„Milloss Aurél” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
27. sor:
1926-ban Berlinbe utazott, ahol [[Hertha Feist]] által vezetett Lábán-iskolában folytatott gyakorlati és elméleti tanulmányokat. Első főszerepét Feist: [[Don Juan]] című koreográfiájában táncolta l926-ban. A Berlini Egyetem színház és filozófiai fakultásán [[Oscar Bie]], [[Curt Sachs]], és [[Fritz Böhme]] hallgatója volt. A berlini tanulmányok idején (1926–1929) klasszikus tudását [[Anna Pavlova]] és [[Victor Gsovsky]] óráin tovább mélyítette és korának több táncosával ([[Vincente Escudero]], [[Laure del Santelmo]], [[La Argentina]], [[Mary Wigman]], [[Max Terpis]], [[Harald Kreutzberg]], [[Yvonne Georgi]]) volt alkalma találkozni. Több alkalommal (1927 és 1928 nyara) Olaszországba utazott, ahol [[Enrico Cecchetti]], a [[Teatro alla Scala|milánói Scala]] balettigazgatójának kurzusán vett részt. 1927-ben az I. Nemzetközi Tánckongresszuson Magdeburgban [[Lábán Rudolf]] három művét ([[Titán]], [[Éjszaka]], [[Lovagbalett]]) tekintette meg.
 
Milloss 1928 tavaszán szerezte meg a diplomáját a Lábán Intézetben. Első szólóestjére 1928. március 23-án került sor, amelyen [[Liszt Ferenc]]: Tizenharmadik magyar rapszódia és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] [[Allegro Barbaro (Bartók)]] című művére készült koreográfiáit adta elő. A táncest óriási sikert aratott: 1928-ban [[Max Terpis]] Millosst táncosként szerződtette a berlini Opera társulatához, ahol a repertoár szinte valamennyi főszerepét eltáncolta. Milloss az 1928.június 21-26. között tartott esseni II. Nemzetközi Tánckongresszuson szintén bemutatta az [[Allegro Barbaro (Bartók)]] című koreográfiáját. Ezekben az években több szólóestet tartott Berlinben és külföldön. 1929–30-ban szólóestjével Jugoszláviában és Romániában lépett fel.
 
===Vándorévek (1930–1935)===
39. sor:
 
