„Zalabér” változatai közötti eltérés

4 487 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
| KSH kód = 24280
}}
'''Zalabér''' [[község]] [[Zala megye|Zala megyében]], a [[Zalaszentgróti járás]]ban. A településen polgárőrség működik.<ref>{{cite web|url=http://www.zmpsz.hu/index.php?menu=4|title=Zala megyei polgárőr egyesületek|publisher=zmpsz.hu|accessdate=2016-07-07}}</ref> A település a megye északkeleti részén a [[Zala (folyó)|Zala folyó]] kanyarulatában fekszik, lakóinak száma 786 fő. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja.
 
== Fekvése ==
A Zala folyó mentén található, [[Zalaegerszeg]]től 20&nbsp;km-re északkeletre, [[Zalaszentgrót]]tól 5&nbsp;km-re északnyugatra.<br> Vonattal megközelíthető a [[Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal]]on (Zalabér-[[Batyk]] vasútállomás).
==Nevének eredete==
Nevének első ''Zala'' tagja a Zala folyó közelségére, míg a Bér régi személynév volt.
 
== Története ==
A település és környéke az újkőkor óta lakott helynek számít; [[kelták]], [[avarok]], [[Római Birodalom|rómaiak]] is éltek itt egykor. A [[Honfoglalás]]kor a falu és környéke a gyepűrendszerhez tartozott, később az 1100-as években a [[Türje nemzetség]] telepedett le itt.
Első említése [[1121]]-1420-ban: '''Byr''', 1792-ben: Zalabér. A Bér személynév, míg a Zala a folyó közelségére utal. A település a megye északkeleti részén a [[Zala (folyó)|Zala folyó]] kanyarulatában fekszik, lakóinak száma 786 fő. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja.
 
Nevét az oklevelek 1247-ben említették először '''Byr''' alakban, később 1792-ben már mai nevén; Zalabér néven említették.
1254-ben Béri Posa birtoka volt. Valószínűleg az ő idejében épült a Nemestemetőben lévő gyűrű alakú kis földvár a Béri család gazdasági központjának védelmére.
 
1507-ben Béri István engedélyt kapott [[II. Ulászló]]tól arra, hogy itt "fából és kőből erődítményt emelhessen". 1553-ban a Béri család fiúágának kihalása után [[I. Ferdinánd király]] Bér falut fele-fele részben adományként [[Nádasdy Tamás]]nak és Mérey Mihály királyi helytartónak adta.
 
1566-ban, a [[Török hódoltság|törökök megjelenésekor]] a nádor utasította a béri örökösöket a béri vár rendbehozatalára. Egy 1569-ben történt felméréskor Turco olasz hadmérnök már palánkkal, bástyákkal megerősített várat mért fel, egyben ez az egyetlen hiteles alaprajz Bér váráról. Többször tartanak a faluban megyegyűlést is. 1590-es években Bérben dolgozik Egerallyai László királyi adószedő, a vármegyei hadak kapitánya. A [[tizenötéves háború]] idején a Zala-völgyében is állandósultak a harcok.
 
1600-ban Kanizsa török kézre került, Zala megye jelentős része meghódolt a töröknek. 1613-ban pedig az országgyűlés Bért végházzá nyilvánította: a törvény értelmében a vár fenntartásáról, a kincstáron keresztül a megye volt köteles gondoskodni. 1617-ben újra Bérben ülésezik a megyei törvényszék. Bér várának védelmét az Ányos családra bízzák. Az állandó török portyák miatt 1640-ben 20 főből állt a vár katonasága. 1644 Húsvétján a kanizsai törökök megkísérelték a vár elfoglalását, de kudarcot vallottak. Július 5-én egy nagyobb portyázó csapat próbálta meg a vár elfoglalását. A szentgróti felmentő sereg a béri templomnál súlyos harcok árán a Zalának szorítja a törököt. A várvédők kitörtek a várból, és nagy öldöklés közepette a török elmenekült. Az ütközetben 20 magyar katona esett el. A menekülő törökök felgyújtották a falut, egyuttal 5 férfit és 2 lányt még magukkal hurcoltak.
 
1690-ben Kanizsa és vele a Zala-völgye is felszabadult a török uralom alól. A várat elhagyták a katonák, köveit az 1720-as években a pakodi templom és a zalabéri Horváth kastély építéséhez használták fel.
 
A [[Rákóczi szabadságharc]] alatt portyázó rác katonák néhány házat is felgyújtottak a falu határában. 1711-ben végleg megszűntek a csatározások, Zalabér lassan kiheverte a háborús károkat.
 
1692-ben egy per kapcsán készült irat a falut mint [[mezőváros]]t említette, mezőváros is marad egészen 1870-ig.
 
1722-ben a Horváth család szerezte meg Zalabért és környékét. A horvátországi eredetű családból Horváth Ferenc Ányos Krisztinával való házassága révén szerezte meg Zalabért, majd 1729-ben felvette a Zalabéri előnevet is. Később tódai Zalabéri Horváthokként jelentős megyei posztokat töltenek be. Külsőbérben felépült az új kastély, a vár helyén pedig közút létesült. A Zala vízén újjáépülnek a régi malmok, elkészülnek az első állandó fahidak. 1720-tól iskola, 1771-től takács céh működik a faluban. A község földesurai 1796-ban barokk formában átépítik a falu templomát. Az 1830-as években rövid időre Zalabér a vármegye központja is volt. Horváth János 1832-ben első alispán, majd vármegyei követ volt, kinek zalabéri kastélyában sokat időzött Csány László és [[Deák Ferenc]] is, Horváth János Deák mellett a megyei ellenzék vezéralakja volt. Politikai szereplése sok pénzbe került, ezért 1848 elején adóságai miatt kénytelen volt eladni a zalabéri uradalmat. Birtokait Pejacsevics Ferdinánd vette meg. Tőle a Dőry család kezébe került, majd előbb a Klein, utána a Guttmann család lett birtokosa.
 
Zalabér jelenlegi határai a 19. század közepére alakultak ki, területébe beolvadt a [[középkor]]i Bozol falu is. 1913-ban eléri a község határát a vasút.
 
 
 
 
== Nevezetességei ==
* Itt született [[1788]]-ban [[Horváth János (zalabéri)|zalabéri Horváth János]] ([[1788]]-[[1853]]) Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, királyi kamarás, nagybirtokos. Zalában a szabadelvű reformkori eszmék egyik legfontosabb előharcosa.
* Itt született [[1887]]. [[október 10.|október 10]]-én [[Huszti József]] klasszika-filológus, egyetemi tanár, [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]]-tag
 
==Források==
* Zalai Kismonográfiák
 
== Jegyzetek ==