„Milloss Aurél” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
1926-ban Berlinbe utazott, ahol [[Hertha Feist]] által vezetett Lábán-iskolában folytatott gyakorlati és elméleti tanulmányokat. Első főszerepét Feist: [[Don Juan]] című koreográfiájában táncolta l926-ban. A Berlini Egyetem színház és filozófiai fakultásán [[Oscar Bie]], [[Curt Sachs]], és [[Fritz Böhme]] hallgatója volt. A berlini tanulmányok idején (1926–1929) klasszikus tudását [[Anna Pavlova]] és [[Victor Gsovsky]] óráin tovább mélyítette és korának több táncosával ([[Vincente Escudero]], [[Laure del Santelmo]], [[La Argentina]], [[Mary Wigman]], [[Max Terpis]], [[Harald Kreutzberg]], [[Yvonne Georgi]]) volt alkalma találkozni. Több alkalommal (1927 és 1928 nyara) Olaszországba utazott, ahol [[Enrico Cecchetti]], a [[Teatro alla Scala|milánói Scala]] balettigazgatójának kurzusán vett részt. 1927-ben az I. Nemzetközi Tánckongresszuson Magdeburgban [[Lábán Rudolf]] három művét ([[Titán]], [[Éjszaka]], [[Lovagbalett]]) tekintette meg.
Milloss 1928 tavaszán szerezte meg a diplomáját a Lábán Intézetben. Első szólóestjére 1928. március 23-án került sor, amelyen [[Liszt Ferenc]]: Tizenharmadik magyar rapszódia és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] [[Allegro Barbaro (Bartók)]] című művére készült koreográfiáit adta elő. A táncest óriási sikert aratott: 1928-ban [[Max Terpis]] Millosst táncosként szerződtette a berlini Opera társulatához, ahol a repertoár szinte valamennyi főszerepét eltáncolta. Milloss az 1928.június 21-26. között tartott esseni II. Nemzetközi Tánckongresszuson szintén bemutatta az [[Allegro Barbaro (Bartók)]] című koreográfiáját. Ezekben az években több szólóestet tartott Berlinben és külföldön. 1929–30-ban szólóestjével Jugoszláviában és Romániában lépett fel.
===Vándorévek (1930–1935)===
39. sor:
===Budapest (1935–1938)===
Budapesten Milloss a [[Magyar Királyi Operaház]] balettegyüttesének [[Kodály Zoltán]] műveire (Galántai-, és Marosszéki táncok) Kuruc mese címmel készített kompozíciót, valamint újból színpadra vitte a [[Robert Schumann]] Karnevál című művére készült, azonos címet viselő, koreográfiáját. (1942-ben Álomjáték címmel újították fel ezt a művét.) Ekkor került sor a Prométheusz teremtményei budapesti bemutatójára is. Később azonban az igazgatóváltás (Radnai halála) és személyi ellentétek miatt megszakadt azt együttműködés a koreográfus és az Operaház között. Így Milloss önálló, Magyar Balett Stúdiót alapított Budapesten,amelyben a Nemzeti Színház fiatal vezető művészei ([[Major Tamás]], [[Várkonyi Zoltán (színművész)]], [[Ungváry László]], [[Pártos Géza]], [[Somogyi Erzsi]], [[Pásztor János (színművész)|Pásztor János]] is gyakoroltak. Végül [[Németh Antal (rendező)]], a Nemzeti Színház főrendezője Millosst játékmesternek, színházi koreográfusnak hívta meg a társulatához. Így Milloss 1936-ban [[A roninok kincse]], a [[Gyémántpatak kisasszony]], a [[Csodatükör]], az [[Úrhatnám polgár]] és a [[Szentivánéji álom]] színpadi mozgásait, illetve táncbetéteit, 1937-ben pedig Az ember tragédiája, valamint az [[És Pippa táncol]], és [[A velencei kalmár]] koreográfiáját készítette el. Ez utóbbi a [[Bázárdos Arthúr]] vezette Művész Színház produkciója volt és nem csak Milloss stúdiójának a növendékei szerepeltek benne hanem [[Jan Trojanowski]] (Trojanoff, Trojanov) lengyel balettmester és a [[Szentpál Iskola]] táncosai is. A Milloss Stúdió Szegeden az 1937. évi Szabadtéri játékon fellépett A babatündér Milloss-féle koreográfiájával valamint a táncosok (Milloss szólójával) [[Antos Kálmán]] zenéjére a [[Fekete Mária]] című misztériumjátékban szerepeltek. Milloss 1936–38-ban számos alkalommal lépett fel országszerte partnereivel ([[Lya Karina]], [[Krucsai Erzsébet]]) szólóesteken. Milloss 1937 januárjában [[Albert Roussel]] meghívására Nápolyba vendégszerepelt, ahol a San Carlo Operában debütált koreográfus-és táncosként [[Albert Roussel]] Aeneas és [[Giulio Cesare Sonzogno]] Skandináv legenda című alkotásainak színrevitelével. 