===Budapest (1935–1938)===
Budapesten Milloss a [[Magyar Királyi Operaház]] balettegyüttesének [[Kodály Zoltán]] műveire (Galántai-, és Marosszéki táncok) Kuruc mese címmel készített kompozíciót, valamint újból színpadra vitte a [[Robert Schumann]] Karnevál című művére készült, azonos címet viselő, koreográfiáját. (1942-ben Álomjáték címmel újították fel ezt a művét.) Ekkor került sor a Prométheusz teremtményei budapesti bemutatójára is. Később azonban az igazgatóváltás (Radnai halála) és személyi ellentétek miatt megszakadt azt együttműködés a koreográfus és az Operaház között. Így Milloss önálló, Magyar Balett Stúdiót alapított Budapesten,amelyben a Nemzeti Színház fiatal vezető művészei ([[Major Tamás]], [[Várkonyi Zoltán (színművész)]], [[Ungváry László]], [[Pártos Géza]], [[Somogyi Erzsi]], [[Pásztor János (színművész)|Pásztor János]] is gyakoroltak. Végül [[Németh Antal (rendező)]], a Nemzeti Színház főrendezője Millosst játékmesternek, színházi koreográfusnak hívta meg a társulatához. Így Milloss 1936-ban [[A roninok kincse]], a [[Gyémántpatak kisasszony]], a [[Csodatükör]], az [[Úrhatnám polgár]] és a [[Szentivánéji álom]] színpadi mozgásait, illetve táncbetéteit, 1937-ben pedig Az ember tragédiája, valamint az [[És Pippa táncol]], és [[A velencei kalmár]] koreográfiáját készítette el. Ez utóbbi a [[Bázárdos Arthúr]] vezette Művész Színház produkciója volt és nem csak Milloss stúdiójának a növendékei szerepeltek benne hanem [[Jan Trojanowski]] (Trojanoff, Trojanov) lengyel balettmester és a [[Szentpál Iskola]] táncosai is. A Milloss Stúdió Szegeden az 1937. évi Szabadtéri játékon fellépett A babatündér Milloss-féle koreográfiájával valamint a táncosok (Milloss szólójával) [[Antos Kálmán]] zenéjére a [[Fekete Mária]] című misztériumjátékban szerepeltek. Milloss 1936–38-ban számos alkalommal lépett fel országszerte partnereivel ([[Lya Karina]], [[Krucsai Erzsébet]]) szólóesteken. Milloss 1937 januárjában [[Albert Roussel]] meghívására Nápolyba vendégszerepelt, ahol a San Carlo Operában debütált koreográfus-és táncosként [[Albert Roussel]] Aeneas és [[Giulio Cesare Sonzogno]] Skandináv legenda című alkotásainak színrevitelével. 1938-ban a [[Paulini Béla]] szervezte [[Magyar csupajáték]] című stagione produkció koreográfiáit készítette el, amelynek több főszerepét maga táncolta. A produkcióban operaházi balettművészek ([[Bordy Bella]], [[Csányi László (táncművész)|Csányi László]], [[Orbán Gábor]] mellett növendékei és színész táncosai egyaránt szerepeltek. (Jelentős feladatokat kapott pl. [[Szabó Iván (szobrász)]] és [[Haász László]] képzőművészek – a későbbi hivatásos néptáncegyüttes vezetők – is.) Milloss budapesti tartózkodása idején ismerkedett meg [[A csodálatos mandarin]] című művel. Milloss Budapesten itt szerette volna bemutatni a darabot – maga [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]] is többször ellátogatott a próbákra – azonban végül a budapesti bemutató pénzügyi nehézségek miatt meghiúsult. 1938-ban a 34. [[Eucharisztikus világkongresszus]] alkalmából került bemutatása [[Paulini Béla]] [[Magyar Csupajáték]] produkciója. A műsor táncképeit Milloss koreografálta. Ezek között szerepelt a magyar népmesei hagyományokból táplálkozó [[Csodafurulya]] ([[Paulini Béla]] szcenírozásában, [[Veress Sándor (zeneszerző)|Veress Sándor]] zenéjével) és a Haláltánc (zene: [[Antos Kálmán]]). 1939-ben a [[Magyar Csupajáték]] produkciót a BBC két egymást követő vasárnap élő adásban sugározta Hungarian Play of Plays címen.
 
