|
A 20. század hajnalán a mozik Japánban [[bensi]]ket, azaz mesemondókat fogadtak, akik a vetítővászon mellett ülve narrálták a néma filmeket. Ők voltak a leszármazottjaik a kabuki dzsóruriknak, a [[kódan]] mesemondóknak, a vásári kikiáltóknak és más alternatív szóbeli mesemondóknak. A bensit zene is kísérhette, mint a néma filmeket a „[[Amerikai film|nyugat mozijában]]”. A hang megjelenése a korai 30-as években a bensik fokozatos eltűnését eredményezte.
1908-ban [[Makino Sózó]]t tekintették a japán filmrendezés előharcosának, befolyásos karrierjét a Honnódzsi gasszennel (本能寺合戦) kezdte, melyet a [[Jokota Sókai]]nak gyártott. Sózó felvette [[Onoe Macunoszuke]] korábbi kabuki színészt, hogy szerepeljen produkcióiban. Onoe Japán elsőszámú filmsztárjává vált több mint 1000 filmben való szereplésével, - ezek leginkább rövidfilmek voltak 1909 és 1926 között. AAz Onoe-Makino páros úttörőként vezette be a [[dzsidaigeki]] stílust. [[Okada Tokihiko]] egy népszerű romantikus vezéregyénisége volt ugyanezen kornak.
Az első női japán női előadó, aki hivatásos szereplőként jelent meg filmvásznon a táncos és színésznő [[Takagi Tokuko]] volt,. aki négyNégy rövidfilmben szerepelt, az amerikai székhelyű [[Thanhouser Company]]-nél 1911 és 1914 között.
Az 1910-es években az értelmiség körében, anövekedett japán mozi kritikusaikritikusainak növekedtekszáma, az 1910-es években ésmíg végül egy új mozgalommá alakultak, mely átformálta a japán filmet. A filmfilmkritika kritikaa korai film -magazinokkal kezdődött, mint például a [[Kacudó sasin]] (1909-től), és egy teljes hosszúságú könyv, melyet [[Gonda Jaszunoszuke]] írt 1914-ben, de. számosSzámos korai filmfilmkritikus kritikusazonban arra fókuszált, hogy az olyan stúdiók mint a [[Nikkacu|Nikkacuhoz]] és a [[Tennensoku Kacudó Sasin|TenkacuTenkacuhoz]] hasonló stúdiók munkáit becsmérelje azon indokból kiindulva, hogy túl színháziasakszínháziasa: (miveltöbbek között a kabukiból és a [[sinpa|sinpából]] használthasználtak elemeket, mint például az [[onnagata]]), és mert nem alkalmazták a [[filmtechnika]] lehetőségeit a történet elmesélésére, hanem inkább a bensikre támaszkodtak. Később a "[[Pure Film Movement|Tiszta Film Mozgalom]]"-nak nevezett írókból és magazinokból (mint például a [[Kinema Record]]) álló közösség szólalt fel ezen filmtechnikák tágabb körű használatáért. NémelyNéhány kritikus, mintahogy [[Kaerijama Norimasza]], saját ötleteit alkalmazva rendezett filmeket, mint például a ''[[Szei no kagajaki]]'' (1918). PárhuzamosUgyanekkor párhuzamos erőfeszítések folytak máshol a filmiparban. Inoue Maszao az 1917-es ''The Captain's Daughter ''című filmjében elkezdett olyan technikákat használni, melyek a néma filmek korában még teljesenjobbára ismeretlenek voltak, mint például a [[premier plán]]. A Tiszta Film Mozgalom volt a központja a [[gendaigeki]] és a forgatókönyv írás fejlődésének.
=== 1920-as évek ===
|
