[[Fájl:Humanity_and_Paper_Balloons_poster.jpg|bélyegkép|[[Jamanaka Szadaó]] mozi plakátja 1937-ben a [[Ninjó kami fúszen]]-re ]]
A Nyugattal ellentétben Japánban még az 1930-as években is gyártottak némafilmeket. Néhány Japánjapán hanggal ellátott rövidfilm készült a 20-as 30-as években, de Japán első játékfilm hosszúságú hangosfilmje a [[Fudzsivara Josie no furuszato]] (1930) volt, mely a Mina Talkie Systemet használta. A jelentősebb hangosfilmek közé tartozik ebből a korszakból például [[Narusze Mikio|Narusze Mikió]]tól a [[Cuma jo bara no joni]] (1935), mely az első Japán film volt, ami filmszínházi kiadást kapott Amerikában. [[Ozu Jaszudzsiró]]tól a [[Tókjó no jado]] a neorealizmus műfajának előfutárának tekinthető. Ide tartozik még [[Mizogucsi Kendzsi]]től a [[Gion no simai]] (1936), a [[Naniva eredzsii]] (1936) és a Zangiku monogatari (1939); valamint [[Jamanaka Sadao|Jamanaka Szadaó]]tól a [[Nindzsó kami fúszen]] (1937).
Az 1930-as években láthatójelentősen növekedés jelentkezettnövekedett a kormány filmiparbaközreműködése valóa bekapcsolódásának terénfilmiparban, amit a [[Film Törvény]] 1939-es bevezetése is jól szimbolizál,mely- ez nagyobb hatáskört biztosított az államnak a filmipar felett. A kormány ösztönözte a filmek egy bizonyos formáját, mint például a [[propagandafilm]]ek gyártását, valamint támogatta a [[Dokumentumfilm|dokumentumfilmeket]] (''bunka eigának'', azaz „kultúrafilmeknek” is nevezték ezeket) melyek fontos közlendővel rendelkeztek. Ilyen filmeket készített többek között [[Kamei Fumio]]. A realizmus voltrészesült támogatottabb.előnyben; Filmelméletifilmelméleti kutatók, mint például [[Imamura Taihei]] a dokumentumfilmeket pártolta, míg egyes rendezők, mint [[Simizu Hirosi]] és [[Taszaka Tomotaka]] fantasztikus filmeket készítettek erőteljes realisztikus stílusban.