===Róma (1938–1945)===
Milloss a római Királyi Operaházban vezető táncosi ás koreográfusi posztra kapott szerződést. Az 1938–39-es évadban (számos operai táncbetét mellett) [[A háromszögletű kalap]] és a [[Coppélia]] saját verzióit is elkészítette. Ez utóbbiban Coppélius szerepét ő maga táncolta. Ezen kívül még a következő zeneművekre készített koreográfiát: La Boutique Fantasque ([[Gioachino Rossini]] muzsikájára), Antik táncok és áriák ([[Ottorino Resphigi]] zenéjére), A korsó ( [[Jean Börlin]] koreográfiájának felújítása, zene: [[Alfredo Casella]]). Milloss az 1939–40-es évadban a Jókedvű asszonyok című balett saját verzióját készítette el, majd [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov]] Aranykakas operájára koreografált egy balettet. A következő évadban (1940–1941) [[Igor Stravinsky]] A katona története című zenéjére komponált táncokat ([[Renato Guttuso]] díszleteivel.) A La Camera de Disegni balletjének szövegkönyvét maga Milloss alkotta meg: a műben egy kislány színes rajzai kelnek életre. (A díszleteket [[Orfeo Tamburi]] festőművész tervezte.) 1940-ben vitte színpadra [[Salvatore Vigano]] Prométheusz teremtményei című művének átiratát. 1941-ben a [[Tavaszi áldozat]] (zene: [[Igor Stravinsky]], Róma, 1941) saját verzióját alkotta meg, majd a saját Apollon Musagete változatát készítette el. ([[Anton Giulio Bragaglia]] futurista festő díszleteivel.) 1942-ben külföldi turnéra ment a társulattal (Bécs, Berlin). A repertoáron – több új darab mellett (Például Salome szólója [[Richard Strauss]] [[Salome (opera)]] című muzsikájára) – a nácik által betiltott zeneszerzők művek (Stravinsky: [[Petruska]], [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin]]: [[Polovec táncok]]) is szerepeltek, ezért ezeknek az előadását a nácik először nem engedélyezték. Erre válaszul Milloss lemondta a turnét. [[Benito Mussolini]] magához rendelte a koreográfust, ahol Milloss éles bírálattal illette a náci Németországot. A németországi turnén végül engedélyezték a Milloss által összeállított programot. 1942-ben Milloss megalkotta a La Tarantola (Róma, 1942) című balettjét [[Giuseppe Piccioli]] zenéjére és [[Enrico Prampolini]] futurista festő díszleteivel. 1942-ben a milánói Scalában két modern balettjét mutatták be. Október 12-én került sor [[A csodálatos mandarin]] táncdráma bemutatójára [[Ferencsik János]] vezényletével. A mű főszerepét maga Milloss táncolta és óriási sikert aratott (díszlet: [[Enrico Prampolini]]). Ugyanekkor egy másik Milloss művet is műsorra tűztek: [[Leonide Massine]] [[Amphión]] koreográfiájának Milloss általi variációját (Zene: [[Arthur Honegger]]) Ezt követően Rómában a Halottak kórusa című expresszionista stílusú balettje került bemutatásra (zene: [[Goffredo Petrassi]], díszlet: [[Mario Mafai]], Róma, 1942). Az 1943-as évadban tovább folytatta a koreografálást. A Bécsi vigasság (zene: [[Johann Strauss, id.]]) témájául a Habsburg-kori Bécset választotta. A [[Werner Egk]] művéből ([[Joan von Zarissa]], Róma, 1943) készült középkori hangulatú művének címszerepét maga táncolta el. Az [[Publius Ovidius Naso]] verseit idéző kompozíciója, Az álomrózsa (zene:[[Alfredo Casella]]: Paganiniana és egyéb művek, díszlet: [[Filippo De Pisis]]) szintén ennek az időszaknak a terméke volt. 1943. április 30-án mutatták be Rómában a Scarlattiana (zene:[[Alfredo Casella]], díszlet: [[Gino Severini]]) és a Capricci alla Stravinsky (díszlet: [[Toti Scialoja]], Róma, 1943) című művét. Ez utóbbi ironikus szövegkönyvét Milloss maga írta és a porondmester szerepét is ő táncolta. 1944-ben került bemutatásra a táncőrületet felidéző [[Bolero]], majd a [[Don Juan]]. 1944 szeptemberében a szövetséges csapatok felszabadítják Rómát, Milloss novemberben már ismét új művekkel jelentkezett: Örök sziget (zene: [[Johann Sebastian Bach]], Róma, 1945), Hallucinációk (zene: [[Fernando Previtali]], díszlet: [[Mario Mafai]]), Kis semmiségek (zene: [[Wolfgang Amadeus Mozart]], díszlet: [[Dario Cecchi]]). [[Alexandre Dumas (író, 1824–1895)]] híres regényéből A kaméliás hölgyből szintét balettet készített (zene: [[Roman Vlad]], díszlet: [[Leonor Fini]], Róma, 1945).
 
===Milánó (1946–1948)===
 
1946-ban Milloss a milánói Scala balettigazgatói posztjára kapott felkérést. Hatalmas lendülettel látott munkához. 1946 júliusában és augusztusában a [[Coppélia]] és [[A háromszögletű kalap]] saját verzióit mutatta be. Ez év őszén [[Cesare Zavattini]] forgatókönyvéből készült film főszerepét játszotta el és a koreográfiát is ő készítette. (San Marinó-i ismeretlen, 1948. rendező: [[Michal Waszinsky]]) Az egyik legfontosabb bemutató azonban az [[Őrjöngő Lóránt]] (zene: [[Goffredo Petrassi]]) premierje volt 1947. április 12-én. Hét hónappal később Párizsban egy másik fontos Milloss-mű debütált a színpadon: a Don Quijote képmása (zene: [[Goffredo Petrassi]], díszlet: [[Boris Kochno]]). Az 1948-as esztendőben Milloss számára sok utazással telt. Az év elején Rómában volt mint vendégkoreográfus, ahol Balanchine Kártyajáték című művének Milloss-féle változata került bemutatásra. Márciusban Argentínában járt, ahol megszületett az indiánok napfordulós rítusait taglaló Solisticio (zene: [[Alberto Ginastera]]) című alkotása. Szeptemberben [[Velence (Olaszország)|Velencében]] került sor két fontos előadásra: ekkor került bemutatásra az Orfeusz (zene: [[Igor Stravinsky]] Velence, 1948) és a Marsyas ( zene: [[Luigi Dallapiccola]], díszlet: [[Fabrizio Clerici]]. Velence, 1948.) című alkotása.
 