1938-ban a [[Paulini Béla]] szervezte [[Magyar csupajáték]] című stagione produkció koreográfiáit készítette el, amelynek több főszerepét maga táncolta. A produkcióban operaházi balettművészek ([[Bordy Bella]], [[Csányi László (táncművész)|Csányi László]], [[Orbán Gábor]] mellett növendékei és színész táncosai egyaránt szerepeltek. (Jelentős feladatokat kapott pl. [[Szabó Iván (szobrász)]] és [[Haász László]] képzőművészek – a későbbi hivatásos néptáncegyüttes vezetők – is.) Milloss budapesti tartózkodása idején ismerkedett meg [[A csodálatos mandarin]] című művel. Milloss Budapesten itt szerette volna bemutatni a darabot – maga [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]] is többször ellátogatott a próbákra – azonban végül a budapesti bemutató pénzügyi nehézségek miatt meghiúsult. 1938-ban a 34. [[Eucharisztikus világkongresszus]] alkalmából került bemutatása [[Paulini Béla]] [[Magyar Csupajáték]] produkciója. A műsor táncképeit Milloss koreografálta. Ezek között szerepelt a magyar népmesei hagyományokból táplálkozó [[Csodafurulya]] ([[Paulini Béla]] szcenírozásában, [[Veress Sándor (zeneszerző)|Veress Sándor]] zenéjével) és a Haláltánc (zene: [[Antos Kálmán]]). 1939-ben a [[Magyar Csupajáték]] produkciót a BBC két egymást követő vasárnap élő adásban sugározta Hungarian Play of Plays címen.
===Róma (1938–1945)===
Milloss a római Királyi Operaházban vezető táncosi ás koreográfusi posztra kapott szerződést. Az 1938–39-es évadban (számos operai táncbetét mellett) [[A háromszögletű kalap]] és a [[Coppélia]] saját verzióit is elkészítette. Ez utóbbiban Coppélius szerepét ő maga táncolta. Ezen kívül még a következő zeneművekre készített koreográfiát: La Boutique Fantasque ([[Gioachino Rossini]] muzsikájára), Antik táncok és áriák ([[Ottorino Resphigi]] zenéjére), A korsó (
===Milánó (1946–1948)===
1946-ban Milloss a milánói Scala balettigazgatói posztjára kapott felkérést. Hatalmas lendülettel látott munkához. 1946 júliusában és augusztusában a [[Coppélia]] és [[A háromszögletű kalap]] saját verzióit mutatta be. Ez év őszén [[Cesare Zavattini]] forgatókönyvéből készült film főszerepét játszotta el és a koreográfiát is ő készítette. (San Marinó-i ismeretlen, 1948. rendező: [[Michal Waszinsky]]) Az egyik legfontosabb bemutató azonban az [[Őrjöngő Lóránt]] (zene: [[Goffredo Petrassi]]) premierje volt 1947. április 12-én. Hét hónappal később Párizsban egy másik fontos Milloss-mű debütált a színpadon: a Don Quijote képmása (zene: [[Goffredo Petrassi]], díszlet: [[Boris Kochno]]). Az 1948-as esztendőben Milloss számára sok utazással telt. Az év elején Rómában volt mint vendégkoreográfus, ahol Balanchine Kártyajáték című művének Milloss-féle változata került bemutatásra. Márciusban Argentínában járt, ahol megszületett az indiánok napfordulós rítusait taglaló Solisticio (zene: [[Alberto Ginastera]]) című alkotása. Szeptemberben [[Velence (Olaszország)|Velencében]] került sor két fontos előadásra: ekkor került bemutatásra az Orfeusz (zene: [[Igor Stravinsky]] Velence, 1948) és a Marsyas (
===1949–1954===
Milloss az 1949. évet egy magyar folklór témájú művel nyitotta: Térszili Katica (zene:
===Firenze, Palermo, Róma (1955–1959)===
