Wikipédia

„Lengyelország a Jagellók korában (1386–1572)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
170. sor:
A király [[1553]]-ban harmadik házasságot kötött első felesége féltestvérével, [[Habsburg Katalin lengyel királyné|Katalinnal]], de a házaspár nem nagyon kedvelte egymást és nem volt gyereke. [[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond Ágost]] meghalt 1572-ben Knyszynban (városka [[Podlasiei vajdaság|Podlasiében]]). Halálával kihunyt a Jagelló férfias vonala és megkezdődött az első ''interregnum''.
 
=== Litván-oroszLitván–orosz háború (1558-701558–70) ===
A mai [[Észtország]] és [[Lettország]] területeit régénrégen [[Livónia|Livóniának]] (len. ''Inflanty'') hívták. 13. század elejétől ott [[Kardtestvérek rendje]] kormányzott, amely 1237-ben beolvadt [[Német Lovagrend]]be. A Lovagrend hanyatlása (1525) után a Kardtestvérek a Német Lovagrend Lívóniai részeként megőrizték függetlenségüket.
 
Livónia zárta Oroszországnak a kijáratot tengerhez, azért az oroszoknak nagyon vágytak erre a tartományra. 1554-ben Oroszország rákényszerítette a Kardtestvéreket, hogy megszakítsák kapcsolataikat Litvániával és Lengyelországgal és fizessenek adót [[Tartu|Dorpat]] városért. A Kardtestvérek között voltak az emberek, akik támogatták az ötlétet, hogy Livónia váljon lengyel hűbéri földdé váljon, a Rendi Poroszország mintájára – Hohenzollern Wilhelm [[riga]]i érsék volt a politikai vezetőjük. Azok a Kardtestvérek, akik féltek a moszkvai közbelépéstől, üldözték Wilhelmet. Akkor II. Zsigmond Ágost király eldöntötte, átveszi Livóniát a Litván Nagyfejedelemség megerősítése érdekében – kihírdettekihirdette magát Wilhelm pártfogójának és fegyveres közbelépéssel fényegette a Kardtestvéreket. A királyi hadsereg erődemonstrációja olyan benyomást tett a KardtestverekreKardtestvérekre, hogy 1557. szeptember 14-én Johann Wilhelm von Fürstenberg nagymester aláírta az oroszellenes szövetséget Zsigmond Ágosttal. [[IV. Iván orosz cár|IV. Rettegett Iván]] cár ezt hadüzenetnek tekintette.
 
1558 januárjában az orosz hadsereg megtámadta Livóniát – elfoglalta [[Narva (település)|Narvát]] és [[Tartu|Dorpatot]], 1559-ben közeledett [[Riga]] felé. 1559 augusztusában Zsigmond Ágost litván nagyfejedelemként pártfogásába vette Livóniát.
 
Svédország és Dánia is meg akarta szerezni Livóniát. 1560-ban Johann von MünhausenMünchhausen [[kurzeme]]i püspök áttért a lutheranizmusra és eladta a püspöki címét Magnus dán hercegnek, aminek következtében [[Dánia]] elfoglalta [[Saaremaa]]t. 1561-ben [[XIV. Erik svéd király]] meghódította [[Észtország]]ot, [[Tallinn]]al-nal együtt.
 
1561-ben a lengyel-litvánlengyel–litván zsoldoshadsereg megszállta Livóniát. November 28-án aláírták a vilnai szerződést, amely feloszlatta a Kardtestvérek államát. [[Kurzeme]] és [[Zemgale]] a lengyel-litván állam hűbéri födjei lettek, amelyeknek uralkodójuk a Kardtestvérek utolsó nagymestere, Gothard Kettler lett. [[Latgale]] lett lengyel-litván kondominium ''Lengyel Livónia'' (''Inflanty Polskie'') név alatt. [[Tartu|Dorpat]] Oroszországhoz került, [[EsztországÉsztország]] – Svédországhoz, [[Hiiumaa]] és [[Saaremaa]] – Dániához.
 
1563 januárjában két orosz hadsereg, IV. Iván cár személyes parancsnoksága alatt, elindult Litvánia felé. Májusban megkezdődött az [[háromkorona-háború|I. északi háború]], amelyben a Lengyel–Litván Unió szövetséget kötött Dániával (október), Oroszország pedig – Svédországgal. Ezek a szövetségek nagyon lazák voltak, valójában mindegyik állam saját felelősségére harcolt. Zsigmond Ágostnak szintén [[Hohenzollern-ház|Hohenzollernok]] segítettek – annak fejében, hogy Lengyelország elismerte a [[Porosz Hercegség]] trónja örökletes utódlását.
 
A következő években a harcok [[Szmolenszk]] és [[Polack]] környékén meg Livóniában folytak. 1567 nyarán a Lengyel–Litván Uniót támogató krími tatárok megtámadták Oroszországot, amivel rákényszerítették IV. Ivánt, hogy visszatartsa a támadást Litvánia ellen és hazatérjen Moszkvába. A lengyel-litvánlengyel–litván hadsereg megkezdte az ellentámadást.
 
A béketárgyalások már 1568-ban elkezdődtek. Ennek következtében Litvánia és Oroszország aláírták 1570 márciusában a hároméves fegyverszünetet, amelynek értelmében Litvánia lemondott Oroszország javára a keleti Livóniáról, Észtország keleti részéről és Polackról. A háború következtében Oroszország jogot formált a litván terjeszkedésre, ami viszont rákényszerítette Litvániát, hogy szorosabban összekapcsolódjon Lengyelországgal. Decemberben pedig Svédország és Dánia megkötötték a [[szczecin]]i békét és befejeződött az északi háború.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_Jagellók_korában_(1386–1572)”