===1949–1954===
Milloss az 1949. évet egy magyar folklór témájú művel nyitotta: Térszili Katica (zene: [[Veress Sándor (zeneszerző)]], díszlet: [[Pekáry István]]. Stockholm, 1949) Majd az ötvenes években egy sor Bartók-műre készített koreográfiát: Fából faragott királyfi (zene:[[ Bartók Béla (zeneszerző)]], díszlet: [[Toti Scialoja]], Velence, 1950), Az idő küszöbén (zene:[[ Bartók Béla (zeneszerző)]]: Concerto. Róma, 1951), Misztériumok (zene: [[Bartók Béla (zeneszerző)]]: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. Párizs, 1951). A Ballada zene nélkül (díszlet: [[Toti Scialoja]], Velence, 1950). Milloss ) című alkotását hétköznapokból kölcsönzött hangokra, zajokra koreografálta meg. Szintén híres műve a Bohóc (zene: [[Szergej Szergejevics Prokofjev]], Firenze, 1950) Milloss 1953-1955 között Brazíliában tartózkodott, ahol saját együttest alapított ([[Ballet do IV. Centenario de São Paulo]]). Ebben a korszakában 16 balettet alkotott: Brazil fantázia, Cangaceira, Uirapuru, illetve a zenei kíséret nélküli mű, A viszonzatlan szerelem.
 
===Firenze, Palermo, Róma (1955–1959)===
 
1955–1959 között Olaszországban (Firenze, Palermo, Róma) működött. Milloss 1955-től kezdődően rendszeresen részt vett az évente Firenzében megrendezésre kerülő májusi zenei fesztiválon ([[Firenze#Maggio_Musicale_Fiorentino|Maggio Musicale Fiorentino]]). Antik feliratok (Firenze, 1956), Mirandolina (Firenze, 1957) A róka (zene: [[Igor Stravinsky]], Firenze, 1958), A démon (zene: [[Paul Hindemith]], Firenze, 1958), A hét főbűn (zene: [[Antonio Veretti]], Firenze, 1959). Rómában számos bemutatóra került sor: Chacconne (Róma, 1956), Hungarica (zene: [[Bartók Béla (zeneszerző)]]: díszlet: [[Toti Scialoja]]. Róma, 1956), Pinocchio kalandjai (zene: [[Gino Marinuzzi]], Róma, 1956), Bacchus és Ariadné (zene: [[Albert Roussel]], díszlet: [[Corrado Cagli]]), Estro Arguto (zene: [[Szergej Szergejevics Prokofjev]]: III. zongoraverseny. Róma, 1957) Milloss egy másik olaszországi zenei eseménynek is rendszeres vendége volt. A Perugiában rendezett egyházzenei fesztiválon (Sagra Musicale) került bemutatásra a középkori misztériumjátékból írott darabja az Ádám és Éva (Perugia, 1957), valamint a Mózes (zene: [[Darius Milhaud]], Perugia, 1957). 1957-1959 között Milloss a palermói Teatro Massimo intézményébe kapott megbízást. Itt összesen hét balett bemutatására került sor, melyek közül az alábbiak voltak a legfontosabbak: Hat tánc Démétérhez (zene: [[ifj. Angelo Musco]], díszlet: [[Renato Guttuso]]), Hellenikón (zene: [[Giuseppe Mulé]], díszlet: [[Renato Guttuso]]), Allegrie Brasiliané (zene: [[Darius Milhaud]]: Mozifantázia dél-amerikai dallamokra.), Kis rózsaszín balett (zene: [[Goffredo Petrassi]]). 1959-ben Milloss villámlátogatást tett Rómában, ahol két új premierje volt: Ma este a szép Otero (zene: [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov]], Róma, 1959), Emlékek az ismeretlenből (zene: [[Bartók Béla (zeneszerző)]], Róma, 1959)
 