1955–1959 között Olaszországban (Firenze, Palermo, Róma) működött. Milloss 1955-től kezdődően rendszeresen részt vett az évente Firenzében megrendezésre kerülő májusi zenei fesztiválon ([[Firenze#Maggio_Musicale_Fiorentino|Maggio Musicale Fiorentino]]). Antik feliratok (Firenze, 1956), Mirandolina (Firenze, 1957) A róka (zene: [[Igor Stravinsky]], Firenze, 1958), A démon (zene: [[Paul Hindemith]], Firenze, 1958), A hét főbűn (zene: [[Antonio Veretti]], Firenze, 1959). Rómában számos bemutatóra került sor: Chacconne (Róma, 1956), Hungarica (zene:
===A kölni évek (1960–1963)===
1960 januárjában bemutatták az első Milloss-baletteket Kölnben, amelyek között az alábbi művek szerepeltek: Velencei koncert (zene: [[Antonio Vivaldi]] 1960), Árapály (zene: [[Igor Stravinsky]]), A szorongás szonátája (1954). Az est zajos sikert aratott: Milloss hároméves balettigazgatói szerződést kapott. Azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy Rómában is balettbemutatót tartson. 1960 áprilisában az olasz fővárosban három új balett színrevitelét szervezte meg: Szent és profán tánc ([[Claude Debussy]]: Két tánc – szent és profán, díszlet: [[Corrado Cagli]]), Az öröm próbája (zene: [[Francis Poulenc]]), Ötkarikás táncok (zene: [[Nino Medin]].) 1960 novemberében került sor egy második programra a kölni operában. A Don Quijote képmásán kívül a Tizenhárom szék (zene: [[Igor Stravinsky]], Köln, 1960. A mű eredeti címe: A fehér ördögök.), Változások (zene: [[Arnold Schönberg]], díszlet: [[Winfred Gaul]]), Az ember és a vágya (zene: [[Darius Milhaud]], díszlet: [[Joseph Fassbender]]). Az 1961-es évadban került sor A csodálatos mandarin bemutatójára, amely hatalmas sikert aratott: 24 előadást ért meg. Az 1962-es évadot a Visszatérés (zene: [[Roman Vlad]], díszlet: [[Teo Otto]]) című balettje nyitotta meg. Közben a Maggio Musicale fesztiválra elkészítette a Balett Antigonénak (Firenze, 1962) című művét. Milloss Kölntől az egyik legsikeresebb koncertáns (cselekmény nélküli) balettjével az Estro Barbarico (zene:
===A bécsi évek (1963–1966)===
137. sor:
* Orfeusz (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Fabrizio Clerici, Velence, 1948)
* Marsyas (Marsia, zene: Luigi Dallapiccola, díszlet: Fabrizio Clerici. Velence, 1948)
* Térszili Katica (zene: Veress Sándor
* Fából faragott királyfi (Il principe di legno, zene: Bartók
* Az idő küszöbén (La soglia del tempo, zene: Bartók
* Misztériumok (zene: Bartók
* A Ballada zene nélkül (díszlet: Toti Scialoja, Velence, 1950). Milloss )
* Bohóc (Le Chout, zene: Szergej Szergejevics Prokofjev, Firenze, 1950)
148. sor:
* Pinocchio kalandjai (zene: Gino Marinuzzi, Róma, 1956)
* Chacconne (Ciaccona, zene: Johann Sebastian Bach, Róma, 1956)
* Hungarica (zene: Bartók
* Saltimbanchi (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Pekáry István, Róma, 1956)
* Mirandolina (Firenze, 1957)
177. sor:
* Balett Antigonénak (Ballo per Antigona, zene: Tommaso Traetta, Firenze, 1962)
* Az utazás (Die Reise, Köln,1962)
* Estro Barbarico (zene: Bartók
* Monodia (Köln, 1963)
* Saláta (Saláta, zene: Darius Milhaud, díszlet: Fabrizio Clerici, koreográfia: Léonide Massine, Bécs, 1963)
190. sor:
* Estri (zene: Goffredo Petrassi, díszlet: Corrado Cagli, Spoleto, 1968)
* Öregkori bolondság (La Pazzia Senile, zene: Adriano Banchieri, díszlet: Piero Sadun, Róma, 1968)
* Tautologos (zene: Luc Ferrari, díszlet: Marcello Mascherini)
* Perszephoné (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Corrado Cagli, Firenze, 1970)
* Couperin (zene: Richard Strauss: Couperin szvit, díszlet: Hubert Aratym, Bécs, 1970)
|