több új ábrázolásforma közül a félalakos megjelenítés is az ő nevéhez fűződik. Ilyen például: a [[Sacra Conversazione]] vagy ''Szűz Mária a gyermekkel'', illetve a ''Halott Krisztus'' szintén félalakos megjelenítése. Botanikai hűséggel ábrázolja a növényzetet, ezzel fejezve ki a táj iránti hűségét és érdeklődését. A század utolsó felében Bellini az elsők között volt, akik a [[tempera]] technikát lecserélve az olajfestést kezdték alkalmazni, mely egyúttal a félalakos kompozíció és a táj iránti érdeklődéssel együtt északról származott. ▼
Követői közé sorolhatjuk: [[Marco Basaiti]]t (működött 1503-30 között), továbbá [[Vincenzo Veneto|Vincenzo Venetót]] (1470 k.-1531).▼
▲[[Jacopo Bellini]]t (1400 k.
▲A velencei akadémia igazi alapítójának Jacopo fiát [[Giovanni Bellini]]t (1430 k.-1516 k.) tekintjük. Művészetére idealizált szépségeszmény, lírai hangvétel és nem utolsósorban harmonikus színkezelés jellemző. Hatással volt nemcsak a fiatal művészekre és kortársakra, de még az idősebb mesterekre is. Képeit élettel teli alakokkal népesíti be, klasszikus felépítésű kompozíciót alkotva köréjük. Több új ábrázolásforma közül a félalakos megjelenítés is az ő nevéhez fűződik. Ilyen például: a [[Sacra Conversazione]] vagy ''Szűz Mária a gyermekkel'', illetve a ''Halott Krisztus'' szintén félalakos megjelenítése. Botanikai hűséggel ábrázolja a növényzetet, ezzel fejezve ki a táj iránti hűségét és érdeklődését. A század utolsó felében Bellini az elsők között volt, akik a [[tempera]] technikát lecserélve az olajfestést kezdték alkalmazni, mely egyúttal a félalakos kompozíció és a táj iránti érdeklődéssel együtt északról származott.
▲Követői közé sorolhatjuk: [[Marco Basaiti]]t (működött 1503-30 között), továbbá [[Vincenzo Veneto|Vincenzo Venetót]] (1470 k.
A [[15. század|XV. század]]i itáliai reneszánsz az [[építészet]]ben az épületek arányainak klasszikus megszerkesztésére törekedett. A szobrok ettől az időtől kezdve már nemcsak épületdíszekként jelentek meg, hanem önálló életet élő, minden oldalról körüljárható [[szobor]]típusok kialakulása felé mutattak. A festészetben előtérbe került a figurák természet utáni festése, a [[fény és árnyék]], a [[perspektíva]] és a [[kompozíció]]k szerkesztési törvényeinek kutatása. Elindult diadalútjára a [[portré]]festészet, a [[biblia]]iaiak mellett gyakran [[mitológia]]i témákat is feldolgoztak.
| |||