===A kölni évek (1960–1963)===
 
1960 januárjában bemutatták az első Milloss-baletteket Kölnben, amelyek között az alábbi művek szerepeltek: Velencei koncert (zene: [[Antonio Vivaldi]] 1960), Árapály (zene: [[Igor Stravinsky]]), A szorongás szonátája (1954). Az est zajos sikert aratott: Milloss hároméves balettigazgatói szerződést kapott. Azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy Rómában is balettbemutatót tartson. 1960 áprilisában az olasz fővárosban három új balett színrevitelét szervezte meg: Szent és profán tánc ([[Claude Debussy]]: Két tánc – szent és profán, díszlet: [[Corrado Cagli]]), Az öröm próbája (zene: [[Francis Poulenc]]), Ötkarikás táncok (zene: [[Nino Medin]].) 1960 novemberében került sor egy második programra a kölni operában. A Don Quijote képmásán kívül a Tizenhárom szék (zene: [[Igor Stravinsky]], Köln, 1960. A mű eredeti címe: A fehér ördögök.), Változások (zene: [[Arnold Schönberg]], díszlet: [[Winfred Gaul]]), Az ember és a vágya (zene: [[Darius Milhaud]], díszlet: [[Joseph Fassbender]]). Az 1961-es évadban került sor A csodálatos mandarin bemutatójára, amely hatalmas sikert aratott: 24 előadást ért meg. Az 1962-es évadot a Visszatérés (zene: [[Roman Vlad]], díszlet: [[Teo Otto]]) című balettje nyitotta meg. Közben a Maggio Musicale fesztiválra elkészítette a Balett Antigonénak (Firenze, 1962) című művét. Milloss Kölntől az egyik legsikeresebb koncertáns (cselekmény nélküli) balettjével az Estro Barbarico (zene: [[Bartók Béla (zeneszerző)]]: II. zongoraverseny, Köln, 1963) című művével búcsúzott. Az utolsó kölni alkotása a Monodia volt. A kölni évek során Milloss nemcsak koreografálással foglalkozott. Több előadást tartott a Nemzetközi Nyári Táncakadémián és a Színházi Tánc Intézet kurzusain is.
 
===A bécsi évek (1963–1966)===
137. sor:
* Orfeusz (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Fabrizio Clerici, Velence, 1948)
* Marsyas (Marsia, zene: Luigi Dallapiccola, díszlet: Fabrizio Clerici. Velence, 1948)
* Térszili Katica (zene: Veress Sándor (zeneszerző), díszlet: Pekáry István. Stockholm, 1949)
* Fából faragott királyfi (Il principe di legno, zene: Bartók Béla (zeneszerző), díszlet: Toti Scialoja, Velence, 1950),
* Az idő küszöbén (La soglia del tempo, zene: Bartók Béla (zeneszerző): Concerto. Róma, 1951)
* Misztériumok (zene: Bartók Béla (zeneszerző): Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. Párizs, 1951)
* A Ballada zene nélkül (díszlet: Toti Scialoja, Velence, 1950). Milloss )
* Bohóc (Le Chout, zene: Szergej Szergejevics Prokofjev, Firenze, 1950)
148. sor:
* Pinocchio kalandjai (zene: Gino Marinuzzi, Róma, 1956)
* Chacconne (Ciaccona, zene: Johann Sebastian Bach, Róma, 1956)
* Hungarica (zene: Bartók Béla (zeneszerző), díszlet: Toti Scialoja. Róma, 1956)
* Saltimbanchi (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Pekáry István, Róma, 1956)
* Mirandolina (Firenze, 1957)
177. sor:
* Balett Antigonénak (Ballo per Antigona, zene: Tommaso Traetta, Firenze, 1962)
* Az utazás (Die Reise, Köln,1962)
* Estro Barbarico (zene: Bartók Béla (zeneszerző): II. zongoraverseny, Köln, 1963.)
* Monodia (Köln, 1963)
* Saláta (Saláta, zene: Darius Milhaud, díszlet: Fabrizio Clerici, koreográfia: Léonide Massine, Bécs, 1963)
190. sor:
* Estri (zene: Goffredo Petrassi, díszlet: Corrado Cagli, Spoleto, 1968)
* Öregkori bolondság (La Pazzia Senile, zene: Adriano Banchieri, díszlet: Piero Sadun, Róma, 1968)
* Tautologos (zene: Luc Ferrari, díszlet: Marcello Mascherini).
* Perszephoné (zene: Igor Stravinsky, díszlet: Corrado Cagli, Firenze, 1970)
* Couperin (zene: Richard Strauss: Couperin szvit, díszlet: Hubert Aratym, Bécs, 1970)